Századok – 1965

Krónika - Emlékezés Hodinka Antalról (1864–1946). (Perényi József) 1403

1404 ' KRÓNIKA s a XV. századtól kezdve koncentrikusan a munkácsi püspökség köré csoportosult. Ezt az anyagot adta közre 1911-ben (A munkácsi görög szertartású püspökség okmánytára. 1. köt. Ungvár. 1911), miután az anyag egy részét már előbb feldolgozta (A munkácsi görög-katolikus püspökség története. Bpest. 1909). Okmánykiadása mintaszerű, a kor színvonalán állt, s még ma is nélkülözhetetlen, pótolhatatlan. A munkácsi püspökség történetéről írt műve viszont ma már más megítélés alá esik. A papi nevelésben részesült Hod inka nem tudott teljesen szakítani a múlttal, a görög-katolikus—görög-keleti egyházi ellentétek kórdósében mindig és mindenütt az előbbiek mellé állt, s ez bizony lényegesen csökkenti objektivitását. A munkának más, e problémákkal össze nem függő részei viszont ismét erős kritikai készségről, nagy alaposságról, a századforduló körüli pozitivisták részletekben mutatkozó más előnyös vonásairól s relatív sokoldalúságról tanúskodnak. Mint már említettem, Hodinka eredetileg a magyarországi ukránok (egykorú kifejezéssel: rutének, ruszinok) teljes történetét akarta megírni, s mint az MTA kézirattárában levő hatalmas anyaggyűjtése bizonyítja, az egyháztörténeti anyag megszerzése után hozzákezdett a településtörténeti, gazdaság- és társadalomtörténeti források felkutatásához és lemásolásához is. Ezt a munkát azonban nem tudta befejezni. Egy ember erejét meghaladó munkára vállalkozott. Támogatást sehonnan sem kapott, saját anyagi eszközei pedig korlátoltak voltak, s így a hazai ukránok gazdaság- és társadalomtörténetére vonatkozó tanulmányai, elsősorban a forrásbázis hiánya s csak másodsorban történetszemlélete korlátai miatt torzók maradtak. A fiatal Hodinkát 190G-ban a pozsonyi jogakadémián a magyar művelődéstörténet tanárává nevezték ki, miután a budapesti egyetemen „A magyar ós szláv érintkezések története" c. tárgykörből habilitált. 1912-ben Hodinka a pozsonyi egyetemen a magyar történet tanára lett, majd a háború után a pécsi egyetemre került, ahol 1923-tól az egyetemes történeti tanszéket vezette. Kótszer volt itt a bölcsészettudományi kar dékánja, 1932-ben pedig rektorrá választották. Tudományos munkásságának elismeréséül az MTA 1910-ben levelező, 1933-ban pedig rendes tagjává választotta. Hodinka legjobban ismert munkája, amelyet a mai történészek is nagy haszonnal forgatnak, az orosz évkönyvek magyar vonatkozású részeit bocsátja rendelkezésünkre kétnyelvű kiadásban (Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Bpest. 1916). Hosszú, fáradságos munka eredménye e könyv. A szöveggyűjtemény majdnem teljes: csak az utól>bi évtizedekben jelentek meg újabb évkönyvkiadások, amelyek az ő korában még nem ismert magyar vonatkozású részeket is tartalmaznak. Munkájának kiegészítése hasznos feladat volna. Ugyancsak kívánatosnak látszik egy más fajta munka elvégzése is, amelyhez ö még hozzá sem kezdhetett. Az általa közölt forrásrószek ugyanis bonyolult előtörténettel rendelkező évkönyvekből származnak. Ma, mikor ezeknek az évkönyveknek keletkezési története már részleteiben is tisztázott, ismerjük forrásaikat, szükségesnek mutatkozik a magyar vonatkozású részek keletkezési történetének külön feldolgozása is, hogy azokat teljes értékű forrásokként használhassuk. A nyers szövegek ugyanis forráskritikai értékelés nélkül félreértésre adhatnak okot. Fel szeretném itt hívni a figyelmet Hodinkának egy kevéssé ismert, de még ma is haszonnal forgatható munkájára (A római levéltárak ós könyvtárak ismertetése. I—II. Bpest. 1917), amely egyéves római kutatások eredményeit tartalmazza. Az a niagyar történetkutató, aki ma kívánja felhasználni a római levéltárakat, sok felesleges munkától és fáradságtól kíméli meg magát, ha előzőleg Hodinka művét áttanulmányozza. Nehéz volna itt egy hosszú, szorgalmas tudós élet minden eredményét felsorolni és méltatni. Eddig azokról a nagyobb művekről beszéltem, melyeket minden magyar középkor-kutató ismer és használ. Hodinka elsősorban forrásgyűjtő ós -kiadó, valamint forráskritikus volt. A munkácsi püspökség történetén kívül nagyobb terjedehnű szintetikus munkát nem hagyott hátra. Hagyatékában azonban találtam még egy nagyobb, nem egészen befejezett művet a magyarországi eirill-betűs nyomtatás történetéről. A munka keletkezési történetéről feljegyzéseiben nem találtam utalást. Egy azonban bizonyos: egy-két kisebb cikke, valamint- kéziratos másolatai arról tanúskodnak, hagy а probléma hosszú éveken át foglalkoztatta. Kisebb-nagyobb tanulmányai közül meg kell említenünk' akadémiai székfoglaló értekezését (A tokaji görög kereskedő társulat kiváltságának ügye. 1726 — 1772. Bpest. 1912); ez elsőként bizonyítja azt a fordulatot, amely az egyháztörténeti kutatások lezárása után következett életében. Érdeklődése ettől kezdve egyre jobban a gazdasági problémák felé fordul. A hagyatékában talált, saját kezével másolt iratok ezrei tanúsítják érdeklődése új irányát. Pécsi tanárkodása idején azonban megszűntek a lehetőségei rendszeres levéltári kutatásokra; az egyetemes történeti tanszékre való áthelyezése is újszerű, sok munkával járó feladatokat rótt rá, melyeknek igyekezett becsülettel eleget tenni. Tudományos munkáinak száma ettől kezdve csökken; minden szabad idejét elfoglalja