Századok – 1965

Krónika - Zoványi Jenő centenáriumára (Révész Imre) 1393

1402 ( KRÓNIKA Zoványi Jenő egyéb rendkívüli értékű tudománybeli szolgálatait még azzal is tetézte, hogy kutatásainak legfőbb eredményeit csaknem felülmúlhatatlan pontossággal és szorgalommal ő maga összegezte ós tette közkinccsé több enciklopédikus kiadványban. Már az egykori Pallas-Lexikonba, majd egyéb enciklopédikus vállalatokba írt többszáz cikkével nagy ós maradandó segédletet nyújtott kora történetművelői és az egész művelt magyarság számára. Sőt 60 — 70 évvel ezelőtt, sok egyéb munkával elterhelt falusi pap korában, maga is szerkesztett egy „Theologiai Ismeretek Tára" c., akkor és még évtizedekkel azután is teljesen hézagpótló lexikont, amelynek csak a nem-magyar ós nem-protestáns vonatkozású cikkeihez vette igénybe több munkatárs szervezett segítségét. De óletmunkájának leggazdagabb termését élete alkonyán abba a fölbecsülhetetlen értékű enciklopédikus kiadványba öntötte bele, amely ezt a címet viseli: ,,Zoványi Jenő cikkei a Theologiai Lexikon részére a magyarországi protestantizmus történetéből. Kézirat gyanánt. Budapest. 1940." Ez a nagyoktáv alakú, sűrű kéthasábos szedéssel 549 lapra terjedő kiadvány ,,különnyomatként" jött létre egy tervezett új Theologiai Lexikonból akkor, amikor már előrelátható volt, hogy a négy nagy kötetre tervezett kiadvány egésze beláthatatlan ideig sem fog létrejöhetni. A református egyházi" főhatóság, amely ennek a lexikonnak ügyét kezébe vette, bölcsen cselekedett, amikor Zoványinak 1938 óta kész kéziratát így, külön kiadta — de bölcsességét még tetézte volna, hogyha nem csak mintegy másfélszáz, hanem legalább kétannyi különnyomatot készíttet belőle. Mert bizony, ebben a szűkmarkúan korlátozott példányszámban a nélkülözhetetlen kiadvány, melynek példányai ma csak részben vannak hozzáférhető nyilvános könyv, tárakban elhelyezve, sőt egy részük azóta el is kallódhatott, a lehető legnehezebben elérhető és használható a tudományos dolgozók legnagyobb része által. Sőt már a puszta létezése is majdnem elhomályosult a köztudatban, elannyira, hogy még a legkomolyabban dolgozó kezdők sem igen szoktak róla tudni, és csak külön figyelmeztetésre szoktak észbekapni, hogy ilyen is van a világon. (A szomorú kép teljességéhez tartozik, hogy Zoványinak, a Pallas-Lexikon egyik legértékesebb munkatársának a Révai Lexikonból már a neve is kimaradt; kimaradt a híres német. „Die Religion in Geschichte und Gegenwart" c. hat nagy kötetes enciklopédia 3. kiadásából is, ahol pedig nagymennyiségű magyar protestáns vonatkozású cikk van; sőt — megmagyarázhatatlanul — kimaradt még az Uj Magyar Lexikon VI. kötetéből is!) Jó szerencse, hogy a „Cikkek" új, külön kiadását már maga a fáradhatatlan aggastyán előkészítette а még rendelkezósóre állott két évtized alatt: szüntelen javítgatta ós módosítgatta, újakkal is nagyban kiegészítette cikkeit (a kézirat eredeti terjedelmét legalább egy negyedével megnövelve), úgy, hogy az új kiadás létrehozása már csak ezért sem volna megoldhatatlan feladat. A negyedszázad alatt létrejött új tudományos eredmények (akár Zoványitól, akár másoktól eredtek) bedolgozására a magyar államterület és a szomszódállamok legkiválóbb protestáns munkaerőinek kellene összefogniok (tehát nemcsak a reformátusoknak, mert а Zoványi-cikkek már mostani első alakjukban is felekezeti ós nemzetiségi különbségekre tekintet nélkül, az összprotestantizmus egységes szempontjaiból készültek el, szerzőjük vitathatatlan alapálláspontjának megfelelően) — s az összes érdekelt magyarországi és szomszédállambeli protestáns egyházfelekezeteknek osztozniok kellene a kiadás költségeinek elvállalásában is. Meggyőződésem szerint azonban a magyar tudományművelés egyetemes érdekére és jövőjére hivatkozással lehetne hozzá kérni, sőt igényelni — mint egyáltalán nem csupán vallási-egyházi ügyhöz — a népi demokrácia magyar államának anyagi támogatását is. Hiszen elvégre olyan műről van szó, amelynek szerzője, polgári korlátai közt is, és nagyon súlyos személyes áldozatok árán örök érdemeket szerzett új és valódi demokráciánk előkészítése körül. Ennek а műnek tehát, amely bizonyos tekintetben Zoványi egész életművének quintessentiája és megkoronázása lett, pusztán már csak ebből a szempontból sem volna szabad a mai állapotában mintegy romemléknek maradnia. •*• * Ez a pihenést nem ismerő Atyamester, majdnem a halála küszöbére érve még maga tudta az őt jellemző kimerítő pontossággal összeállítani 1884-től 1957-ig, tehát teljes két emberöltő folyamán nyomtatásban megjelent műveinek jegyzékét, nagyszabású könyveitől a legapróbb, de föltétlen tudományos értékeket is rejtő cikkekig. (A jegyzék megjelent az Egyháztörténet c. folyóirat II. új folyamában, az 1959. évi 1 — 2. számban.) A kutatóknak őutána következő, remélhetőleg hosszú sorát ezzel az utolsó munkájával még külön is igen lekötelezte, mert a legmegbízhatóbb kalauzt ő maga adta ezzel a kezükbe a saját munkássága rengetegéhez, sok időrabló keresgéléstől mentve fel őket — és pusztán