Századok – 1965

Tanulmányok - Pándi Ilona: A magyar „középosztály” kérdéséhez 132

Pándi Ilona : A magyar „középosztály" kérdéséhez A magyar ellenforradalmi rendszer megszilárdulásának, az úgynevezett Bethlen-konszolidációnak belső erőforrásai kutatásánál különösen szembetűnik, milyen fontos szerepe volt ebben a korszakban annak a társadalmi rétegnek, amelyet összefoglalóan ,,középosztályinak neveztek. E réteg ugyanis a politikai és társadalmi élet előterében állott, de akár úgy kivánunk vele foglalkozni, mint az ellenforradalmi, fasiszta rendszer támaszával és haszonélvezőjével, akár mint ennek a korszaknak legjellegzetesebb, az akkori atmoszférát legjobban kifejező rétegével, szembetalálkozunk a kategória tisztázatlanságával. A „középosztály" fogalom ugyanis tudománytalan és megtévesztő volt, elmosott lényeges, elsődleges vonásokat, és kiemelt másodlagosakat; társadalmi osztálynak tüntetett fel olyan rétegeket, amelyeknél hiányoztak az osztály kritériumai. Az „úri középosztály" rangjával egy igen heterogén, tarka összetételű és eltérő helyzetű elemekből álló réteget kívánt az ellenforradalmi rendszer politikai célok érdekében magasra emelni, megtévesztő módon ezért egységes osztálynak tüntette fel. A „középosztály" felső kategóriái azonban az uralkodó osztályokhoz tartoztak' míg alsó kategóriái — bár sok szállal kötődtek az előbbiekhez — teljesen eltérő gazdasági és társadalmi helyzetben éltek, objektív érdekeik nem voltak azonosak az uralkodó osztályokéval. így tehát nem foghatóak fel ezek az elemek egy osztály tagjaiként, mint ahogyan általában a középrétegek fogalmába soroltakat sem tekintjük egységes osztályhoz tartozóknak. Tagadhatatlanul bizonyos közbülső helyet foglaltak el a társadalmi hierarchiában, de teljesen elmosódott határokkal: felül az uralkodó osztályokkal fonódott össze ez a „középosztály", alul pedig kispolgári elemekkel egészült ki. A magyar történelmi fejlődés sajátosságai következtében nálunk a kapitalista fejlődés során nem alakult ki a Nyugat-Európában ismeretes „middle class", amelyben kereskedő- és iparoselemek nagy súllyal szerepeltek, hanem olyan „középosztály", amelynek erősen dzsentri jellege volt. Bár ez a réteg felhígult az első világháború után polgári elemekkel, mégis bizonyos mértékig kasztjellegű maradt, de összetartó elemeit megkeresni igen bonyolult feladat. Az ellenforradalom ideológusai és szociológusai számára is nehézséget jelentett e fogalom meghatározása, és többféle módon közeledtek a megoldáshoz. Weis István az ellenforradalmi korszak társadalmi képének megrajzolása során megállapította, hogy „a középosztály a legnehezebben meghatározható és körülhatárolható réteg", és azokat sorolta e kategóriába, akik „képzettségük, munkájuk természete, jövedelmük mennyisége, esetleges kisebb tőkéjük révén is a felső osztályok és a tisztán kezük munkájából élő, csekélyebb kép-