Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365

1378 FOLYÓI RATSZEMLE törésének jelentőségét VELIMIR TERZIC foglalja össze (397 — 401. 1.). — UROS KOS-tiÓ: A montenegrói hadsereg hadműveletei 1914-ben (403 — 458. 1.) ismerteti a hadsereg gyenge felszerelését a háború előestéjén (összesen 30 golyószórója ós 65 ágyuja volt). Részletesen bemutatja a hadműveleteket 1914 november végéig, a szerb hadsereggel való együttműködést, utal arra, hogy a szerb hadvezetés sem látta helyesen a montenegrói hadsereg harcainak a jelentőségót, amiből olykor nézeteltérések támadtak. A szerb és montenegrói hadsereg védekező hadműveletekre teljesen fel volt készülve, de a szövetségesek követelésére veszteségekkel járó támadó hadműveleteket kellett folytatniok. — MIT AR DJURISIC ugyancsak részletes ismertetést ad a szerb hadsereg 1914 szeptemberének első felében a Szerémség ellen indított offenzívájáról (459—477. 1.). — DIMO Vujovié: Monténégro és Franciaország kapcsolatai az első világháború idfjén (479 — 550. 1.) 1916 januárjáig ismerteti az együttműködést, amely részben katonai jellegű volt (a franciák kisebb csapategységet szállítottak partra, hogy megkíséreljék a Bocche di Cattaro elfoglalását, de ez nem sikerült), részben francia kölcsönt jelentett, a háború kitörése után ugyanis Oroszország már nem tudta Montenegrót ellátni, ezért Franciaország szállított élelmiszert és hadianyagot. A 10 millió frank kölcsönért megrendelt anyagnak azonban csak egy része jutott el az országba. — JOSIP HEROS ismerteti az osztrák hatóságok által 1914— 1915 folyamán a Bocehe di Cattaro lakossága ellen foganatosított rendőri intézkedéseit (551—572. 1.), amelvek a lakosság délszláv érzelmeiről tanúskodnak, SLAVKO MIJUSKOVIC pedig az 1914 júniusában Cattaróban lezajlott osztrákellenes tüntetéseket és azok megtorlását világítja meg (573-587. 1.). — N. GODLSNJAK FTLOZOFSKOG FAKULTETA U NOVO M SA DU 1962—1963. 7. köt. — DUSANKA DINIC-KNEZEVIÓ: Adalék Jovan N'nid mozqalmána'c vizsgálatához (21 — 29. 1.) a nálunk Cserni Jován néven ismert p xrasztvezér mozgalmát vizsgálja az eddig ismeretes források ós feldolgozások alapján, s megállapítja, hogy az antifeudális paraszt mozijai ómként indult harc 1527 áprilisa ós júniusa közt, amikor Jován Ferdinánd szolgálatába lépett, új jelleget kapott, Jován feudális úrként rendezkedett be, de a parasztság nem támogatta-többé, s ezért hamarosan elbukott. Mintegy 15 000 főnvi, jól begyakorolt hadserege volt. — SLAVKO GAVRILOVIC: Házassáfi és lakodalmi szokások a Szerémségben a XVIII. században. Adalék a Vajdaság történeti néprajzához (31 — 34. 1.) ismerteti azt a Hajnóczy József alispán kezdeményezésére 1786-ban a megyei hatóságok által kiadott rendeletet, amely elejét akarta venni a lakodalmak alkalmával szokásos költekezésnek ós számos kilengésnek. — N. LE MOUVEMENT SOCIAL 1964. júl.— szept. 48. sz. — J. ROUGERIE: E jy lázadó lakosság összetétele, a Kommün példája (31 — 47. 1.) c. tanulmánya az 1871 — 72-ben lefolytatott perek anyagára támaszkodva rendkívül érdekes táblázatokban sokszínűen világítja meg, kik vettek részt a Kommün harcaiban. Felidézi, hogy az egykorúak szerint mintegy 100 000-re tehető a kivégzetteknek, bebörtönzötteknek ós elmenekülteknek száma — vagyis Párizs férfilakosságának 1/4 részére. Egyes szakmákban különösen magas volt a munkából távolmaradók száma: a kötél verőknél 50, a szabóknál 33, a mintaasztalosoknál 30%. Rougerie megjegyzi, hogy egyes becslések között igen nagy az eltérés a peres ügyek mennyiségére: egyesek 5—6, mások 30 — 50 000-re teszik a kommünárok elleni bírósági eljárások számát. Rougerie szerint szolid kiindulópontot ad az a körülmény, hogy 1875-ig közel 40 000 letartóztatást foganatosítottak, aminek levéltári nyoma maradt. A perek nyomán 27,9%-ban a vádlottakat elítélték. A 10 137 elítéltből 130 volt a nő és 58 a gyermek. Az életkori megoszlás a következő: a nagy többség természetesen 40 éven aluli. Ezen belül a letartóztatottak 10,8, az elítéltek 9,6% volt 20, 55,1, illetőleg 64,2%-a 40 éven aluli. Érdekes földrajzi táblázatot is találhatunk e cikkben: a letartóztatottaknak csakúgv mint az elítélteknek nagy többsége párizsi volt, de «tulajdonképpen még vidéken születtek (72,6% volt ilyen !); Szajna megyei születésű lakos csak 24,6% volt, s csak 2% körül mozgott a vidékiek száma. A vádlottak zöme munkás volt. Míg az 1848-as letartóztatásoknál a szabadfoglalkozásúak, nyugdíjasok, alkalmazottak és kiskereskedők aránya 27,4% volt, ez 1871-ben 15,6%-ra esett. A munkások között a vasasok, építőmunkások, napszámosok (szállítók ós földmunkások is), valamint a díszítőmunkások száma volt magas. Rougerie végezetül vázlatot nvújt az ítéletek jellegéről is, megállapítván, hogy 52%-ukat a magántulajdon ellen elkövetett bűn címén hozták. — A folyóirat közli Adolphe Blanquinak, a francia Akadémia tagjának és a forradalmár Auguste Blanqui testvérének két levelét J. P. Proudhonboz, amely a francia munkásmozgalom és Proudhon felfogásának, tevékenységének néhány új vonását mutatja meg (70 — 75. 1.). —MAURICE DOMMARGET: A francia