Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365

1370 FOLYÓI RATSZEMLE SZOLOVJOVA a szerkesztőséghoz intézett nagyszámú kérés alapján részletesen ismerteti Raszputyin meggyilkolásának körülményeit (211—217. 1.). — N. NOVAJA I NOVEJSAJA ISZTORIJA 1965. 1. sz. — P. N. FEDOSZEJEV: A nem-zetköziség elveinek diadala (3 —12. 1.) címen a Magyarország felszabadítása a fasizmus alól c. készülő tanulmánygyűjtemény bevezetőjét közli, amely rövid áttekintést ad Magyarország fejlődéséről a felszababadulás óta, s ezen belül hangsúlyozza a szovjet—magyar kapcsolatok jelentőségét. — P. A. SISKIN: Az automatizálás és következményei az USA dolgozói számára (13 — 25. 1.) hangsúlyozza a kapitalizmus viszonyai között az automatizálás negatív következményeit, így mindenekelőtt a kistulajdonosok állandó pusztulását (a XIX. század elején még a lakosság 4/5-e tulajdonos volt, 1940-ben már csak 1/5-e, 1960-ban 13%-a). A foglalkoztatott munkások száma csökken; a vegyipari üzemek 80 %-a legfeljebb 100 munkást foglalkoztat. 1955 és 1963 közt a munkások száma 3,3%-kal csökkent, míg az ún. white-collar (értelmiségi) dolgozók száma 30,3%-kai nőtt. Ezeknek a fizetése azonban az átlagosnál alacsonyabb, tehát elmarad a szakmunkások fizetése mögött. A munkáslétszám csökkenése nemcsak a munkanélküliség növekedésével jár, hanem elmossa a munkások közt levő különbségeket, s ezzel erősíti az osztályöntudatot. Viszont mégis kétségtelen, hogy a proletariátus száma csökken. Végső következtetésként a szerző utal arra, hogy a tudományos technikai forradalom meggvorsítja a szocialista átalakulás megérlelődését. — M. Sz. ALPEROVIOS: A XVIII. századi nagy francia forradalom és az amerikai spanyol gyarmatok (26 — 40.1.) nagy anyaggal azt bizonyítja, hogy a spanyol gvarmatok nemzeti szabadságharcainak kirobbanásában a felvilágosodásnak és a forradalomnak elhatározó szerepe volt, a burzsoá történetírás hiába próbálja ezt letagadni. — JA. I. DRAZNYINASZ: A blanguizmus jellegének kérdéséhez (41 — 51. 1.) újból átvizsgálja Auguste Blanqui tevékenységét, nézeteit, s arra a megállapításra jut, hogy Blanqui nagv forradalmár volt, de az elmélet szerepének lebecsülésével, voluntarizmusával, összeesküvő taktikájával a szocialista forradalmi mozgalom olyan szakaszát testesí, tette meg, amelven a fejlődés már Blanqui életében túlhaladt. — M. Sz. GUTZBERG: Awjust ВгЪз1 a német szociál-demokrácia revizionizmusa ellen. A Német Szociáldemokrata Párt 1898. évi hannoveri kongreszszusa (61 -72.1.) a pártkongresszuson folytatott küzdelem elemzése során bebizonyítja, hogy Bebel erélyesen fellépett Bernstein ellen, harcolt a burzsoá ideológia befolyása ellen. Fontosnak tartotta a munkások helyzetének javításáért, reformokért vívott harcokat is, de nem ebben látta a mozgalom végcélját. Lenin gyakran bírálta Bebelt az opportunistáknak tett engedményei miatt, de mindig egy táborban levőnek tekintette magát vele. Gluzberg többször hangoztatja, mennyire jogtalan a mai nyugat-német szociáldemokrácia állásfoglalása, amely mai politikája ősét szeretné Bebelben megtalálni. — А. I. MOLOK: A marseille-i munkások felkelése 1818. június 22 —23-án (73 — 88. 1.) részletesen nyomon kíséri a felkelés előzményeit ós eseménytörténetét. Az eléggé szervezett felkelés részvevői nagyobbrészt munkások voltak, de akadtak kiskereskedők, kézművesek, kereskedelmi alkalmazottak is a felkelők soraiban. Programjuk csak általános jellegű volt, a köztársaság megerősítése, a demokratikus szabadságjogok kiterjesztése. A demokratikus ós szociális köztársaság jelszavát nem vetették fel. Van nyoma annak (egy felhívás formájában), hogy a vezetők közül egyesek a környékbeli parasztokhoz akartak fordulni, de a parasztok megnyerésére konkrét követeléseket nem tudtak felvetni. A felkelést elnyomták, mert nem vett részt benne az egész proletariátus, nem volt központi vezetése, kispolgári befolyás érvényesült, s kívülről a felkelők nem kaptak segítséget. De bizonyos vívmányokat sikerült megtartani. — V. JE. NYEVLER: A II. Internacionálé 1896-os londoni kongresszusa (87 —102. 1.) elsősorban a jegyzőkönyvek alapján megállapítja, hogy a kapitalizmus fejlődésének fordulópontján tartott kongresszus még általában marxista határozatokat hozott a felvetett kérdésekben, így az agrárkérdésben, amikor a mezőgazdasági munkásság szervezését tűzte ki a párt feladatául, egyébként az egyes pártokra bízta agrárprogramjuk kidolgozását, a nemzeti önrendelkezés jogának elismerésével stb. — V. Sz. EJSZIMONT: Az újkori és legújabb kori. történelem főiskolai előadásáról (103—109. 1.) a folyóiratban már nóhánv számon át folytatott vitához kapcsolódik, tisztázandónak tartja az előadások helyének megjelölését a felsőfokú oktatás egyéb formái között, különös tekintettel a meglevő tankönyvekre. Hangsúlyozza mégis az élőszóbeli előadás fölényét: az előadás felhasználhatja a kutatás legújabb eredményeit az egy időponttól óhatatlanul elavuló tankönyvekkel szemben (a legújabb kor utolsó éveire mindig csak az előadás adhatja majd az ismeretanyagot a hallgatóknak). Az előadás könnyebben illeszkedhet a hallgatók konkrét igényeihez,