Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1337

FO LYÓIR ATSZEMLE 1355-zatban megtalálható népballada szűzsévariációit ismerteti. — KSZENIJA SZIHAZULIDZE A hősköltészet tradíciói Grúziában címen kifejti, hogy az ismert grúz hősi énekek, melyeknek hagyományai ma is elevenek, főleg harci dalok (többnyire katonai menetdalok) voltak, melyek olykor munkadalként is szerepeltek. — MARTIN GYÖRCY Magyar tánctípusok kelet-európai kapcsolatai c. tanulmánya a hagyományos magyar táncokat kelet-európai összefüggésben vizsgálja. A magyar tánckincs régi rétegéhez tartozó táncok közül a fegyvertánc-eszközös tánc-fajtáknak Kelet-Európában (Nyugat- és Dél-Európától eltérően) kevésbé a kötött vagy szertartásos formái alakultak ki, mint inkább a párbajt imitáló, kötetlen virtuóz formák. Ide tartoznak az „ugrós", „legényes" táncok is. A magyar tánckincs újabb rétegét vizsgálva a tanulmány a verbunk és a csárdás kelet-európai összefüggéseivel foglalkozik. — Az 1963. december 9-i Verdi — Wagner — Muszorgszkij emlékülés anyagából SZABOLCSI BENCE AZ operatörténet három évfordulója c. előadása párhuzamot von Verdi ós Wagner működése között. Mindkettőjük működésének első korszaka hazájuk polgári-nemzeti ébredésének szolgálatában állott. Második korszakukat bizonyos romantikus szembenállás jellemzi a kapitalista társadalommal. Ám Verdi a társadalom kitaszítottjai felé fordul (Traviata, Trubadur, Rigoletto), Wagner pedig ellentmondásos ideológiai befolyások hatása alatt a polgárság elmúlt heroikus korszakát idézi föl képletesen mitológiai tárgyú tetralógiájában. Muszorgszkijt a tanulmány már a készülő orosz forradalom művészének tekinti. — MOLNÁR ANTAL röviden vázolva a három zeneszerző működését, művészetüket nemzeti társadalmaik összefüggéseiből magyarázza. — KLANICZAY TIBOR A magyar reneszánsz kutatás újabb eredményei e. beszámolója a magyarországi reneszánszra vonatkozó tudományos koncepció változásait ismerteti a felszabadulás utáni kutatások nyomán. Elöljáróban általában kifejti, hogy a felszabadulás előtti történettudomány a magyar renesánsz virágkorának Mátyás idejét tekintette, s 1526-tal lezárta a magyarországi humanizmus időszakát, az utána következő korszak domináló szellemi áramlatának már a reformációt tartva. Az új koncepció szerint Magyarországon a XV11. század 30-as éveiig az uralkodó szellemi áramlat a humanizmus volt (alperiódusai: 1450—1490: udvari reneszánsz; 1490 — 1626: a főpapi központok művészetpártolása és nemesi latin nvelvű humanizmus; 1526 —1670: reformáció a mezővárosi polgárság és Kolozsvár kiemelkedő szerepével, 1570—1600: az arisztokrata udvari reneszánsz fénykora; 1600—1640: kései reneszánsz). A humanizmus és a reformáció korábbi merev szétválasztása tehát nem tartható fenn. Az újabb történeti kutatások fényt vetettek e magyar humanizmus társadalmi alapjaira is. Ez a probléma szervesen összefügg az ország társadalmitörténeti fejlődésének általános problémájával. Az újabb kutatások tamisága szerint Magyarország fejlődésének XVIXVII. századi eltorzulását, elmaradását az európai fejlődéstől nem lehet csupán a török ós a Habsburg-uralom rovására írni; ennek döntő belső fejlődésbeli alapjai voltak. A XV. században jelentős paraszti árutermelés ós erre támaszkodó mezővárosi fejlődés bontakozott ki Magyarországon A mezővárosok a szerző szerint elvonták a piacot a nagy polgárvárosoktól és előidézték ezek hanyatlását. Ez egyik tényezőj e volt a fejlődés eltorzulásának. Másik tényező, hogy a mezővárosok által képviselt paraszti árutermelés (amelynek fejlődését Mohács sem vetette vissza) ellenfélre talált a renddé szerveződött főnemesség majorsági árutermelésében. A két szembenálló történeti tendencia a Dózsa-felkelésben ütközött össze, s a nemesség győzelme megteremtette a második jobbágyságot, s „egy a középkorinál is merevebb feudális rendszer visszaállítását hozta magával". A XV. századi magyar humanizmus problémáit, vizsgálva szerző bírálja Kardos Tibor „népi humanizmus" elméletét, amely szerinte a huszitizmus és a humanizmus indokolatlan azonosításából származik. Kifejti, hogy az általános európai fejlődésnek megfelelően a magyar humanizmus is udvari eredetű volt: ennek kapcsán áttekinti a Mátyás udvarával s a Corvinákkal foglalkozó kutatásokat,. A magyar reformáció történetét vizsgálva utal arra, hogy annak társadalmi bázisa a fentebb említett mezővárosi polgárság volt: az újabb kutatások a magyar reformáció vezető alakjai: Dévai Bíró Mátyás, Bornemissza Péter, Méliusz Juhász Péter, Dávid Ferenc életpályáját vizsgálva mindenütt kimutatták szemléletük humanista alapozását. Az újabb kutatások alapján a magyar reneszánsz kultúra virágkorának a XVI. század vége, Balassi Bálint működése tekinthető. A XVII. század eleji későreneszánsz kérdéseit vizsgálva szerző kifejti, hogy ennek az időszaknak művészi áramlatait a korábbi tudományos felfogás barokk jellegűeknek tekintette. Az újabb kutatások egyértelműen a .barokk felé hajló — de azzal még nem azonos — későreneszánsz ideológiai illetve művészi áramlatok, a sztoicizmus és a manierizmus jelentős magyarországi hatását mutatták ki, egyben méltó helyére