Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
128 JEMNITZ JÁNOS 1-én leközölte. A háborút ebben a kiáltványban pusztítónak, haladásellenesnek jelölik, amihez a munkásságnak semmi köze nincs, amit elleneznie kell.24 2 Augusztus 2-ika hozta el Belgiumban is az Internacionálé alkonyát. L. Bertrand elnökletével a Belga Munkáspárt vezetősége ekkor tartott ülést, amelyen elhatározták az utcai tüntetések felfüggesztését, beleértve a másnapi békegyűlést. A Le Peuple következő száma közölte a pártvezetőség De Brouckère, Vandervelde, Royer és Wauters által szerkesztett felhívását, amely a hitelek megszavazását ajánlja a szocialistáknak.243 A „lakossághoz" intézett kiáltvány hangsúlyozta, hogy „a demokratikus szocializmus nem felelős a jelenlegi katasztrófáért, hiszen mindent megtett a néptömegek mozgósítására, a háború megállítására". De ma a rossz már megtörtént és az események kényszere folytán egy gondolat vezérel minket: „Valószínűleg hamarosan meg kell feszíteni erőnket, hogy megállítsuk az inváziót országunk területén."24 4 Ezt annál is inkább „szívesen" teszik majd meg, mert „a barbár militarizmus ellen országunk semlegességét, sőt magát létét védelmezve biztosak vagyunk, hogy a demokráciát és a politikai szabadságjogok fenntartását szolgáljuk Európában".24 5 Vagyis ekkor már a belga párt is zászlójára tűzte a jelmondatot: a háborúban a belga katonák a porosz militarizmust és zsarnokságot támadják, egyszeriben megfeledkezve a néhány nappal ezelőtt adott jellemzésekről, amelyekben a háborút a kapitalizmus viszonyaiból vezették le. Az augusztus 3-iki kiáltványt már kétségtelenül a háborús lelkesedés, a meggyőződöttség szelleme fűtötte, s már csak formalitásként hathatott a felhívás befejező mondata, amelyben a belga katonákat arra figyelmeztetik: még a harctéren sem feledkezhetnek meg arról, hogy az Internacionálé hívei. Hogy miről nem szabad megfeledkezniük, azt pontosan nem mondták meg, sőt meg sem kísérelték körvonalazni. Miként a német, osztrák, magyar, francia párt esetében, e naptól kezdve huzamosabb ideig Belgiumban sem lehetett megkülönböztetni a Le Peuple hangját az egyéb polgári sajtóétól.24 ® * Az Internacionálé gyakorlati széthullása ezzel már 1914. augusztus 4-re befejeződött. Igaz, hogy még számosan kitartottak a nemzetköziség, a szocializmus elvei mellett. A hadbainduló jelentősebb országok közül az angol és orosz szocialista pártok például nagyszerű internacionalista kiáltványokat adtak ki,24 7 de ezekkel sem tudták megakadályozni országaik hadbalépését. A kevésbé öntudatos elemek pedig csakhamar leszakadtak erről a háborúellenes blokkról. Oroszországban a mensevikek és eszerek a francia és belga szocialisták példáját követték,24 8 Angliában pedig csak a Független Munkáspárt tartott ki mint párt fr-242 0. Grünberg: i. m. 162. 1. 213 Le Peuple, 1914. aug. 3. — G. Grúnberg: i. m. 163. 1. 244 Le Peuple, 1914. aug. 3. — G. Grünberg: i. m. 163 — 164.1. 245 Uo. 246 R. Devleeshouwer : i. m. 262. 1. 247 Justice, Labour Leader, 1914. aug. 6; Badajev: Bolseviki v gosszudarsztvennoj durae. Moszkva. 1954. 364—365. 1.— Grünberg: i. m. 189 — 190. 1. 248 Rubanovitsch : Russian despotism and European Democracy. The Socialist Review, 1915 jan.—márc. 480—484. 1. — Plehanov: Open letter. Justice, 1914. okt. 19.
