Századok – 1965

Történeti irodalom - Maday Pál: Szarvas története (Ism. Benda Kálmán–L. Nagy Zsuzsa) 1328

1333 TÖRTÉNETI IRODALOM volna. Maday tudatosan igyekszik elkenni egyfelől a földóhsóget, másfelől a Kormányzótanács felismeréséből született, bizonyos földosztást lehetővé tevő rendeletet. Misur György és társai április 16-án bérletet kértek a helyi direktóriumtól, ami nem „szép példája a proletáröntudatnak", hanem a földéhség megnyilvánulása. Maday elhallgatja, hogy ez a kérés országszerte elhangzott, s hogy a helyi direktórium korántsem érdemel dicséretet azért, mert. halasztó választ adott; az ország szinte egész területén adtak ki bérletet. A szerző tehát, aki nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem harcos baloldali szemléletének kimutatására, az igazi marxista elemzéstől visszariad. Nem kedvezőbb a kép a Horthy-korszakkal foglalkozó rész vonatkozásában sem. A szerkezet itt is zavaros, még az egyes fejezeteken belül is, és egyáltalán nem ad áttekintést e 26 év helyi történetéről. A községi iratok kivonatolása során ilyen témák követik egymást: a község fizetésképtelen, egy külföldi cég lerakatot létesít, Horthyról utat neveznek el stb. (264 — 265. 1.). Lényeges és lényegtelen itt is keveredik: túlságosan sok helyet kap a helyi egyesületek segélyezése, az utcák elnevezése, zászlószentelések és hasonlók (278 — 279. 1.). Nem tudjuk meg viszont most sem, hogy mennyi agrárproletár élt a községben, mi volt a Szociáldemokrata Párt szerepe, milyen rétegekből toborozták tagjaikat a fasiszta szervezetek, milyen erőt jelentettek a község életében, hogyan függött össze esetleges gyarapodásuk az ország gazdasági helyzetével. Mint a törökkorban a szarvasi palánk, úgy itt a gazdasági válság az az akadály, amelyben a szerző lépten-nyomon megbotlik. Zavaros és felületes az a megállapítása, hogy a Horthy-korszak gazdasági válsággal kezdődött (262. 1.), és teljesen érthetetlen, hogy az 1931-i szarvasi munkanélküliségnek (265. 1.) az 1929/1933-i tényleges válsággal való összefüggését meg sem említi. Viszont az uralkodó osztály — úgymond — újabb akciókat kezdeményez 1936-ban ( !), „hogy levezesse a gazdasági válságot és kendőzze politikai céljait" (277. 1.). Ugyanebben az évben a Turul Szövetség és az Országos Frontharcos Szövetség helyi csoportjainak gyűlései ezt a kommentárt érdemlik ki: „Az egyre elviselhetetlenebb gazdasági válság újabb »társadalmi konszolidációt« tesz szükségessé" (278. 1.). Mindenesetre elég későn, mert a gazdasági válság már három évvel azelőtt véget ért. A Horthy-korszakban még az eddigieknél is bőségesebben használt álbaloldali frázisok nem tudják feledtetni azt a tényt sem, hogy a Kommunists Párt működését nem lehet egy politikai per ismertetésével elintézni (300. 1.). A szerző túlbuzgósága már a nevetségesség határát súrolja akkor, amikor egy 1941-ben Toman János grafikushoz intézett, ma már nem érthető célzásokat tartalmazó munkáslevélről kijelenti, hogy sorainak „súlyos politikai mondanivalójuk van" (307. 1.). Végül szóljunk a felszabadulás utáni évek történetét 1960-ig, Szarvasnak termelőszövetkezeti községgé való alakulásáig követő részről. Az előbbiek módszerével írt általános fejtegetések után (forrásaik a községi iratok és a helyi Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei) terjedelmes rész foglalkozik a „mezőgazdaság, ipar és kultúra forradalmi átalakításáéval (342 — 398. 1.). Nem tagadhatjuk e rész lexikális értékét, de az érdem — ezúttal — nem a szerzőt illeti meg. Korunk történetének nem mellőzhető forrása a kortársak visszaemlékezései; Szarvason pedig még jól emlékeznek a községi tanács körlevelére, melyben felhívta a helyi termelő üzemek és kulturális intézmények vezetőit a vezetésük alatt álló szerv történetének megírására. Hogy egy ilyen körlevélből milyen színvonalú történetírás születik, azt felesleges ecsetelni. A sok ismeretlen társszerzőt Maday nem említi meg. Egyet azonban kiderítettünk. Talán Maday som tudja, hogy a Szarvasi Mezőgazdasági és Faipari KTSz történetét (366 — 368. 1.) az elnök középiskolás kislányának az országos tanulmányi versenyre beadott dolgozatából vette át (kézirata ma is megtalálható a tanulmányi pályázatok közt), Maday eredetisége abban nyilvánul meg, hogy az átvett statisztikai adatokban (368. 1.) négy hibát ejtett. Végezetül megemlítjük, hogy a könyv végén közölt bibliográfia is szempontnélküliséget és dilettantizmust tükröz. Miért kerültök ide a Geist Gáspár csákói birtokáról szóló ismertetések (83, 93. sz.), s mi a helyi vonatkozás pl. Orbán László munkájában „Soha nem mondhatunk le gyermekeink marxista szellemű neveléséről." (201. sz.) Amellett sűrűn találkozunk pontatlansággal, elírásokkal (így pl. a Tessedik-parkból Tessedik-párt lesz, 277. sz.), a Tessedik iratokról készített jegyzék német és latin címei pedig nem egyszer az órthetetlenségig eltorzulnak (pl. 499. , 509. stb.). Különben is ez a felsorolás a kutató számára használhatatlan, mivel a szerző Tessedik minden címszerint ismert kéziratát felveszi, azokat is, amelyekről csak említésből tudunk, s azokat is, amelyek „1944 — 45 harci eseményei óta ( ! !), úgy látszik a bomba martalékaivá lettek" (418. 1.), de nem mondja meg, melyik az köztük, amelyik ma is elérhető és hol található. így tehát a kutató kénytelen ebben a vonatkozásban is a régebbi munkákhoz visszanyúlni. BENDA KALMÁN -- L. NAGY ZSUZSA