Századok – 1965
Történeti irodalom - Koseński; Jerzy: Czechoslowacja w polskiej polityce zagranicznej w latach 1932–1938) (Ism. Kovács Endre) 1314
1314 TÖRTÉNETI IRODALOM pl. a rokonsági fokok vagy az öröklési rend bemutatásánál (191 — 192., 205. 1.). A könyv szinte tökéletes szedése, ízléses kiállítása a lengyel Állami Tudományos Kiadót dicséri. A baráti nép szakirodalma, mely az 1957-ben Juliusz Bardach szerkesztésében megindult lengyel jogtörténeti kézikönyvvel már példát mutatott a többi népi demokráciának, Korányi alkotásával újabb kiemelkedő eredményt ért el. Míg nálunk — a jelek szerint — az 1957-ben megjelent egyetemes jogtörténeti tankönyv is soknak bizonyult, és ismét litografált jegyzet váltotta fel, a magyar jogtörténet korszerű összefoglalásának feltételei pedig láthatóan nincsenek meg, Lengyelországban az egyetemi jegyzetekből, rövid tankönyvekből a marxista jogtörténetírás eredményeit összefoglaló, .magas színvonalú kézikönyvek nőttek ki. Lengyel szaktársaink felkészültsége biztosítékot nyújt arra, hogy lia a fáradhatatlan kutató, Korányi professzor kezéből ki is hullott a toll, támadnak majd utódok, akik folytatják és teljessé teszik fájdalmasan csonkán maradt életművét. BÓNIS GYÖRGY JERZY KOZEUSKI: CZECHOSLOWACJA W POLSKIEJ POLITYCE ZAGRANICZNEJ W LATACH 1932-1938 (Poznan, Instytut Zachodni. 1964. 319 1.) CSEHSZLOVÁKIA A LENGYEL KÜLPOLITIKÁBAN , AZ 1932 — 1938 KÖZÖTTI ÉVEKBEN A lengyel szerző a két háború közti időszakból azokat az óveket helyezi vizsgálódásainak középpontjába, amikor a korábban meglehetősen egyértelmű csehszlováklengyel viszonyban eltolódások és erőteljesebb akciók következtek be. Az 1932 — 1938 közti évek politikai és diplomáciai kapcsolatairól van szó, egy olyan időszakról, melynek csehszlovák—lengyel vonatkozású problémáiról mindezideig áttekintő feldolgozással nem bírtunk. Az előttünk fekvőmunka éppen ezért jelentős és úttörő vállalkozásnak tekinthető. A feldolgozás alapjául mindenekelőtt a lengyel és a csohszlovák külügyminisztériumi levéltár gazdag anyaga szolgált. A szerző emellett figyelemmel volt a gazdag, de szétszórt nyomtatott irodalomra is. A könyv a benne foglalt adatok bősége mellett a csehszlovák—lengyel viszonyt nem elszigetelten tárgyalja, hanem a korabeli Európa nemzetközi politikai erőinek együttesében, ami e viszony változásait nagymértékben érthetőkké teszi, s az olvasónak módja nyílik arra is, hogy a két szóban forgó állam vezetőinek politikai koncepciójával általában is megismerkedjék. A szerző emellett igen helyesen az időbeli előzményeket is felvázolja, képet ad a 20-as évek csehszlovák—lengyel politikai kapcsolatainak alakulásáról. Az 1932-ig terjedő bevezető rész azonban túlságosan vázlatos ahhoz, hogy ezekről az évekről a munka alapján az olvasó pontos benyomást szerezzen. A szerző helyesen emeli ki a lengyel kormányok kezdeményezéseit a Csehszlovákiával való barátságosabb viszony megteremtésére, de meglehetősen átsiklik a lengyel közvélemény Csehszlovákia-ellenes beállítottságán, s így akarva-akaratlanul kissé retusálja a 20-as években kialakult helyzetet. Az 1921. évi Skirmunt—BeneS egyezményről például nem említi meg, hogy a lengyel közvélemény elsöprő tiltakozása következtében nem jutott át a szejmen; ugyancsak nem szól a könyv az 1923 — 24. évek megromlott államközi viszonyáról. Részletesebb és meggyőzőbb képet kapunk a 30-as évek lengyel közeledési kísérleteiről, melyekre már a terjeszkedésre kész hitleri agresszió készteti a lengyel külügyek irányítóját, Becket. 1933-tól a lengyel—csehszlovák megegyezést számos mozzanat (a francia külpolitika, a Mussolini-féle négyhatalmi paktum lengyel- és csehszlovák-ellenes éle stb.) indokolta, meg is indultak a közeledési kísérletek lengyel részről, de a kisantant visszavonulása a négyhatalmi paktum ellenzőinek sorából (francia befolyásra) zátonyra futtatta e terveket. Á lengyel külpolitika igen gyorsan felismerte, hogy Hitler elsősorban Ausztriát és Csehszlovákját fenyegeti. Német—lengyel viszonylatban Beck örömmel üdvözölte a német kezdeményezést, nagy jelentőségű kezdetnek tartotta az 1934 januárjában létrejött német—lengyel megnemtámadási egyezményt, ami viszont útját állotta a csehszlovák—lengyel megegyezésnek. A lengyel külpolitika németbarát irányzatának felülkerekedése maga után vonta 1934 januárjától a csehszlovák-ellenes lengyel propaganda éleződését; a támadásokhoz a Teschen-vidéki lengyel kisebbség állítólagos elnyomása szolgáltatott ürügyet. Ez volt egyébként a lengyel soviniszták szüntelen céltáblája. A csehszlovákiai lengyel kisebbség
