Századok – 1965

Történeti irodalom - Földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak Magyarországon 1848–1948. I–II. (Ism. Hársfalvi Péter) 1302

1302 TÖRTÉNETI IRODALOM FÖLDMUNKÁS- ÉS SZEGÉNYPARASZT-MOZGALMAK MAGYARORSZÁGON 1848—1948. 1-Й. Szerkesztette: Pölöskei Ferenc és Szakács Kálmán (Budapest, Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete. 1962. 1153 1.) Tíztagú történészkollektíva ós a MEDOSz közös vállalkozásából végre megszületett a magyarországi földművesszegénység kapitalizmuskori mozgalmának összefüggő feldolgozása. A több mint 70 íves munka mind erkölcsileg és politikailag, mind pedig tudományos szempontból kiemelkedő teljesítménye a magyar történetírásnak. A munka erkölcsi és politikai értékét az adja, hogy a magyar társadalom közismerten legelesettebb sorsú és egyben a saját helyzetének megjavításáért nagyon sokat küzdő társadalmi rétegének állít méltó emléket, a tudományos értéket pedig a feldolgozás páratlan anyaggazdagsága és magas színvonalú marxista elemzése szolgáltat ja. Méltán jutalmazta ezt a tudományos teljesítményt a Magyar Tudományos Akadémia és méltán illeti elismerés a kiadvány erkölcsi és anyagi támogatásáért a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetét, hogy kötelességének érezte a földmunkásság utolsó óvszázadbeli küzdelmeinek feldolgoztatását. A vállalkozás indítékait és célját a kötet szép bevezetője, Ilunya István írása foglalja össze. .Megírja, hogy vetődött fel a téma feldolgozásának terve, hogyan rajzolódtak ki a munka körvonalai, milyen nehézségek vetődtek fel a feldogozás előtt, s megírja azt is, hogy a földmunkásság és szegényparasztság harcainak feldolgozásával egy kissé tartoztak a még élő veteránoknak is, akik joggal szeretnének ,,a nyugalmas mából visszatekinteni még a verejtékkel, vérrel áztatott útra, melyen a kegyetlen elnyomásból, a nyomorból, a bizonytalanságból eljutottunk a jobb életbe", s hogy az ifjabb nemzedékek is mielőbb megismerhessék, „mennyit szenvedtek, küzdöttek elődeink". A bevezető megállapítja azt is, hogy a téma feldolgozásában bármily jelentősek is a kétkötetes munka eredményei, nem ez lesz a történetírás utolsó szava. Minden esetre egy eredményekben gazdag kutatási korszak lezárását jelenti, jelentős eredmények összefoglalását. Azt is meg kell állapítanunk: a témakör kutatásának eddigi eredményei jórészt személy szerint e tanulmánykötet szerzőinek nevéhez fűződnek. Tilkovszky Lórántnak a korszakba bevezető tanulmánya jó összefoglalását adja azoknak a körülményeknek, amelyek között a mezei munkásság, a falusi szegénység a feudalizmusból a kapitalizmus világába átlépett. Ügyesen ragadja ki a feudalizmus utolsó évtizedeinek paraszti problematikájából azokat a mozzanatokat, amelyek később, a kapitalizmus időszakában a szegényparasztság, a földmunkásság élete és küzdelmei szempontjából döntő jelentőséggel bírtak. Rámutat arra, hogy a paraszti társadalom jelentős része hogyan válik földtelenné, illetve miért nem jut földhöz 1848-ban, s hogyan vetődik fel a telepítés, a kivándorlís problémája már 1848 előtt. Jelzi azt is, hogy a szociális feszültség már ekkor is, mint később, a nemzetiségi vidéken vált különösen élessé. Pölöskei Ferenc tanulmánya a kapitalizmus első évtizedeinek mozgalmaival foglalkozik. Erre az időszakra még elsősorban az nyomja rá a bélyeget, hogy a mozgalmak az úrbériség, tehát a feudalizmus felszámolásával összefüggő problémákhoz kötődnek, s a paraszti mozgalmak nincsenek kapcsolatban az ipari munkásság mozgalmaival, mert a munkásság politikai szerveződése is csak a kezdeti lépéseknél tart. Ugyanakkor helyesen hangsúlyozza a szerző, hogy az 1848 utáni parasztmozgalmakban, különösen az Alföldön komoly szerepet játszik már a fejlett kapitalista osztály viszonyokból eredő elégedetlenség. Űgy érezzük azonban, hogy — főleg az utolsó két fejezetben — a paraszti mozgalmakkal kapcsolatban kissé alábecsüli Pölöskei a szociális viszonyok mellett a politikai, ellenzéki mozgalmak hatását, s túlbecsüli valamelyest a 48-a.s körök, olvasókörök, demokrata körök szegényparaszti szociális bázisát. A kiegyezés utáni években elcsendesült, elfojtott paraszti mozgalmak az 1890-es években törnek fel újból, elemi erővel, s válnak a magyar társadalom központi kérdésévé. A földmunkásuk és szegényparasztok e korabeli küzdelmeit — jórészt korábbi kutatásai alapján — Simon Péter foglalja össze. Indokoltnak tartjuk, hogy a szerző részletes elemzést ad a mozgalmak gazdasági és társadalmi hátteréről, hiszen ebből az elemzésből válik világossá, hogy az általa tárgyalt mozgalmak most már alapjában a kapitalista fejlődésből, a porosz utas magyarországi agrárviszonyokból sarjadnak ki, s ezzel mintegy elhatárolja a 90-es évek mozgalmait a korábbiaktól, s alapot nyújt a következő tanulmányok jobb megértéséhez, mentesítve is a többi szerzőt a hasonló mélységű és terjedelmű gazdasági-társadalmi elemzés szükségességétől. Figyelmes és körültekintő ebben a tanulmányban a magyarországi szervezett munkásmozgalom és az