Századok – 1965

Történeti irodalom - Ruzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711–1848 (Ism. Vörös Károly) 1293

1294 TÖRTÉNETI IRODALOM földesurak politikája s a piacviszonyok lielyi lehetőségei által befolyásolva kialakuló jobbágyga/.dálkodás fejlődése szempontjából vizsgálja végig. A könyv e sokrétűen differenciált fejlődést (igaz, hogy igen kedvező forrásviszonyokra: több nagybirtok sőt nemesi középbirtok többé-kevésbé épségben megmaradt levéltárára támaszkodhatva) rendkívül következetesen, szempontjait minden periódusban és mindegyik területrészre vonatkozóan újból meg újból alkalmazva mutatja be. Űgy érezzük, mindenekelőtt e szigorúan fegyelmezett ós következetes kutatói felfogás az, melynek a könyv a legtöbbet köszönheti. Ruzsás munkája során nem kerülte meg a forrásanyagból esetleg nehezebben kibontható problémákat és nem tett engedményeket könynyebb, látszatra így is tetszetős ám felületesebb megoldásoknak. Minden periódusban s mindegyik részterületen ugyanazt a valóban alapvető néhány tényezőt és annak fejlődését kutatja: a termelőerők és a termelési módok fejlődését és nyomukban a termelési viszonyok alakulását, gondosan vigyázva a vizsgált elemek azonosságára, a bemutatott kép egyenletes megvilágítására, a fejtegetések folyamatosságára, az ábrázolás zártságára. Ugyanakkor az egyes vizsgált kérdéseket a lehető legmélyebbre hatolva igyekszik kielemezni: mindenhol fejlődésük közös lényegét keresve és azt majd mindenben valóban meg is találva. Olyan magas igény ez, melyet az eddigi hasonló jellegű kiterjedt monografikus szakirodalomban eddig talán Ruzsás könyvében láttunk a legkövetkezetesebben és a legeredményesebben megvalósulni s melynek következtében az így kibontakozó kép ha első látásra talán kevésbé színes és mozgalmas is, de ezért sokszorosan kárpótol a szigorúan körülhatárolt ábrázolás belső teljessége, mélysége és igen erős koncentráltsága. Ruzsás a baranyai parasztság életének ós a nagybirtokkal folytatott küzdelmének valóban fővonalait mutatja be, még pedig úgy, hogy valamennyi vizsgált problémát e fővonalakhoz tud kapcsolni, ugyanakkor e fővonalakat is a maguk valódi összeforrottságában. egyetlen egységes folyamat különböző összetevőiként mutatva be. Űgy azonban, hogy e folyamat rekonstrukciójából az olvasó a baranyai problémákon túlmutató, mélyebb, általánosabb s az egész országra érvényes következtetéseket is levonhat. E következtetések közül — a könyv időrendjének megfelelő sorrendben haladva mindenekelőtt kiemelendőnek tartjuk szerzőnek azt a megállapítását, hogy a baranyai (s tegyük hozzá: általában a török alól felszabadult) területek külső életkörülményei, nemesek és jobbágyok birtokharcai kV), az 1740-es évek végéig még a XVII. század királyi Magyarországának vonásait viselik magukon: — a feudalizmusnak a földesúri járadékokhoz kapcsolódó felerősödése e tájakon csak a XVIII. század közepére, a jobbágytársadalom kíméletlen súlyos megrázkódtatásával éri el azt a fokozatot, melyre a végig Habsburg kézen maradt országrész mór kb. G —7 évtizeddel azelőtt eljutott (Ruzsásnak a török alatti terület e szempontból egy teljes évszázadnyi elmaradását feltételező megállapításait kissé túlzottnak tartjuk). — Ugyanígy általában is tanulságosnak érezzük megállapításait a helyi piacok kialakuásának (s ebből feltehetőleg a paraszti árutermelésnek is) csupán az úrbérrendezés utáni kezdeteiről s ebben a mezővárosok jelentőségéről (bár a török nem járta vidékekhez mérten itt is megfigyelhető időbeli elmaradásban a feudalizmus itteni fejlődésének másfélszázados megszakadásán kívül a királyi országrészek eredendően kedvezőbb külső piaci lehetőségeit is figyelembeveendőnek tartjuk: külső és belső piacot sem itt, sem a későbbiekben nem tekintve egymástól még annyira sem elválaszthatónak, mint azt szerző teszi). — Igen tanulságosnak érezzük a baranyai nagybirtokok 1790 körül végül is a külső piac felé fordulásának, s következményeként a majorsági gazdálkodás meginduló kiszélesítésének elemzését, s ennek kapcsán a helyi értékesítési lehetőségek s a végül is kudarcot vallott földesúri ipari vállalkozások részletes bemutatását. Nem kevésbé jelentős annak jól indokolt megállapítása, hogy a földbirtokosokat a külső piac, a jobbágyokat pedig a szűkebb mezővárosi és a tájpiac ösztökéli az árutermelésre, ám némileg eltérő irányban és más intenzitással (— habár a két piac összefüggéséről és kölcsönhatásáról az előzőekben tett észrevételeinket itt is hangoztatnunk kell). — Végül kiemelendőnek tartjuk azokat a fejtegetéseket, melyekkel egyrészt a kor paraszti mezőgazdaságának fejlődését elősegítő tényezőket elemzi: a feudalizmus béklyóinak lazulását, az erősbödő belső piac serkentő hatását, s a mezővárosok és az uradalmak haladottabb gazdálkodásának gyakorlati példáját; — másrészt a paraszti mezei gazdálkodásnak és szőlőművelésnek átalakulásukkal együtt járó hatását mutatja be a jobbágyi munkaszervezet és a jobbágycsalád alakulására — ennek kapcsán ismertetve az ormánsági születéscsökkenés kezdeteit. Ha a fentiekben Ruzsás kötetének legfontosabb tanulságait csak sommásan s végeredményeiben ismertetjük is, ez nem azt jelenti, mintha mindez a kötetben is csupán ilyen sommás megfogalmazásban jelentkeznék. E végkövetkeztetések nem elméleti spekulációk eredményei: mögöttük nagy gonddal felkutatott hatalmas tényanyag sokoldalú elemzése, áll. melynek során szerző a szükséghez képest biztos kézzel és eredménnyel