Századok – 1965

Tanulmányok - Felszabadulásunk 20. évfordulóján 3

4 FELSZABADULÁSUNK 20. ÉVFORDULÓJÁN fejlődésünk nagy jelentőségű mérföldkövéhez érkeztünk él, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezésének sikeres megvalósításával hazánkban befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. Ezzel a magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett. Ha e mérföldkőnél megállva, a társadalom szerkezetének alakulása szempontjából vesszük szemügyre az 1945 áprilisa óta megtett utat, megállapíthatjuk, hogy hazánkban ma már nincsenek kibékithetetlenül ellentétes érdekű osztályok. A közösség és az egyes ember érdeke egybeesik. A párt politikájának fő támasza : — a munkásosztálynak, a parasztságnak, az értelmiségnek a szocialista társadálom felépítésére létesült szövetsége, párttagok és párton kívüliek összefogása, a szocialista nemzeti egység kialakulása. A szocialista társadalom felépítése az egész nemzet ügye. A szocialista nemzeti egység kialakítását elősegíti az is, hogy az elmúlt években meggyorsult valamennyi dolgozó osztály és réteg politikai, eszmei és erkölcsi fejlődése. Ez már „új nép, más fajta raj", mint az 1945 előtti. Amikor két évtized távlatából visszapillantunk, jól látjuk, hogy a megtett út bizony nem volt sima. Tudjuk, hogy a szocialista építőmunka folyamatában, a személyi kultusz éveiben, súlyos hibák elkövetésére is sor került, s hogy ezeket a hibákat 1956-ban igyekeztek is az ellenforradalom erői a maguk céljaira kihasználni. De népünk történetének a felszabadulás utáni időszakát elsősorban a kivívott hatalmas sikerek, a nagyszerű eredmények jellemzik. Népünk értékeli, megbecsüli a felszabadulás nyomán elért vívmányait, s a Szovjetunió segítségével, a többi szocialista ország támogatásával megvédelmezte és továbbra is megvédelmezi azokat. A párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány, a korábbi években elkövetett hibákat feltárva és kijavítva, következetes kétfrontos politikával harcolt és harcol a dogmatizmus és revizionizmus ellen; kapcsolatait a néppel minden eddiginél szorosabbá, gyümölcsözőbbé tette, teljes mértékben bírja a magyar dolgozók bizalmát. Eredményeinkről megbecsüléssel szólnak barátaink, s még ellenségeink sem tudják kétségbevonni azok jelentőségét. 1945 tavaszának felejthetetlen nagy élménye volt a hosszú háborús évek szenvedései után végre beköszöntő béke. Ha végiggondoljuk, hogy az ezóta eltelt évek során hányszor forgott (sokszor igen komoly) veszélyben a béke, a biztonság, a nyugodt építőmunka lehetősége, lehetetlen nem méltányolni azt a hatalmas erőt, amely újra és újra megfékezi, visszaparancsolja a pusztítás sötét démonait, az új, minden eddigit felülmúló pusztulással fenyegető harmadik világháború kirobbantására törekvő agresszív, imperialista erőket. Hazánk, amely immár a szocializmus teljes felépítésének nagyszerű korszakába lépett, s amely számára most különösen drága a teremtő, alkotó, nyugodt béke, — maga is síkraszáll, mint tette eddig is az emberi haladás ügyének hű szolgálatában, a béke megőrzéséért. A Szovjetunióval, a szocialista világrendszer valamennyi országával, s a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom osztagaival a legszorosabb szövetségben és együttműködésben harcol az agresszió megfékezéséért, a második világháború veszélyes maradványainak felszámolásáért, a leszerelésért, a két világrendszer békés egymás mellett éléséért, békés versenyéért. Aggodalommal tölt el bennünket is minden olyan jelenség, amely akár a legkevésbé is gyöngíthetné a szocializmus és a béke táborának összeforrottságát, erejét, s mi is harcolunk a magunk erejével, eszközeivel a szocialista országok szoros egységéért, szocialista rendünk állandó erősödéséért. 1945 tavasza fordulópontot jelent abból a szempontból is, hogy lehetővé tette a magyar szellemi élet megújulását. A marxizmus—leninizmus hazánkban eddig üldözött tanításai kiléptek a szellemi élet szabad fórumára s élénk vitákban tért hódítva szereztek egyre több megbecsülést az igazi tudományosságnak. A politikai