Századok – 1965

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Konferencia Hus János emlékére (Székely György) 1263

1270 SZÉKELY GYÖRGY sub specie históriáé csaknem az első volt (Wycliffel), aki nemcsak filozófiai téren, de az eretnekség fényre felhozásával konfliktusba került azzal, ami akkor volt a katolikus egyház. M. Machovec áttekintette Hus művének problematikáját a cseh reformációtól és ellenreformációtól századunkig ós elemezte helyét a mai megosztott világban. Hus az ökuménikus közeledés fontos alakja, de Vooght törekvése is ide kapcsolódhatik. Kalivoda túlment Hus filozófusi minősítésében, de Hus nagy emberi jelentősége a mai filozófia szempontjából felmutatható. Ы. Kaminsky Hust nemcsak cseh jelenségnek, hanem az európai középkori társadalmat újjáalakítani akaró embernek jellemezte. A Wyclif— Hus probléma szerinte a világi állam képviselőjéé az egyházban, ill. az egyház képviselőjéé a világi államban. Hus mindkét utat követte. Hus és eltérő követőinek iránya külön vizsgálatot érdemel. F. Seibt szerint Hus a filozófiai megítélés kiváló alapja, mert nagy kérdéseket vetett fel. Bizonyos kérdésekben erősítette a feudalizmust, de morális és nem hierarchikus alapon, ezáltal a korabeli hierarchikus rendet gyengítette, így számíthatott forradalmárnak. Az „egyház" megfogalmazása csak Tridentnél zárul le időlegesen, Hus korában az ő álláspontja nem ítélhető meg egyszerűen. Vitaalap lehet, hogy egyházi vagy éppen társadalmi forradalmár volt-e Hus, az bizonyos, hogy Krisztus követésének hitvallója volt. M. Kanák az angliai Wvclif-kutatásokat ismertette. Hangsúlyozta, hogy Wyclif gondolatai és szövegrészei Hus cseh előfutárainál már kutatandók, másrészt kimutatható Wyclif angol forrásainak XIV. századi közvetlen átkerülése Csehországba. Nem bizonyos, hogy Hus mindig Wyclifból vette gondolatait, hanem közös forrásuk is feltehető. Kalivoda válaszában elfogadta, hogy Húsból ne akarjon puszta filozófust faragni, de számára Wyclif és Hus a filozófiai-elméleti analízis szempont.jából fontos. Wyclif és Hus kölcsönös viszonylatait filozófiai és teológiai szempontból egyaránt vizsgálni kell. Fontos a patrisztikai ós Tamás-előtti források alkalmazása is Wyclifnél. Kutatni kell az arisztotelizmust is, milyen indítékokat adott a középkori felfogásban, szerinte averroisztikus formában. A tomizmus viszont az averroizmustól való „megtisztítás" irányában változtatta az arisztotelizmust. Wyclif állandóan használ arisztotelészi fogalmakat, akár az Aquinoi, tie közvetlenül a filozófustól. Wyclifriál a közeledés Arisztotelészhez tudatos, ezt az averroizmus tette lehetővé. A tomizmus és a Tridentinum is vonalat alkot. A konferencia utolsó előadását Frantisek Smahel kandidátus tartotta „Prágai Jeromos magiszter élete és műve — Kutatás probléma és perspektíva nélküli" címmel. Felhívta a figyelmet a további tényanyag- és kóziratgyfijtésre. Jeromos filozófus volt a teológusok között, de belenyúlt a teológiába is. Recipiálta Wyelitet, nagyrabecsülte benne a filozófust, de el is tért tőle. Wyclif nemcsak kiindulópont, hanem rendszeralkotási alappont Jeromos számára. Jeromosnál erősebb a nemzeti tendencia," mint a morális. 1409 körül volt fordulat a nemzeti momentum irányába, mert a német egyetemi többség fordult szembe Wycliffel. A cseh szélsőséges messianizmus, a szent és sérthetetlen cseh nemzet és a királyság gyalázása feletti felháborodás kerül előtérbe Jeromosnál is. Ugyanő az antik auktorokat is kitűnően ismerte. Elemezni keli szociológiailag Hus pártjának világi elemeit és az egyetemi összetételt 1409 előtt és után. Konstanz esetében Jeromos — aki eddig mindig kivágta magát — könnyelmű volt, s a veszélybe zuhant. Pusztulásával elveszett a mozgalom egyik legképzettebb embere, a kiváló szónok, a tanulni és vitázni kész elme, a mólyen hívő laikus, akinek igazsága a kezdődő forradalomé is. Hus és Jeromos harcuk konstanzi tetőpontján találkoztak ós utóéletük is összekötődött. B. M. Rukol Jeromos orosz és litván kapcsolatairól szólt hozzá. J. Kejf az egyetemi kézikönyvek variánsairól és szerzőiről beszélt, akik között gyűjtésben és formulázásban segítő szerepet játszhatott Jeromos is. J. Sidak a huszitizmus keleti orthodox kapcsolatairól beszélt, amelyben Jeromosra illik a Sinai-hegyi kapcsolat. Visszatérve a korábbi vitákra feleslegesnek mondotta a feudalizmus XIV—XV. századi, első válságának feltételezését a Hus-féle cseh mozgalomhoz. Nem vezetett át belőle út a polgári társadalomhoz. A feudális társadalom dinamikáján belül megérthetők a fejlemények, a feudalizmus válsága nélkül is. A cseh polgárság, még Tábor is a feudalizmuson belül valósított meg egyet-mást a maga eszményi követeléseiből. Szabadulni kellene a feudalizmus válsága nem precíz formulájától. .7. Danhelka Prágai Jeromos kultúr- és irodalomtörténeti helyéről beszólt, Húsnál kifinomultabb kifejezésformáiról. F. Smahel válaszában kiemelte az orthodoxiával való kapcsolat általánosabb fontosságát, mint Jeromos palesztinai útja. A konferencia előadó üléseit F. Graus elnöki zárszava értékelte. Megállapította az élénk és tárgyias vitáról, hogy az egymás iránti megbecsülés és a saját álláspont 9 Jeromos szerepét a nemzetiségi kérdés szempont jából már J. Macek elemezte. Székely Gy.: i. m. 483. 1.