Századok – 1965

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Konferencia Hus János emlékére (Székely György) 1263

KONFERENCIA HÜS JÁNOS EMLÉKÉRE 1267 elemezte. Delaruelle Hus lírikájának az európai lírában elfoglalt helyéről ós Hus bölcsész műveltségéből adódó retorikai-költészeti formáiról beszélt. E. Petru Hus és Chelcicky Postilláinak realitáselemeit vetette össze. Graus Hus egyetemi beszédeinek és népies prédikációinak különbségét fejtegette. F. Seibt a huszita irodalom demokratikus és konzervatív elemeit vizsgálta, s a cseh konzervatív formát a latin stílushoz alkalmazkodással magyarázta. I. Hlavácek Hus Opera omnia-kiadásának kérdéseiről, a megmaradt iratok proveniencia-kutatásáról szólott. Hrabák a hozzászólásokat elfogadva Hus központi szerepót hangsúlyozta az irodalmi fejlődésben. Ezután a betegsége miatt távollevő Bohuslav Havránek akadémikus „Hus jelentősége a cseh nyelv számára" c. előadása hangzott el. Ez Hus nyelvi karakterisztikumait elemezte: az egyetemi latin és cseh nyelvi fejlődés hatása, a retorikai tudomány tökéletes alkalmazása. Hus a középkori formát egyes szabadabb elemekkel módosítva követte, cseh köznyelvi közmondásokat, fordulatokat is beleszőve. Lexikailag és nyelvtanilag újította a cseh nyelvet. Kicserélt, elhagyott régi elemeket ú jakért, népi elemekért. A cseli bibliafordítás második szerkesztése összefügg Hus nyelvi teljesítményével. Hus prédikátori nyelvére hatott a népi nyelv, s az ő nyelve hatott a hallgatókra, olvasókra. A korreferensek sorában A. Kaminková Hus latin stílusáról, a középkori retorikai tudás mesteri alkalmazásáról, E. Fleischmannová Hus cseh nyelvi kincséről és szövegkritikai alkalmazásáról, E. Michálek Hus ncologizmusáról, új szóalkotásairól, A. Vidmanová latin szövegkiadási kérdésekről, Hus latin stílusának cseh jellegzetességeiről beszélt. Az elnöklő J. Danhelka az elhangzottak alapján hangsúlyozta a teljes ós kritikai Huskiadás szükségességét, amihez memento a konferencia. Nagy érdeklődés kísérte Amedeo Molnár professzor „Hus helye az európai reformációban" c. előadását. A reformáció előzményeit — az első reformáció problémáit — kívánja fejtegetni. Tisztában lévén azzal, hogy az idealista és a marxista felfogás eltér egymástól, Hus helyét teológiai szempontból keresi, anélkül, hogy elhatárolná társadalmi körülményeitől. Polemizált az általa nagyra becsült baráttal, Paul de Vooght kitűnő munkájával, mert az elszigeteli Hust a huszita mozgalomtól, s katolikus szövegkörnyezetbe szorítja. Ezzel szemben más megközelítést keres: Hus néppel való kapcsolatának, dialógusának hatását pályája fordulópontjain (1410-i bethlehemi apelláeió a néphez, 1416-i konstanzi üzenetei a néphez). Megrajzolta a Janovi Mátyás, Hus és a táboriták között vezető utat a szabad papság gondolatköre, a „forradalmi teológia" tekintetében. Hus halála nem egy elhibázott élet tragikus végpontja. A továbbiakban a reformáció általános problémáit fejtegette: ez nemcsak nagy egyéniségek kérdése (Luther, Kálvin), hanem mozgalom folyamata, amelyen belül irányokat különböztetett meg (protestáns ós népi reformáció). Az első reformáció folyamatát oly hosszúnak látja, hogy az egyházi intézményeket megerősítő gregoriánus reformra való visszahatástól számítja, ainely elutasítja amazt s alulról követel laikus reformációt. Az ember mint egyéniség kerül előtérbe, amit a teológusi kérdésfeltevés (hogyan állok én Isten előtt) és a történészi (társadalmi oldalát vizsgálja) más oldalról közelít meg. Az első reformáció teoretikusát Wyclifban találta meg, Hus szerepe viszont központi és európai jelentőségű. Az itáliai valdens (az első reformációhoz tartozó) irányzatban a XV—XVI. század fordulóján visszhangja volt a cseh huszitizmusnak. Majd Luther ós Kálvin Húshoz való viszonyát elemezte. A második reformáció népies irányzatát, amely a kelyhet átvette (Wittenbergben Karlstadt), összekapcsolta a mise kollektív felfogásának (actus communis) irányzatával, amit a husziták képviseltek. J. Kejf elnöki szavaiban joggal állapíthatta meg, hogy az előadás élénk eszmecsere alapja lehet. Frederick G. Heymann az egy vagy több reformáció kérdéséhez foglalt állást. A XVI. századi reformáció a protestáns reformáció, s ez kezdődik-e Hus reformációjával — vagy több reformáció van-e Csehországban Hus előtt, a Husé, a cseh testvérek két csoportja és több fázisa, s több reformáció a XVI. századi Németországban és Svájcban? Hangsúlyozva a huszita örökség elpusztíthatatlanságát ós nagy jelentőségét a többi reformáció számára , vitatkozott Molnár előadásának a huszita és lutheri reformáció összefüggéseire vonatkozó egyes megállapításaival. Heymann szerint Hus modernebb, jóllehet egy évszázaddal előbb ólt, mint a lutheri reformáció. Hus és Chelcicky nem írt a parasztok ellen, mint Luther. Luther ebben eltért a husi hagyománytól. Az 1525-i konzervatív lutheri magatartás nem jellemző az egész XVI. századi reformációra. A táboritizmus, cseh testvérek, Karlstadt, Münzer és a „keresztelő" közösségek összefüggéseit rajzolta meg.7 Megállapításait azzal összegezte, hogy emberi aktivitás, társadalmi, politikai és jogi tanok tekintetében is reformáció volt a huszita. M. Machovec marxista szempontból húzta alá, miben lehet tanulni Molnár teológiai megközelítéséből. A korábbi" évek munkáiban adódó hibákra, félreértést 7 Vö. J. Macek,: The Hussite Movement in Bohemia. SU. 1.