Századok – 1965
Közlemények - Nevelő Irén: A munkásosztály helyzete Magyarországon az első világháború idején (1914–1917) 1206
1222 NEVELŐ IRÉN Heti kereset Kiadás élelemre korona korona % I 36,00 24,80 68 II 38,90 31,10 80 III 29,70 20,20 68 IV 30.26 19,00 63 A kimutatás szerint tehát a heti kereset 63—80%-át fordították élelmezésre. Mennyivel többet kellett a családos munkásoknak élelmiszerek beszerzésére forditaniokï Ha egy öttagú munkáscsalád, férj, feleség és három nagyobb gyerek táplálkozására a szakszervezetek által — megállapított 82.800 kalóriát tartalmazó élelmiszereket vesszük alapul,7 0 akkor a heti keresetnek az 1223. lapon közölt hányadát kellett élelmezési kiadásokra fordítani. Összeállításunkból kiderül, hogy a heti munkabérből állandóan, a háború minden évében nagyobb hányadot kellett a család ellátására fordítani. Míg a háború előtt a felsorolt 22 szakmából csupán két munkásréteg, a téglagyári, valamint a vegyészeti gyárimunkások heti keresete nem fedezte a normális élelmezési kiadásokat, addig a háború közepén, az 1916-os év végén már a szakrtiák több mint felénél, összesen 14 kategóriánál haladta meg a munkabéreket. A háború előtt a szakmák 40%-ánál a fizetés felénél kevesebbet fordítottak élelmezésre, 1916 végén csak a faszobrászoknál állt fönn ez a lehetőség. A háború előtt a szakmák többségét az jellemezte, hogy a heti keresetek 1/3 — 2/3-át fordították a táplálkozásra, a háború közepén pedig a többség már nem tudta a keresetből fedezni az élelmezési kiadásokat. Olyan helyzet állt elő tehát, hogy növekedett a normán alul tápláltak száma, mert a kalóriaszegényebb, olcsóbb élelmi szerek et részesítették előnyben. Nyilvánvaló, hogy azokban a családokban, ahol a heti kereset kevés volt a család ellátására, a családtagok is munkavállalásra kényszerültek. Emellett a legrosszabbul fizetett téglagyári, vegyészeti munkások egy része idénymunkás, vidéken sok esetben kétlaki volt.73 Táblázatunk az.t is érzékelteti, hogy egyes, főleg vasipari szakmák esetében 1916 végére valamelyest javult a helyzet, a munkabérek gyorsabban emelkedtek, mint az élelmiszerárak, de anélkül, hogy a háború előtti helyzetet megközelítenék. Általában az élelmicikkek árai sokkal nagyobb mértékben növekedtek, mint a bérek. Különösen a munkásháztartásban oly nélkülözhetétlen marhahús, füstölt szalonna, zsír, káposzta, tojás árai szöktek igen magasra. Legkevésbé a kenyér, bab, cukor árai nőttek, ami az idejében elrendelt hatósági árszabás következménye volt. Mindehhez még hozzászámítandó az a körülmény, hogy az élelmiszerek kisebbik részét tudták beszerezni hatósági áron, a nagyobbik részt a feketepiacon, a zugkereskedelem révén, a hatósági árnál sokkal drágábban vásárolták. Jóllehet az élelmiszerek beszerzése a munkáscsaládok számára legfontosabb, munkaerejük újratermelésének feltétele volt, mégsem mellőzhetjük egyéb, a létfenntartáshoz szükséges cikkek árainak vizsgálatát. Mindenekelőt,t a ruházati és háztartási cikkek áremelkedését kell szemügyre venni. A háztartási cikkek árai különösen 1915 és 1917 folyamán szöktek igen magasra, a háború kitörésétől 1917 végéig 268,17%-kal növekedtek. A ruházati cikkek az élelmiszereket messze maguk mögött hagyva, versenytárs nélkül vezettek a drágulásban. 1914 júliusától— 1917 decemberéig a ruházati cikkek 1230.32%-os áremelkedést értek el.7 4 Szinte meddő próbálkozásnak tetszik, hogy a maximálisan megdrágult ruházati cikkek árát összevessük a keresetekkel, mert ami a táplálkozásra fordított kiadásokon felül megmaradt, az úgysem volt elég új ruha vásárlására. Az áremelkedés mértékét jól megvilágítják az alábbi számításaink, amelyekben azt vizsgáljuk, hogy egyes közszükségleti cikkeket egy vasesztergályos hány órai munka után kapott bérért vásárolhatott meg 1914 júliusában és 1917 decemberében.7 5 70 Hetenként 2 kg II-rendű marhahús, 1 kg ïl-rendû disznóhús. 1 kg füstölt kolbász, 1 kg füstölt szalonna 1/2 kg disznózsír, 18 kg barna kenyér, 10 kg rózsa burgonya, 2 kg savanyú káposzta, 2 kg fehér apró bab, 1 kg cukor 3 db tojás, 7 1 tej. 73 Pl. a pereesenyi Bantling vegyészeti gyár munkásai a környező szlovák falvak parasztjai közül kerültek ki. 71 Gál Benő: Statisztikai gyűjtemények I. Az árak alakulása a háboní idején. 14. 1. Legnagyobb mértékben a női alj (12-200 K.-ra - 1566,06%), blúz (7-150 K.-ra = 2042,85%), férfi cipő (15-350 K.-ra = 2233,33%), női cipő,(14-300 K.-ra 2042,85%), gyermek cipő (8-150 K.-ra - 1775%), női ing (3,50-60 K-ra = 1614.28%), férfi harisnya (0,70-15 K.-ra - 2042,85%) emelkedett. A legkisebb áremelkedés a következő ruházati cikkeknél volt: gyermek mosóöltöny (5 — 27 K.-ra - 440%), gyermek szövetöltöny (7,5 — 40 K.-ra = 433,33%), férfi kalap (6,50-20 K.-ra = 207, 69%). Uo. 7. 1. " Oil Benő: i. m. 3, 7, 12. 1. közölt adatok alapján.
