Századok – 1965
Közlemények - Nevelő Irén: A munkásosztály helyzete Magyarországon az első világháború idején (1914–1917) 1206
A MUNKÁSOSZTÁLY HELYZETE MAGYARORSZÁGON 121 1 emelésre kerül sor az élelmiszer- és könyviparban. Rendkívül csekély mértékű növekedést állapíthatunk meg a szállítóiparban. A százalékos arányt tekintve — mint táblázatunk mutatja — a bérek azokban a szakmákban emelkedtek évről-évre a legnagyobb mértékben, amelyek hadiszállításra dolgoztak, mint a vas- és fémipar, a faipar és a ruházati ipar. A nőmunkások bérei szintén elég nagy ütemben nőttek, de ha abszolút számok vonatkozásában vizsgáljuk az emelkedést, akkor láthatjuk, hogy az elég csekély mérvű, a nőmunkások az utolsóelőtti helyen vannak, mögöttük már csak a szállítóipariak állnak. Mondhatjuk természetesen azt, hogy a nőmunkások általában a kevésbé kvalifikált, gyengébben fizetett szakmákban voltak foglalkoztatva. Ez igaz is. De az igazságnak csak a felét fednénk fel, ha pusztán a szakma minőségére szorítkoznánk. Ha összevetjük az azonos szakmákban, azonos munkaidő mellett dolgozó férfi- és nőmunkások átlagbérét, akkor megállapíthat juk,*hogy a férfimunkásokat ugyanazon munkáért jobban megfizették, mint a nőket, mind a háború kitörésekor, mind a háború alatt, mi több, a férfi és női munkabérek közti távolság csak fokozódott az általunk vizsgált időszakban (lásd a táblázatokat). I. A női és férfimunkások átlagos hetibérének növekedése azonos szakmában, azonos munkaidő mellett Abszolút számban (korona) Viszonyszámban (%) 1914. VII. 31. 1914. XII. 31. 1915. XII. 31. 1916. XII. 31. 1917 XII. 31. 1914. VII. 31. 1914. XII. 31. 1915. XII. 31. 1916. XII. 31. 1917. XII. 31. Nőmunkások 20,90 31,00 20,41 30,90 25,20 43,34 32,26 55,91 66,35 104,28 100 100 97.6 99.7 121,5 139,8 156,8 180,3 327.2 336.3 Férfimunkások . . . 20,90 31,00 20,41 30,90 25,20 43,34 32,26 55,91 66,35 104,28 100 100 97.6 99.7 121,5 139,8 156,8 180,3 327.2 336.3 Számításainkban a következő szakmák szerepelnek: gépgyári munkás,5 9 cipőfelsőrészkészítő, férfi konfekeiószabó, női konfekciószabó, nyomdász6 0 , könyvkötő, kefekötő, téglagyártó, vegyészeti gyárimunkás. A cukrász, kelmefestő, kékfestő, szövő-fonó szakmákat azért mellőztük, mivel a nők és a férfiak munkaideje egyes években különböző volt. П. A női munkások átlagos hetibérének elmaradása a férfiakétól 1914. VII. 31. 1914. ХП. 31. 1915. XII. 31. 1916. XIL 31. 1917. XII. 31. Abszolút számban (korona) 10,1 10,49 18,14 23,65 37,93 Százalékban 50,5 52,4 72,5 73,9 57,4 Táblázatunk szerint a fórfimunkások bérei 1915-, 1916-, 1917-ben sokkal nagyobb mértékben növekedtek, mint a nőmunkásoké. A női és férfi munkabérek közötti különbség 1915-ben, 1916-ban volt a legszembeötlőbb, míg 1917 folyamán a két nem bérei közti távolság már nem növekedett, hanem csökkent, kezdte megközelíteni az 1914-es óv normáit. A bérkülönbség 1917-es eliminálódásának okát a nőmunkások fokozódó bérharcával, illetve a szervezettség növekedésével magyarázhatjuk. Miután a tőke arra törekedett, hogy a nőmunkások béreinek leszorítása révén a munkabérek növekedésének általában gátat vessen, a szervezett munkások maguk is nagyobb gondot fordítottak a nőmunkások szervezésére, aktivizálására. Az 1917-es év folyamán a munkásnőknek mind nagyobb tömegei tömörültek a szakszervezetekbe, és bérharcaikkal, a szocialista munkásmozgalom vérkeringésébe kerülve, elérték, hogy béreik ha nem is lettek azonosak a fórfimunkásokéval, de legalább a köztük levő óriási távolság valamelyest enyhült. " A gépgyári munkásnőkategória megfelelőjeként a férfiaknál a gépmunkás II. . ill. a gyári segédmunkás szakmát vettük. A két férfiszakma összevetése a gépgyári munkásnőkategóriával indokolt, hiszen a munkásnők egyrésze betanított gépmunkásnőként dolgozott, másik része viszont segédmunkás volt. •• A nyomdász munkásnők bérviszonyait a nyomdai férfi segédmunkásokéval hasonlítottuk össze.
