Századok – 1965
Közlemények - Nevelő Irén: A munkásosztály helyzete Magyarországon az első világháború idején (1914–1917) 1206
A MUNKÁSOSZTÁLY HELYZETE MAGYARORSZÁGON 121 1 A háború kitörésével tehát a munkáltatók sok tekintetben a helyzet urai voltak-és bérdiktáló szerepüket mindaddig megtartották, míg a munkásmozgalom sorai nem rendeződtek. A kedvezőtlen bérpozícióból való indulás a háború egész tartama alatt éreztette hatását, és sok más fontos gazdasági és politikai tényezőn kívül hozzájárult ahhoz, hogy a magyar ipari munkások szociális helyzete a háború végére szinte elviselhetetlenné vált. A munkabérek alakulásáról a háború idején rendkívül nehéz egzakt képet rajzolni, mivel hivatalos munkabérstatisztika alig áll rendelkezésünkre. A szakszervezetek rendszeresen vezettek bérstatisztikát, mivel az érdekvédelem szempontjából szükséges volt állandóan figyelemmel kísérni a bérek alakulását. A szakszervezetek minden év végón regisztrálták a szervezett munkások béreit.4 9 A gépgyárosok érdekvédelmi szerve, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének munkásügyi szervezete szintén vezetett bérstatisztikát, mivel a munkaadók is — különösen a panaszbizottság működése idején tájékozódtak a munkabérek alakulásáról. A vasművek és gépgyárak egyesülete természetesen jobbára a muníciógyárak béreit regisztrálta ós csak a jelentékenyebb fővárosi üzemekben.5 0 A szakszervezeti bérstatisztika-8 iparágban vizsgálja a háború alatt a munkabérek alakulását, és külön feltünteti 1 ti szakma vonatkozásában a női munkabéreket.5 1 Legmagasabb béreket a háború kezdetekor a vas- és fémiparban, a sokkisipari szakmát magában foglaló ruházati iparban és végül az élelmiszeriparban értek el. A mi tárgyalásunk határkövét jelentő 1917-es évben a helyzet némiképp változott, legtöbbet továbbra is a vas- és fémiparban kerestek, majd sorrendben utána a fa- és bútoripar, valamint az építőipari szakmák következtek. A legjobban fizetett szakmák közé tartoztak a háború időszakában az esztergályos, kovács, lakatos, öntő, férfi konfekció, szabó stb. foglalkozások. Ugyancsak általában anyagiak tekintetében jobban honorálták a gépmunkás, műszerész, kárpitos, kőműves szakmák munkásait, bár a háborús évek folyamán korántsem olyan egyenletesen növekedett bérük, mint a fent említett kategóriákban. A háború kitörésekor viszonylag jól fizetett szakmáknak számítottak az inkább kisipari nőiszabók, női konfekciószabók, ácsok, mészárosok, kelmefestők, nyergesek, a háború idején viszont elvesztették jelentőségüket, és bérük emelkedése messze elmaradt az átlagostól. Más kisipari szakmák, mint pl. a szűcsök bérének hirtelen kiemelkedése a rokon iparok közül a háborús konjunktúrával függött Össze, a háborún nyerészkedők szükségletei a luxus-iparágakban foglalkoztatott munkások béi'einek növekedéséhez vezettek. Egyéb kézműipari csoportok, a kádárok, bognárok, tímárok díjazásának háború végi növekedése azzal magyarázható, hogy a fizetőképesebb mezőgazdaság számára termeltek. A fizetőképes kereslet mellett a béremelkedésnél az is szerepet játszott, hogy a kisipari szakmákból nagyobb számú volt a behívás és elvezénylés, ezért szakmunkáshiány állt elő. Az 1216. oldalon a szakszervezeti bérstatisztika alapján közöljük az iparáganként! egyszerű átlagbéreket abszolút és viszonyszámokban. Bár az iparági egyszerű átlagbérek nem tükrözik pontosan akár a legjobban, akár a legrosszabbul fizetett szakmákat, annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy a béremelkedés a legegyenletesebb a vas- és fémiparban, valamint a ruházati iparban volt. A fa- és bútoriparban, miután a háború elején stagnáltak a bérek, 1915-ben és 1917-ben hirtelen felszöknek. Ugyancsak ugrásszerűen, szinte minden átmenet nélkül növekednek a fizetések 1917 folyamán az építőiparban, a vegyes iparágaknál, egyszersmind a női munkásoknál. Az előbbiekhez korántsem hasonlítható ütemben, de szintén jelentős bér-49 A szakszervezeti bérstatisztikát dolgozta fel Gál Benő a Szakszervezeti Tanács által az 1920-as évek elején kiadott Statisztikai Gyűjtemények füzeteiben. Mi Gál Benő anyagait használjuk a következőkben. 50 Lásd Szterfnyi— Ladányi: i. m. 215 — 210. 1. A fent említetteken kívül a jelentősebb munkák közül megemlítjük Laky Dezső vizsgálódását: Adalékok az ipari munkabérek statisztikájához Budapesten az 1914 — 1924 években (Városi Szemle 1927. XIII. köt. 06 — 155. I.). Laky tanulmánya keretstatisztika, a budapesti ipari munkások kollektiv béreit, illetőleg azok szélső határait foglalja magába, az átlagos kollektív bérek alakulásáról tájékoztat. A kollektív béreknek a háború alatt korántsem volt olyan jelentőségük, mint megelőzőleg, hiszen legtöbbjük terminusa lejárt és újakat sok esetben az élelmiszerárak labilis volta miatt nem kötöttek. A kisipari foglalkozásokkal szemben Laky Dezső a gyáripari munkabéreket nagyobb figyelemben részesíti, a szakmunkások béreit vonja rendszeres vizsgálat alá. Nemcsak a nominálbérek változásáról nyújt képre, hanem a Dálnoki — Kovátsféle drágasági indexet használva (Közgazdasági Szemle. 1921. 5 — 6. sz.) a reálbérekről is tájékoztat. Szádeczky-Kardoss Tibor: Adalékok a budapesti ipari munkabérek statisztikájához (Statisztikai Közlemények. Bpest. 1930. 144 —230.1.) c. munkája ugyancsak kevéssé használható, mivel a lényegtelenebb szakmákban vizsgálja a bérek alakulását. 32 szakmára terjeszti ki a vizsgálódást, de ebbői a nagyipari munkások felét kitevő nehézipariak (vas- és fémipar, gépipar, villamossági ipar) teljesen hiányoznak. Ahol iparáganként részletezi a munkabéreket, ott 1914 első felét 1925 —28-cal veti össze és a háború éveiben nem kíséri nyomon a statisztikus módszerével a változásokat. Közöl ugyan olyan számsorokat is, ahol a háború alatti években hónapokra bontva, koronában és indexszámban megadja az átlagos heti béreket , de ezek még az általa vizsgált szakmákhoz viszonyítva is alárendelt foglalkozási ágakra vonatkoznak. mint a kesztyűsök, szíjgyártók, dobozkészítők stb . íl Gál Пени: Statisztikai gyűjtemények. I. Az árak alakulása a háború idején. 8 — 13. 1.
