Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1192 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; A baloldali ellenzék korábban is fellépett a polgári pártokkal való blokk ellen, mert ez eddig még minden esetben azzal járt, hogy a pártvezetőség a szociáldemokrata párt politikáját alárendelte a polgári pártok politikájának. Különösen a Vázsonyi-párttal való szövetkezés váltott ki növekvő felháborodást. A liberális Vázsonyi, mint a koalíciós kormány minisztere, a kormány előretolt képviselőjeként lépett fel a forradalmi mozgalom ellen, és segédkezett a választójogi ígéretekkel való manőverezésben. A baloldali ellenzék követeléseinek adott hangot a Forradalmi Szocialisták újabb röpirata, amely felszólította a pártkongresszus küldötteit: „Követeljétek, hogy a pártvezetőség szakítson meg minden kapcsolatot Vázsonyival és a polgári pártokkal." A rendkívüli kongresszuson a pártvezetőség ezzel a javaslattal állt elő; a balszárny e régi követelését arra használta fel, hogy ilyen módon elhatárolja magát Károlyiék különbékét sürgető fellépéseitől és kifejezze elégedetlenségét Vázsonviékkal szemben is. A pártvezetőségnek így sikerült könnyen elérnie, hogy újra megválasszák, mégpedig a régi összetételben. A rendkívüli pártkongresszus határozata ismét állást foglal az annexió nélküli béke mellett, de nem leplezi le a Monarchia hódító törekvéseit; kimondja a polgári pártokkal való szervezeti kapcsolatok megszakítását, de megállapítja, hogy ezután is támogatja azokat a polgári pártokat, amelyek a választójog kiterjesztéséért lépnek fel. * A breszti béketárgyalásokon a központi hatalmak 1918 februárjában ultimátumot nyújtottak át, amely területrabló követeléseiket tartalmazta. A szovjet kormány utasította képviselőit, hogy a súlyos feltételek ellenére írják alá a békeegyezményt. A fiatal szovjet államnak lélegzetvételi időre volt szüksége, hogy a belső ellenforradalmi felkeléseket leverje, a munkás-paraszt államot megerősítse. Trockij, a breszti szovjet delegáció vezetője azonban megtagadta az utasítás teljesítését és „sem békét, sem háborút" jelszóval megszakította a tárgyalásokat. A német hadvezetőség ezt arra használta fel, hogy február 18-án újabb offenzívát indítson. A támadásban az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai is részt vettek. A szovjet hatalom számára igen veszélyes helyzetben szerveződött meg a Vörös Hadsereg, s a narvai csatában, február 23-án megállította a Pétervár ellen vonuló német haderőt. Március 3-án megkötötték a breszt-litovszki békét, a szovjetállam számára a korábbiaknál súlyosabb feltételekkel. A központi hatalmak március 5-én „előzetes békeként" Romániára is rákényszerítették imperialista diktátumukat. Mind a német, mind az osztrák, mind pétiig a magyar uralkodó körök hódító céljai még inkább lelepleződtek. A breszt-litovszki béke megkötése új reményeket ébresztett a német ós az osztrák-magyar uralkodó körökben. A német hadvezetőség 1918 márciusától júliusig öt nagy offenzívát indított a nyugati hadszíntéren, de valamennyi kudarcba fulladt. Az osztrák-magyar haderő az olasz fronton indított támadást 1918 júniusában, amely ugyancsak kudarccal végződött; s az osztrákmagyar hadsereg újabb 150 000 embert veszített. A háborús veszteségek és szenvedések miatt a nép elkeseredése a végső határhoz közeledett. Számos megmozdulás, sztrájk robbant ki az ország minden részében, a vasiparban, a bányaiparban, s csak nem valamennyi iparágban. A bevonultatott, de katonai paranccsal munkára vezényelt munkásoknak mind na-