Századok – 1965
Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161
1180 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; nómiát kívántak, megtagadva azt, liogy e terület az újjáteremtendő lengyel államhoz tartozzék. Hasonló álláspontot képviseltek a német küldöttek, ragaszkodva a Poroszország által régebben bekebelezett lengyel területek megtartásához. Garami és Viktor Adler állást foglalt Románia és Szerbia állami önállóságának visszaállítása mellett, s ugyanakkor támogatta az uralkodó osztályok igényét Bosznia-Hercegovina megtartására. Mind az osztrák, mind a magyar delegáció elutasította a Monarchia nemzeti kisebbségeinek jogát az elszakadásra. Ebben az időben az osztrák és a magyar polgári politikusok körében máitúlsúlyra jutott az a nézet, hogy a Monarchia területi integritásának fenntartására kell korlátozni a kompromisszumos béke feltételeit, mert a hódító célokhoz való ragaszkodás lehetetlenné teszi a megegyezéses békét és pusztulásba viszi a Monarchiát. Garamiék és- Viktor Adlerék is ezt a nézetet tették magukévá, ezt képviselték a stockholmi megbeszéléseken, és ezt hirdették a hazai sajóban is. A magyar delegáció Stockholmban csupán a skandináv szocialista vezetőkkel folytatott előzetes tárgyalást. Az antantszocialisták nem mentek el Stockholmba, s így a konferencia kudarcba fulladt. Az uralkodó osztályokon belüli ellentétek ebben az időben már rendkívül élesek, s az oroszországi februári forradalom után mind nyíltabbá váltak. A polgári politikusok körében — már nemcsak a'liberális ellenzék soraiban, hanem a konzervatívok, a kormánypártiak között is növekedett az aggodalom, mert a Tisza-kormány makacsul kitartott az Osztrák-Magyar Monarchia hódító céljai és a német szövetség mellett, holott a háború győzelmes befejezésére már nem volt remény. Támadták a Tisza-kormányt azért is, mert mereven elzárkózott attól, hogy a népfelháborodás lecsillapítására megígérje a választójog lényeges kiterjesztését. A munkásság május elsejei megmozdulása után a Károlyi-párt a választójogi reformot a Tisza-kormány elleni általános támadás egyik fő kérdésévé tette. Fellépésének közvetlen célja azonban az volt, hogy sürgesse a szakítást Németországgal és a különbéke megkötését. Tiszáék azonban továbbra is ragaszkodtak a német szövetséghez, s szemben álltak a különbékére irányuló törekvésekkel. A Tisza-kormány a bécsi udvar béketárgyalásait is fékezte, ezért az uralkodó számára is terhessé vált. Mindezek következtében 1917. május 23-án távozni kényszerült. 1917 június elején — az új kormány megalakításáról folyó tárgyalások idején — a Károlyi-párt kezdeményezésére és vezetésével politikai csoportosulás létesült, Választójogi Blokk néven. Ebben a blokkban a Károlyi-párt mellett részt vett a Vázsonyi-féle polgári liberális párt, a Jászi Oszkár által vezetett polgári radikális párt és néhány kisebb polgári ellenzéki csoport. A Károlyi-párt felhívására részt vett a blokk megalakításában a szociáldemokrata párt is, amely a csoport politikai megmozdulásaihoz a fő tömegerőt biztosította. A blokk elnöke Károlyi Mihály, társelnöke Vázsonvi Vilmos és — a szociáldemokrata párt képviseletében — Garbai Sándor volt. A Választójogi Blokk megalakítói állást foglaltak az általános, titkos választójog, valamint a hódítások és hadisarc nélküli béke mellett. Az a cél vezérelte őket, hogy a fenyegető népfelháborodást lecsillapítsák, s különbéke kötése útján mentsék meg az Osztrák-Magyar Monarchiát az összeomlástól, megtartva annak egész területét.
