Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1176 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; városokban tömegsztrájkok robbantak ki. Júliusban a kiéli hadikikötőben 12 hadihajóra kiterjedő flottalázadás s a munkásság újabb megmozdulásai rázkódtatták meg a császári Németországot. Franciaországban is már 1916-ban jelentősen megnövekedett a szocialista pártban a háború támogatását elítélő ellenzék. A pártnak 1916 decemberében tartott kongresszusán a vezetőség politikáját támogatók csak igen kis többséget szereztek az ellenzékkel szemben. Az utóbbi élén a zimmerwaldi centrum politikáját képviselők álltak. Közvetelték, hogy a szocialista párt ne vállalja a felelősséget a burzsoázia háborújáért, és a szocialista miniszterek lépjenek ki a kormányból. Követelték a béketárgyalások megindítását és olyan béke kötését, amely mellett „se győzők, se legyőzöttek" ne legyenek. Franciaországban 1917-ben sztrájkmozgalom bontakozott ki, és a béke követelése általánossávált. A forradalmi erők növekedtek a többi hadviselő országban is. * 1916 második felében Magyarországon is szaporodtak a munkásmegmozdulások a súlyos munkafeltételek, a terror és a háború ellen. A baloldali szocialisták tömegkapcsolatai erősödtek. A munkásság harci készségének növekedését mutatja az is, hogy a szakszervezetek taglétszáma — amely 1915-ben a háború előtti 96 ezerről 43 ezerre csökkent — ismét emelkedett, 1916 végére elérte az 55 ezret. A Népszava példányszáma, amely a háború előtt 26 — 28 ezerről 1915-ben 16 ezerre csökkent, 1916 második felében ismét elérte, sőt meg is haladta a háború előttit. A szociáldemokrata párt a központi hatalmak 1916 decemberi békeajánlatát úgy üdvözölte, mint „az első komoly kísérletet a békére". Tartózkodott attól, hogy megvilágítsa e kísérlet lényegét: elkerülni a háborús vereséget, elhárítani a forradalom veszélyét és megmenteni a birodalmat. A pártvezetőség politikája továbbra is a Habsburg-monarchia imperialista háborújának támogatása, amit ekkor már összekapcsolt a kompromisszumos béke sürgetésével. A szociáldemokrata párt rokonszenvezett a Károlyi-párt fellépésével a különbéke és a német szövetséggel való szakítás kérdésében. A pártvezetőség úgy vélte, hogy egy kormánynyilatkozat az annexióról való lemondásról segítené a központi hatalmak szociáldemokrata pártjait abban, hogy tárgyalhassanak az antantszocialistákkal közös akció indításáról a megegyezéses béke érdekében. A pártvezetőség pacifista jellegű békeagitációval kapcsolta össze a birodalom megmentését célzó kísérletek támogatását. Ez a pacifista békeagitáció nyíltan az antantkormányok ellen irányult, amelyek elutasították a kompromisszumos békét célzó ajánlatot, de burkoltan a császári Németország ellen is, mert annak hódító tervei szintén útját állták a megegyezéses békének. A béke kérdésében a szociáldemokrata párt a Tisza-kormányt is támadta, mert nem hajlandó nyilatkozni a területszerzési igények feladásáról. Az MSzDP tevékenységének előterében a bérviszonyok, a közélelmezési nehézségek és a katonai terror miatt keletkezett és általánossá vált panaszok, továbbá a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák siralmas helyzete miatti fellépések álltak, a párt a panaszbizottságok eredményesebb működését szorgalmazta. Általános akciót a pártvezetőség semmilyen kérdésben nem indított, de készen állt arra, hogy részt vegyen ama kísérletekben, amelyeknek célja: egy asztalhoz ülni az antantszocialistákkal a kompromisszumos béke ügyében.