Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1174 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; bátor, a veszélyt vállaló cselekedete azonban a nép általános elkeseredését fejezte ki, s aktívabb fellépésekre ösztönözte a háborúellenes erőket. A hadihelyzet súlyossága, a néptömegek általános békevágya, s Ausztria-Magyarország egyre nehezebbé váló helyzete a német császári kormányzatot is arra késztette, hogy szövetségeseivel együtt békeajánlatot tegyen az antanthatalmaknak. 1916. december 12-én a központi hatalmak kormányai elküldték jegyzékeiket, amelyekben béketárgyalások indítását javasolják háborús ellenfeleiknek. Ugyanakkor a német hadvezetőség a békeajánlat visszautasítása esetére a tengeralattjáró harc kiterjesztésével fenyegette az antantot. A békeajánlat kérdésében folytatott előzetes tárgyalások idején, 1916. november 21-én meghalt I. Ferenc József ausztriai császár és magyar király. Utódja Habsburg Károly, aki a magyar trónt IV. Károly néven foglalta el. Az osztrák és a magyar uralkodó körök a trónváltozástól a, kompromisszumos békét célzó kísérletek könnyebbé válását remélték. Ez a remény azonban meghiúsult. Az antant kormányai visszautasították a központi hatalmak békeajánlatát. Ürügyként azt hozták fel, hogy az ajánlat nem tartalmazza a központi hatalmak békefeltételeit, nem közli, hogy mit akarnak megtartani és miről készek lemondani. Az angol—francia hadvezetőség a központi hatalmak gyorsabb kimerülésére és a teljes háborús gvőzelmre számított. A központi hatalmak szociáldemokrata pártjai üdvözölték kormányaik 1916 decemberi békeajánlatát, az antantszocialisták viszont támogatták kormányaiknak a béketárgyalást elutasító válaszát. * A néptömegekben 1916 — 1917 folyamán terjedt az a felismerés, hogy saját kezükbe kell venniük a háború megszüntetésének ügyét, meg kell dönteni az imperialista kormányokat. A háborúellenes küzdelem az összes hadviselő országokban erősödött, de a legnagyobb mértékben Oroszországban fejlődött ki, ahol 1917 elején a munkásfellépések újabb lendületet vettek; csupán január havában félmillió munkás sztrájkolt. Harcuk egyre szervezettebb. Februárban a sztrájkmozgalom újult erővel lángolt fel, s egyre forradalmibb jelleget öltött. Péterváron március 10-én (a pravoszláv naptár szerint február 25-én) a sztrájk általánossá vált. „Mindenki a forradalom vörös zászlaja alá ! Le a cári monarchiával !" hirdeti a bolsevikok pétervári bizottsága e napon kiadott röpiratában. A munkások összetűztek a rendőrséggel, fegyvereket szereztek, s fegyveresen szálltak szembe az ellenük kivezényelt karhatalommal. A pétervári bizottság a cári kormány megdöntésére, a köztársaság kikiáltására s ideiglenes forradalmi kormány létesítésére hívta fel a népet. A Bolsevik Párt szervezeteinek vezetésével politikai tömegsztrájkok zajlottak le más városokban is. Péterváron megkezdődött a fegyveres felkelés a cári monarchia ellen. Március 12-én (február 27-én) a munkások ós a forradalom mellé állt katonák elfoglalták a fegyverraktárakat, megszállták a pályaudvarokat. A cári minisztereket, majd a vezérkart is letartóztatták. A forradalom csapásai alatt megbukott a cári monarchia. A forradalom végigsöpört az országon, és maga mellé állította a fronton levő katonaság túlnyomó többségét. A néphatalom szerveiként munkás-, katona- és paraszttanácsok alakultak. A cárizmus bukása megmutatta, hogy a háborús kormányok megdöntésének útja a népforradalom.