Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1170 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; ként léptek fel. Kezdeményezésüket a győzelemben bizakodó uralkodó körök még idegenkedve figyelték, s az országos bizalmiértekezlet határozatát nem engedték a sajtóban közölni. Ebben az időben jelent meg a zimmerwaldi konferencia kiáltványa. A konferencia megtartását a Népszava szeptember végén az egyik svájci lap közléseire hivatkozva ismerteti, főleg a tanácskozás megszervezésének körülményeiről és a résztvevőkről ír. Tudatja, hogy a kiáltványt a sajtóviszonyok miatt nem tehti közzé, de annyit közöl róla. hogy „azon az elvi alapon áll, amelyet a szocializmus a háború előtt a háborúval szemben elfoglalt", és annak megfelelően szólítja fel cselekvésre Európa proletariátusát. Az 1916 áprilisi kienthali konferenciáról a Népszava nem tájékoztatta olvasóit. A háború első éveiben Magyarországon a néptömegek háborúellenes fellépései többnyire spontán megmozdulásokban jutottak kifejezésre. E megmozdulások élén a szocialista munkások álltak. A háborús kormányzat még 1914-ben különleges intézkedéseket tett a munkásellenállás letörésére. Megtiltották a munkahely változtatást, bevezették a nőkre is kiterjedő háborús munkakötelezettséget, s a munkára kötelezettek vezénylését a munkahelyekre. A gyárakban és ipartelepeken katonai parancsnokságokat, katonai és csendőri őrségeket szerveztek. Mindez megkönnyítette a háborús kizsákmányolás fokozását. A munkára vezényléssel együtt járó bér leszorít ások. túlmunka és vasárnapi munka ellen fellépőket, az akkordbérek csökkentése ellen tiltakozókat a vállalatvezetőségek egyre súlyosabb pénzbüntetésekké], a katonai parancsnokok pedig fogdával sújtották. A bér- és munkaviszonyok javítását célzó fellépéseket a bizalmiak bevonultatásával és a mozgalomban részt, vevők elleni különféle büntetésekkel törték le. A katonai terrorintézkedések fokozták a tömegek elkeseredését a háború ellen. 1914 utolsó hónapjaiban a csepeli Weiss Manfréd Műveknél, a Schlick-Nicholson gépgyárban és más budapesti üzemekben, valamint vidéki iparvállalatoknál is elkeseredett munkásfellépésekre került sor az erőszakosságok és a mind nyomasztóbb kizsákmányolás ellen. A Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének vezetősége 1915 januárjában felhívással fordult a munkásokhoz, amelyben nyugalomra intette őket. E felhívás egyben felszólítja a kormányt, gondoskodjék arról, hogy a vállalkozók és a katonai parancsnokok túlkapásai ne keserítsék el a munkásokat, akik a súlyos helyzetben is „kötelességüket teljesítik". A spontán megmozdulások szaporodtak. 1915 májusában a budapesti Keleti pályaudvar dolgozói indítottak bérmozgalmat, júniusban a MAV budapesti Északi Főműhelyének munkásai tették le a szerszámot bérkövetelésért, és bérharcot indítottak a budapesti villamosvasutak dolgozói is. Csepelen 1915 júniusában a drágaság és az élelemhiány miatt több ezren megrohanták az üzleteket. A csepeliek felháborodását az is fokozta, hogy a lőszergyár dolgozóit, akik máshová mentek munkát vállalni, hatósági erővel kényszerítették vissza a gyárba. Terjedt a bérmozgalom és az erőszakosságok elleni tiltakozás a bányászok között. Az őszi hónapokban a vasúti dolgozók ismét több helyen megmozdultak. Az építők és más szakmák körében is szaporodtak a kisebb-nagyobb munkásfellépések. A háborús kormányzat „népfelkelőkéként bevonultakat is vezényelt a haditermelésbe, különösen súlyos munkafeltételekkel, nagyon le-