Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1166 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; Az olasz szocialista pártban a háború kitörése után Mussolini és társai az antanthoz való csatlakozás mellett léptek fel; emiatt 1914 végén kizárták őket a pártból, mint a szocializmus árulóit. Az olasz párt a hadbalépés után is a háború ellen foglalt állást, s parlamenti képviselői a hadihitelek ellen szavaztak. Az imperialista háború polgárháborúvá változtatásáért, a háborús kormány megdöntéséért folyó harcot azonban nem vállalta. Azon képviselőit, akik a hadbalépés után lettek az imperialista háború aktív támogatóivá, már nem távolították el a pártból. Az ausztriai szociáldemokrata pártban is kifejlődött a szembenállás az imperialista háborúval és a pártvezetőség háborút támogató politikájával. E szembenállás legismertebb képviselője Friedrich Adler. Kiutasította azt a felfogást, amely szerint a cári Oroszország elleni háború az „európai demokrácia" védelmét szolgálja, és helytelenítette, hogy a szocialisták reményeket fűznek akár a központi hatalmak, akár az antanthatalmak győzelméhez. Ugyanakkor az imperialista háború elleni aktív harcot is elutasította, és az olasz párthoz hasonló centrista jellegű álláspontot foglalt el. Az internacionalisták képviselői 1915 szeptemberében tanácskozásra ültek össze a semleges Svájc Zimmerwald nevű helységében, hogy megtárgyalják a háborúellenes küzdelem feladatait, a szocialista mozgalom nemzetközi kapcsolatainak helyreállítását, illetve az új Internacionálé megteremtését. A konferencián Bulgária, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Románia, Svájc és Svédország képviselői vettek részt. Az értekezlet Európa népeihez intézett kiáltványt fogadott el. A zimmerwaldi kiáltvány szenvedélyes hangon bélyegzi meg a háborús öldöklést és pusztítást. Megállapítja, hogy a háborút az imperializmus, a kapitalisták profitéhsége idézte elő. Aláhúzza mind a monarchista, mind a köztársasági kormányok, a hatalmas tőkés szer vezetek, a polgári pártok és az egy házak felelősségét a háborúért. Megállapítja, hogy a hódító háború kiszolgálóivá, vált szocialista vezetők is felelősek a háborúért. Kimondja továbbá, hogy e pártok mindegyike és a Nemzetközi Szocialista Iroda is csődöt mondott. Hangsúlyozza a szociálsoviniszták felelősségét azért, hogy a nemzetközi munkásosztály „a népgyilkolás második évében még mindig nem találta meg az útját és módját annak, hogy minden országban egyidejűleg elszánt, tetterős harcot folytasson a békéért". Közli, hogy a konferencia résztvevői azért jöttek össze, hogy „a nemzetközi kapcsolatok elszakított szálait újra összefűzzék, s a munkásosztályt öntudatra ébresszék, és harcba hívják a békéért". A kiáltvány fő harci jelszava: Mindenféle területi hódítás nélküli békét ! A zimmerwaldi konferencián mélyreható vita folyt az imperialista háború elleni küzdelemről s a szociálisoviniszták elleni harcról. A résztvevők többsége centrista nézetet képviselt: elítélte a háborút, szükségesnek tartotta a békéért való agitáció kifejlesztését, de elutasította az imperialista háború polgárháborúvá változtatásának és a háborús kormányok megdöntésének forradalmi jelszavát. A konferencián részt vett Lenin is, s a vitákban kimagasló szerepet játszott. Vezetésével az internationalisták balszárnya külön határozati javaslatot terjesztett elő, amely kimondja: „Ez a háború a hadviselő hatalmak mindkét csoportja részéről a rabszolgatartók háborúja." Élesen elítéli azokat a szocialista vezetőket, akik a „saját" burzsoáziájuk hódító háborújának a támogatóivá váltak, s megállapítja: A munkásosztály nem érheti ei világtörténeim