Századok – 1965
Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161
1164 A MAGYAK MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETE körök figyelmét: „Az értelmes előrelátás és a humanizmus eszméje egyaránt azt parancsolja tehát, hogy ezt az ultimátumot ne kövesse hadüzenet." Miután a Monarchia Szerbiának július 28-án hadat üzent, a Népszava másnapi számában a pártvezetőség arra szólította fel a szervezett munkásokat, viseljék el a megpróbáltatásokat, s fő tennivalójuk az legyen, hogy fenntartsák szervezeteiket a háború utáni időkre. A magyarországi szociáldemokrata pártvezetőség — az osztrák pártvezetőséghez hasonlóan — már hallgatott az osztrák-magyar imperializmusról és feladta a háborúellenes küzdelmet. Ezt azzal indokolta, hogy a háborús tilalmak miatt le kell mondani a kormány elleni kritikáról. Ehhez azonban hozzátette: „Le kell mondanunk nemcsak azért, mert a törvény rendeli, hanem azért is, mert ilyen válságos helyzetben mi nem akarjuk még a legigazabb kritikával sem megnehezíteni az intézők dolgát." Ez teljes behódolás volt a háborús kormány előtt. E behódolást hamarosan követte a militarista Németország rablóháborújának a dicsőítése a párt központi lapjában. Augusztus 3-án a Népszava erről így ír: „Az európai kultúra vívja harcát az orosz barbársággal . . . Az orosz birodalom rombadöntése: a nagyobb kultúra és a több szabadság diadalát jelenti." Ekkor már eldőlt, hogy a Habsburg-monarchia is hadat üzen a cári Oroszországnak. A szociáldemokrata pártvezetőség néhány nap alatt eljutott a háború ellenzésétől Németország és Ausztria-Magyarország imperialista háborújának aktív támogatásáig, a soviniszta háborús propagandában való tevékeny részévételig, a rablóháborúnak „civilizációt védelmező" misszióként való felmagasztalásáig. A pártvezetőség „felvilágosító" munkája így idomult a soviniszta háborús hisztéria hullámaihoz, amelyek a háború első heteiben mindkét háborús blokk országaiban elborították a népeket. A háború elleni küzdelem és a internacionalisták zimmerwaldi konferenciája A világháború nagyarányú hadműveletekkel kezdődött, amelyek már az első hónapokban óriási emberveszteségeket okoztak. A nyugati fronton a német áttörési kísérletek kudarccal jártak, s hosszú állóharc alakult ki. A keleti fronton összeomlott a cári seregek 1914 augusztus-szeptemberi nagy kelet-poroszországi támadása. Galíciában viszont a cári seregek 1914 őszén benyomultak az Osztrák-Magyar Monarchia területére s a Kárpátok vonalát is átlépték. A német és az osztrák-magyar hadvezetőség 1915 tavaszán ellentámadást indított a keleti fronton; seregeik visszavetették az orosz csapatokat, és benyomultak a cári birodalom területére. Az olasz hadüzenet következtében viszont új, déli hadszíntér keletkezett. A Monarchia csapatai a Balkánon óriási véráldozatok árán 1915 őszén elfoglalták Szerbiát és Montenegrót. E hadjáratban már részt vett Bulgária is. A német hadvezetőség 1916 első felében új, nagy támadásokat indított a nyugati fronton, de a több hónapig tartó áttörési kísérletek ismét kudarccal végződtek. Nem vezettek eredményre az antant ellentámadásai sem. A keleti hadszíntéren viszont 1916 június-augusztusában a cári seregek indítottak általános támadást, amelynek során áttörték a frontot, és a frontszakasz egy részén ismét a Kárpátokig nyomultak előre. Ekkor lépett hadba Románia, s csapatai benyomultak Erdélybe. A Habsburg-monarchia haderői csak német hadosztályokkal megerősítve tudták a frontot megszilárdítani. Ezt követően a német és az osztrák-magyar hadvezetőség a román haderők ellen indított offenzívát,
