Századok – 1965

Tanulmányok - Somogyi Éva: Az 1896. évi választójogi reform Ausztriában 1131

AZ 1Ő96. ÉVI VÁLASZTÓJOGI IIKFOKM AUSZTKIÁBAN 1137 A liberális párt német párttá válása, majd felbomlása, s részben a német nacionalizmusban való feloldódása (más részének az új szociális program — a keresztényszocializmus — irányába való téjákozódása)' első jele annak, hogy a „nemzetek feletti" pártok kora lejárt Ausztriában. Ebből a szempontból igen jellemző a Hohenwart-Klub története s az 1897-ben bekövetkező végleges felbomlása. Ez a párt, amely az 1861-esföderalista csoport közvetlen örökösének tekinthető, valóban birodalmi párt volt, németeket és szlovéneket, horvátokat és románokat foglalt magába, szoros kapcsolatban állt a konzervatív cseh nagybirtokosokkal. E feudális-klerikális párt bázisát az egyház s a nemesség adja, de már igen korán megkísérli a szélesebb paraszti tömegek meghódítását. Hosszú ideig változatlan programmal lép fel: harcot hirdet az állam és egyház történetileg kialakult összhangjának védelméért, az egyház hatalmának — amely a birodalmi rend és egység legfőbb őre — megőrzéséért, a nemzetek történetileg megalapozott egyenjogúságáért, s a tartományok individualitásáért.25

A Hohenwart-Klub, melyet évek óta a bomlás veszélye fenyeget, nemzetek feletti klerikalizmusával s a végletesen avult frázissá vált „tartományi individualitás" programjával nem tud tömegeket toborozni. 1896-ban, a nemzeti küzdelmek fellángolásának eddig ismeretlen mérvű s egyre akutabbá váló pontján a Hohenwart-Klub életképtelenné válik: a nemzeti csoportok sorra szakadnak ki belőle. Megalakul az önálló konzervatív cseh nagybirtokos párt, a szláv keresztény szövetség (szlovének, horvátok, ukránok), s a német klerikálisok is „kénytelenek ultramontanizmusuknak nemzeti álcát adni".26 Ugyanakkor a nemzetiségi nacionalista pártok zárják soraikat. Az 1897-es választásokon a csehek egységesen lépnek fel, s a választási koalícióban elfogadják az ifjúcseh programot.27

A parlamenti klubok jelentése átalakul. Míg az 1860 —70-es években a parlamenti klub különböző nemzetiségű, s társadalmi-politikai programjában is csak nagyvonalakban érintkező csoportok gyülekezete volt, pl. a liberális olasz, német és szláv képviselők, polgári demokraták és alkotmányhű nagybirtokosok laza konglomerátuma, a 90-es évekre a parlamenti klub gyakran nagyon is eltérő politikai programú, de azonos nemzetiségű pártok koalíciója, ahol a német, cseh vagy lengyel nemzethez tartozás felette áll minden kisebb vagy nagyobb nézeteltérésnek. A nacionalizálódás folyamata az 1890-es évek végére válik teljessé, de kezdetei természetesen jóval korábbra nyúlnak vissza. A társadalmi küzdelmek új szakasza az imperializmus korába lépő Ausztria megszaporodott ellentmondásainak terméke. A monopóltőkés korszak sajátos ellentmondásai, tetézve a végig nem vitt polgári forradalom s a sok-csoporthoz való viszonyáról Kolmer : i. m. VI. köt. 174.1. Pichl : i. m. IV.köt. 122 —123. 1. Molisch : i.m. 178 —179. 1. Richard Charmatz : Deutsch-österreichische Politik. Leipzig 1907. 179. 1. Albert Fuchs: Geistige Strömungen in Österreich 1867-—1918. Wien. 1949. 187 — 188. 1. 26

Vö. Kolmer : i.m. VI. köt. 180, 198. 1. Richard Charmatz : Österreichs innere Geschichte von 1848 bis 1907. Leipzig. 1909. II. Bd. 54 — 55. 1. , Charmatz : Deutschösterreichische Politik 182 — 183. 1. , Fuchs : i. m. 47. 1. Hugo Hantsch : Die Geschichte Österreichs. Graz. 1950. II. köt. 446. 1. A tartományok individualitásának követelése a tartományi alkotmányok konzerválását, a tartománygyűlések szerepének megnövelését jelentette, a tartományok nemesi föderalista törekvéseinek alkotmányjogi kifejezése volt. 26

Kolmer : i.m. VI. köt. 180 — 181, 198. 1. 27

Kolmer : i. m. VI. köt. 191, 198. 1. Arató Endre : Csehszlovákia története 1849 — 1945. Bpest. 1957. (Kézirat) 55 — 56. 1.