Századok – 1965
Tanulmányok - Somogyi Éva: Az 1896. évi választójogi reform Ausztriában 1131
Somogyi Eva: Az 1896. évi választójogi reform Ausztriában 1. Az előzmények1 1861. február 26-án jelenik meg a Reichsgesetzblatt-ban az a császári pátens, amellyel az uralkodó a törvényhozás jogát megosztja birodalma alkotmányos képviseleti testületével, a Birodalmi Tanáccsal.2 A pátens melléklete, a birodalmi képviseletről szóló alaptörvény félszázadra Ausztria képviseleti rendszerének fundamentuma lesz. A Reichsrat, a birodalom központi parlamentje a tartományok önálló képviseleti testületére, a Landtagokra épül. A pátens elvi meghatározása szerint ,,a törvényhozás mindén tárgya, amely olyan jogokra, kötelességekre vagy érdekekre vonatkozik, amelyek a királyságokat és országokat közösen érintik", a Reichsrat hatáskörébe tartoznak. A tartománygyűléseknek is önálló törvényhozó funkciójuk van, saját területükre szóló érvénnyel, elsősorban gazdasági és kulturális ügyekben, s önállóan rendelkeznek a tartomány anyagi ereje felett. A birodalmi törvény kétkamarás parlamentet alkot. Az urak házának tagjai örökösek, vagy az uralkodó élethossziglani kegyét élvezik; a képviselőház négy kúriára oszlik: a nagybirtokosok (I. kúria), a kereskedelmi és iparkamarák (II. kúria), a városok (III. kúria) és a községek (IV. kúria) küldötteire. Az alsóház képviselőit a Landtagok saját soraikból delegálják tartományuk nagysága, népessége s adófizetésük mértéke arányában. A képviselőház I. kúriájában a „landtäflicher", 4 azaz a feudális nagybirtokosok szavaznak. A választójog tulajdonképpen nem személynek szól, hanem a landtäflicher nagybirtok tartozéka, azaz, ha a birtok polgári kézbekerül, a polgári birtokos is választhat az I. kúriában. A nemesi birtok polgári kézbe kerülésének folyamata azonban csak a század vége felé jelentősebb, mivel a hitbizomány intézménye erősen korlátozza a folyamatot.5 A nem nemesi eredetű 1 Tanulmányunk a ,, Választójog és parlamentarizmus a dualizmuskori Ausztriában" címmel készülő munka egy fejezete. E fejezethez elöljáróban az osztrák parlamentarizmus 1801 —1896 közti fejlődésének csak tényszerű és summás összefoglalását kívánjuk adni; pusztán azt, ami a későbbiek megértéséhez feltétlenül szükséges: a parlamenti szisztéma vázát, anélkül, hogy akár csak utalnánk is az oszt rák parlamentarizmust létrehozó társadalmi-politikai erőkre, vagy az egyes reformok indítékaira. 2 Reiehsgesetzblatt (a továbbiakban RGBL) 1861. 20. tc. 3 Az 1861. évi 20. tc.-hez kapcsolt mellékletek tartalmazzák a tart ományi választási törvényeket, amelyek kúriánként megszabják a választás feltóteleit, 4 „Landtafel": a nemesi birtokok regisztere. 5 Vö. Gustav Strakosch-Grassmann : Das allgemeine Wahlrecht in, Österreich seit 1848. Leipzig und Wien. 1906. 19 20. 1.
