Századok – 1965
Tanulmányok - Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése 1865–1866. 1099
1106 ANTALL -JÓZSEF Egyesek ellenszenvének, ellenséges érzületének okát abban látta, hogy a visszaéléseket nála kíméletlenebből senki sem támadta.5 4 Hasonlóságot fedezett fel Ferenc József és a magyarság között abban, hogy mindig vakon követték egy-egy államférfi tanácsát. A császárnál Bachnak és Schmerlingnek, nálunk pedig Széchenyinek,5 3 Kossuthnak ,,és most Deáknak" volt a legnagyobb befolyása. Naplójában olvashatjuk: „Egyet megtanultam tapasztalásaimból, azt, hogy nagy eszű s tudományú emberek soha a politika mezején nagy béfolyást nem gyakorolnak. Az első perez mindég olyanoké, kik, mint Kossuth, elragadva saját szónoklatuk által, a nép szenvedélyeire hatnak s azt mozgásba hozzák, vagy kik, mint Deák, eléggé korlátoltak, hogy nézeteikhez makacson ragaszkodjanak, még részleteikben is s kik a népet hasonló kitartásra bírják. Csak szenvedély és mozdulatlanság bír hatással a népre."56 Falknak írott levelében is panaszkodik Deákra és környezetére, hogy a Politikai Hetilap megjelenését elhallgatják.5 7 Csalódottságát alig tudja leplezni: „52 éves vagyok s harmincz évnél tovább foglalkozom politikával, de azt, hogy Deák, Kemény s a többiek így fogják viselni magukat irányomban, nem tettem fel s nem gondolám."58 Személyes kapcsolatuk — bár fenntartásokkal — ismét megjavult a belpolitikai események előrehaladtával, az országgyűlés megnyitása előtti időszakban. Deákkal folytatott tárgyalásairól elégedetten szólt naplójában.59 Hangsúlyozza nézeteik azonosságát a legfontosabb kérdésekben: „ha az igaz, akkor bátran megyek az országgyűlés elébe". Különbséget csak olyan részletkérdésekben talált, amelyekben még egyikük sem alakította ki végleges álláspontját. mivel nem ismeretes Ausztria politikai válasza. Fontos, hogy a „mellékes kérdéseknél" kialakuló ellentéteiket ne engedjék ellenségeik által elmérgesíteni, amivel „szakadást idézzenek elé". A politikai közeledés ellenére újra visszatért kettőjük kapcsolatára. Deák magaviselete iránta most sem „szívélyes, sőt éppen ellenkező". Más okot nem talál, talán „népszerűségét félti". Károsnak tartja saját hívei dicséretét, mivel ez még fokozza Deák féltékenységét. Elhatározta, hogy mindent eltűr, átengedi a dicsőséget, ha „azon eszmék" érvényesülnek, amelyek alkalmasak a politikai helyzet rendezésére. Megelégszik az eszmei kezdeményezés, az elvi megfogalmazás kevésbé látványos feladatával. „Úgy is mért ne játszaná ő az első szerepet, ha a darab, melyet játszunk, mégis tőlem lesz."6 0 54 Eötvös : Naplójegyzetek. 130. 1. 55 Eötvös Széchenyiről: „Nagy ész, erély, kitartás, hazaszeretet, a képesség eszmékért feláldozni magát, egyszóval minden, mi nagy férfiúban szükséges; — csak egy hiányzott — az emberszeretet, s valamint ez okozta, hogy a nép, — mely barátjait ösztönszerűleg ismeri, — iránta soha igazi sympathiával nem viseltetett, úgy kétségen kívül ez volt oka, hogy midőn a sors keze reánk nehezedett, о összetört." Eötvös: Levelek. 161.1. 66 Eötvös: Naplójegyzetek. 153. 1. 57 Eötvös: Levelek. 136. 1. 58 Eötvös: Naplójegyzetek. 136—137. 1. 59 Uo. 145—146. 1. 60 Uo. 146. 1. — Eötvöst igen sokat foglalkoztatta saját szerepe a politikában. Megbántottság ós bölcs rezignáció váltogatja egymást ítéleteiben. A visszavonulás, a passzivitás esztendeiben Trefortról és magáról jegyzi meg: „Sok ember eszének csak oly hasznát veszi, mint díszkardjának, melyet pomnára visel." Uo. 84. 1. — Sokszor egyenesen tehernek érezte tehetségét. „Kevés kivétellel mondhatjuk, hogy tanulók s népek nem nyernek, ha a tanári széket és a kormányt lángész foglalja el. Arra, hogy közönséges viszonyok alatt haszonvehetök legyünk, semmi nem szükségesebb, mint egy bizonyos középszerűség." Uo. 42 — 43. 1.