Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 993

1002 FOLYÓI1ÍATSZEMLE tákat. A szovjet kormány által javasolt további közeledés 1936—1936 folyamán a román kormány ellenállása miatt nem valósult meg. — L. A. BEZIMENSZKIJ : Az egyik jő háborús bűnös, Marlin Bormann politikai szerepének és sorsának a kérdéséhez (72 — 79. 1.) röviden ismerteti a háború vége felé Hitler legbizalmasabb emberévé vált politikai karrierista pályafutását, s úgy véli, azok a legendák, hogy nem halt meg 1945-ben (a szemtanúk vallomásai ugyanis eléggé ellentmondóak, s így nincs hiteles bizonyíték halálára) a nyugaton ma is élő és szervezkedő nácik számára szükségesek. — V. I. KASZJANYENKO: A Szovjetunió és az USA közti gazdasági és műszaki kapcsolatokról az 1920— 30-as években (80 — 86. 1.) áttekintést ad ezekről a kapcsolatokról a diplomáciai kapcsolatok felvételóig (1933), s hangsúlyozza, milyen hasznosak voltak mindkét fél számára. — N. G. ILJINA: AZ 1948. április 9-i bogotái népi jelkelés (87 — 95. 1.) ismerteti a felkelést, amely H. E. Gaitán haladó, liberális ügyvéd meggyilkolása miatt tört ki, s a jobboldali liberálisok árulása és az Egyesült Államok segítsége miatt a néptömegek leverésével végződött. — A Nemzetközi Munkásszövetség vezetőinek levelei Marxhoz és Engelshez (104 —110. 1.) c. második közleményében a folyóirat 8 újabb levelet tesz közzé 1869 —1870-ből. — V. G. POLJAKOV: A második világháború előtörténete a burzsoá szerzők újabb munkáiban (112—118. 1.) áttekintést ad az 1960 — 1963-ban megjelent munkákról, úgy látja, az alapvető koncepció még mindig az angol—francia békekészsóg hangoztatása, sőt ma már olyan tendenciák is mutatkoznak, hogy a hitleri Németországot is rehabilitálják. — M. У. TROJAN: A magyarországi forradalmi mozgalom történetéből (143 —145. 1.) Hajdú Tibor újabban megjelent könyveit és tanulmányait ismerteti összefoglalóan, úgy véli, hogy 1918 elején még nem lehet a forradalom lehetőségéről beszélni, s hogy Hajdú Tibor idealizálja Károlyi alakját. — A. V. BOZSUK: A Magyar Tanácsköztársaság 15. évfordulója (160—161. 1.) beszámol az 1964. május 27 — 30-án az ungvári egyetemen tartott tudományos ülésszakról, amely a második világháború utáni magyar történelem egyes kérdéseit is felvetette. — N. ISZTORIJA SzSzSzR 1964. 5. sz. — I. JE. ZELENYIN: A Szovjetunió kolhozai és mezőgazdasága 1933—1935-ben (3 28. 1.) részletes adatokkal támasztja alá a kollektivizálás és a mezőgazdasági termelés fejlődésót tárgyaló tanulmányát. 1935-re a gépállomások a kolhozoknak több mint a felét látták el, a gépesítés foka 50,3%-ot tett ki. A kolhozokban a munkaszervezés legjobb egységének az 50 — 70 tagú brigádot tartották. A gépesítés előrehaladása mellett a vetésforgó túlsúlyra jutásáról is beszélhetünk, a kolhozok 2/3-ában ezt alkalmazták. A terméshozam azonban még nagyon ingadozó volt. A szerző részletes adatokat sorakoztat fel a kolhoztagok helyzetére, a jövedelem elosztására vonatkozólag (a gabonamennyiség 28 — 29%-át kiosztották a tagok közt). Sok adat mutatja a kolhoztagok növekvő fogyasztását különböző iparcikkek terén. Végül részletes táblázatot közöl a szerző a kolhozosítás fokáról a három áv folyamán (1933-ban havonkénti részletezéssel) az egyes köztársaságok és nagyobb területi egységek szerinti részletezésben. — B. A. BLOH: Az USA imperialistáinak szerepe a Wrangél-féle támadás megszervezésében (29 — 40. 1.) megállapítja, hogy Gyenyikin kényszerű lemondása után nem utolsó sorban a krími amerikai megbízott javaslatára nevezték ki Wrangelt a fehérgárdista csapatok parancsnokává. 1920. augusztus 10-én az Egyesült Államok külügyi államtitkára nyiltan kiállt egyik jegyzékében a Szovjet-Oroszország elleni intervenció mellett. Az emigráció legkülönbözőbb csoportjai egyaránt óriási lelkesedéssel fogadták ezt a lépést. Az amerikai kormány már arra készülődött, hogy hivatalosan elismerje Wrangelt, csakhogy a hadiesemények közbeszóltak, a Vörös Hadsereg megtisztította a Krími félszigetet. Addig is persze rengeteg amerikai segítséget kaptak a fehérgárdisták. — H. LIGI És E. TARVEL: És ztország mezőgazdasága a XVI—XVII. században (41—59. 1.) számos adattal ismertetik a majorsági gazdálkodás térfoglalását a Baltikumnak ebben a térségében, s megállapítják, hogy ez nem hoz^a magával a terméshozamok növekedését, ill. ha nőtt a termelés, ez a majorsági gazdálkodás előretörése ellenére ment végbe. A nagybirtok előnyei csak a XIX. század első felében mutatkoztak meg. — I. F. GINGYIN és L. JE. SEPELEV: A levéltári dokumentumok kritikátlan és önkényes felhasználása ellen (74 — 91. 1.) két előadás kibővített szövegét közlik, ezekben felhívták a figyelmet arra, hogy nem szabad a levéltári anyagot fetisizálni, a kapitalizmus korára egyéb, igen fontos forrásanyagokat is fel kell használni, nem egyszer korabeli feldolgozások is hasznosabbak, mint a levéltári dokumentumok elferdített adatai. A kutatók alig foglalkoznak a levéltári anyag kritikájával. Végül néhány újabban megjelent munka forráskezelési hiányosságaira mutatnak rá, s új javaslatot terjesztenek elő, hogyan kell levéltári forrás)