Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 993

1000 FOLYÓI1ÍATSZEMLE vezetésével nagy politikai sztrájkok zajlottak le, mire a kormányzat májusban fegyveres erőszakkal, sortüzekkel verte le a mozgalmat. 1960. január 1-én a francia hatóságok kénytelenek voltak megadni a függetlenséget, de csapataikat nem vonták ki. Az egységmozgalom győzelme volt 1961. október 1-ón Kelet- és Dél-Kamerun egyesülése a kameruni föderatív köztársaságban. Az Unió programja a gazdaság állami szektorának erősítése, iparosítás s végső fokon az áttérés a szocializmusra. Az 196l-es egyesülés még nem oldott meg minden kérdést, folytatni kell a harcot a teljes függetlenség kivívásáért. — A folyóirat folytatja a 10. számban megkezdett iratközlést: Az utolsó cár utolsó kegyence (90—ЮЗ. 1.), itt a felelőtlen, nagy befolyással rendelkező udvari emberekre vonatkozó vallomásos anyag kerül közlésre. — N. NOVAJA I NOVEJSAJA ISZTORIJA 1964. 5. sz. — Az első tanulmányok az I. Internacionálé évfordulója alkalmából ezzel a problematikával foglalkoznak. M. I. MIHAJLOV: Az I. Internacionálé és szerepe az egyetemes munkásmozgalom történetében (3—16. 1.) rövid áttekintést ad az Internacionálé történetéről, s hangsúlyozza, hogy az akkor felvetődött kérdésekben (a forradalmi ós opportunista tendencia harca, a háború és béke, az internacionalizmus) a mai kommunista mozgalom az I. Internacionálé hagyományait folytatja. — I. A. BAH: K. Marx és F. Engels harca az I. Internacionáléban a nemzetközi proletariátus akcióegységéért (17 — 28. 1.) részletes dokumentációval tárgyalja, hogyan igyekeztek Marx és Engels áthidalni a különböző országok munkásmozgalmában felbukkanó véleménykülönbségeket, pl. a lengyel kérdéssel kapcsolatban a nemzeti függetlenség kérdésében. — A. JE. KOROTYEJEVA: AZ orosz sajtó reagálása az I. Internacionálé tevékenységére (29 — 40. 1.) a legális és illegális sajtó tudósításait egyaránt ismerteti, s megállapítja, hogy a legálisan megjelenő sajtóban még a liberális reformok hívei is az Internacionáléval szemben foglaltak állást, de mégis sok tényanyagot közöltek, s ezzel elősegítették a szocialista elmélet térhódítását. Az emigráns orosz sajtó egyértelműen az Internacionálé mellett állt ki. — A Nemzetközi Munkásszövetség vezetőinek levelei K. Marxhoz és F. Engelshez címen folytatásos közleményt indít a folyóirat, az első részben (41—46. 1.) Paul Lafargue 2 és Laura Lafargue 1 kiadatlan levelét közli 1869 — 1870-ből.— Az egyéb tárgyú tanulmányok sorában N. PAPAZOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára áttekinti a 20. évforduló ' alkalmából Bulgária szocialista fejlődésének fő állomásait, s hangsúlyozza az 1962-ben tartott VIII. pártkongresszus jelentőségét a további előrehaladás szempontjából. (47 — 57. 1.). — A. M. Dtt-NINSZKIJ: A Szovjetunió szerepe a Csendes-óceáni háborít, befejező szakaszában 1945-ben (58 — 67. 1.) széleskörű bizonyító anyaggal támasztja alá, azt a megállapítását, hogy az Egyesült Államok csak politikai okokból vetette be az atombombát, hogy elejét vegye a Szovjetunió katonai beavatkozásának. A kínai és koreai területek lakossága kitörő lelkesedéssel fogadta a felszabadító Szovjet Hadsereget. A japán hadsereg leverésében a döntő szerepet nem az amerikai atombomba játszotta, hanem a Szovjetunió katonai beavatkozása. — Z. NOWAK: A nyugat-német revansisták közgazdasági „elméletei" (68 — 75. 1.) megcáfolja a mai német közgazdászok álláspontját, amely szerint a Németország nyugati, iparosított és keleti, mezőgazdasági területei közt kialakult munkamegosztás helyes volt, s biztosította a német gazdasági élet stabilitását, míg ennek a megszűnte 1945 után nehézségeket okoz. A szerző kimutatja, hogy Nyugat-Németország mezőgazdasága az ország szükségletének mintegy 90%-át ki tudja elégíteni, vagyis alig szorul mezőgazdasági terménybehozatalra. 1936-ban a Németországba irányuló import 38,2%-át tette ki az élelmiszer, 34,9%-át nyersanyagok, míg 1961-ben a megfelelő arányszámok 26,3 ós 20,5. A mai nyugat-német kormány a Közös Piacon belüli partnereinek szeretné juttatni az agrárterület szerepót. — S. DÖRNBERG összefoglalja a Német Demokratikus Köztársaság 1961 —1964 során a békés egymásmellett élés megvalósítása, a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében tett lépéseit (76 — 85. 1.). — A. V. BERJOZKIN: AZ amerikai—német kapcsolatok történetéből a második világháború előestéjén, 1938—1939 (86 — 95. 1.) kimutatja, hogy az amerikai kormány pártolta a müncheni egyezmény létrejöttét, az izolacionisták harca a semlegesség fenntartásáért ugyancsak elősegítette a német agresszió előretörését. — V. M. DALIN: Egységes volt-e a guesdista irányzat? A P. Lafargue és J. Guesde közti véleménykülönbségek történetéhez (96—108. 1.) részletesen kimutatja, hogy a Dreyfuss-ügytől kezdve Lafargue és Guesde között számos kérdés-1 ben volt véleménykülönbség, --Lafargue mindig bírálta Guesde doktrinér és dogmatikus állásfoglalását, de nézeteltéréseiket nem akarta nyilvánosságra hozni. — A SzKP KB mellett működő Marxizmus — leninizmus Intézete közreadta а 1П. Inter-