Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 955> néhány év múlva megalapította az egyik legnagyobb német bankvállalatot, a Berliner Diskontogeselïschaftot.) A nagy francia forradalom történetét nemcsak Marx tanulmányozta. A forradalom menetéből a porosz burzsoázia is levonta azt a tanulságot, hogy a feudális hatalmat ugyan gyökeresen meg lehet törni a tömegek segítségével, de a tömegek mozgalma a burzsoázia uralmát is veszélyezteti. A burzsoáziát a párizsi februári forradalom is megijesztette, mert a hatalmat látszólag a munkásosztály kezébe juttatta. Ezért a porosz burzsoázia lemondott arról, hogy gyökeres rendszabályokat alkalmazzon a feudalizmus ellen. Ehelyett kompromisszumra törekedett a feudális erőkkel, hogy ezekkel együtt nyomja el a tömegek fenyegető mozgalmát. Ezt a kompromisszumot fejezte ki, hogy Camphausen nyomban állást foglalt a monarchia fenntartása mellett (kormányát a „dinasztia pajzsának" tekintette), s hogy a kormányban részt vettek a porosz arisztokrácia és bürokrácia képviselői is, nemcsak a liberális gróf Schwerin, hanem a reakciós gróf Arnim is, aki már a forradalom előtti porosz kormánynak tagja volt. (A burzsoázia hajlandóságát a kompromisszumra azután tovább erősítette a júniusi párizsi munkásfelkelés.)32 A burzsoá porosz kormány nem nyúlt hozzá a feudális állami és katonai apparátushoz, sőt első intézkedése (március 30-án) az volt, hogy „a rend helyreállítása végett" visszahívta a Berlinből kivont csapatok egy részét. Egyidejűleg a jobb módú polgári elemekből és hivatalnokokból fegyveres polgárőrséget állított fel. Ugyanennek az együttműködésre törekvő politikának felelt meg, hogy a kormány április elején, ,,a jogfolytonosság biztosítása végett", tehát a saját forradalmi eredetének megtagadásával, összehívta az egyesített rendi (és feudális többségű) tartománygyűlést, hogy kidolgoztassa vele az új alkotmány alapelveit és az összehívandó alkotmányozó nemzetgyűlés választási rendjét. Ilyenformán, mondja Marx, a rendi gyűlésből alkotmányozó gyűlés lett. Ez a rendi gyűlés azután elkészítette az alkotmány tervezetét, amelyben szerepelt a demokratikus sajtó- és egyesülési szabadság (ezt a népforradalom ténylegesen már kivívta), és a népképviselet törvényhozási és költségvetési joga. De az új alkotmány életbelépését a tervezet a király hozzájárulásához kötötte és ezzel kimondotta, hogy az alkotmány kérdésében a nemzetgyűlésnek „egyezséget" kell kötnie a királlyal. A nemzetgyűlés megválasztására a tartománygyűlés bevezette ugyan az általános, egyenlő, titkos választójogot, de a választást közvetetté, kétfokúvá tette, és ezzel egymagában megakadályozta \ a népakarat demokratikus érvényesülését. A választójog körül folyt vitákban került szembe a kormányon levő liberális burzsoáziával és erősödött meg szervezetileg is a demokrata párt, amely a kispolgárság — a kisiparosok és kiskereskedők — törekvéseit fejezte ki. Országszerte demokratikus klubok és egyesületek alakultak, a városokban demokratikus újságok jelentek meg. A demokraták közvetlen választásokat és egykamarás szuverén nemzetgyűlést követeltek. A feudáUs állami apparátust meg akarták semmisíteni és a közigazgatást demokratizálni akarták. A porosz demokraták a demokratizált német birodalom keretében általában 32 A porosz burzsoázia magatartásának ezt a titkát Sybel német történész már a forradalmat követő években kifecsegte. Szerinte a burzsoáziának és a junkereknek szövetkezniük kell, hogy megakadályozzák a jakobinus diktatúra megismétlődését a német történetben.
