Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 953> mellett a Brüsszelben élő német munkások és francia meg lengyel emigránsok voltak, és a társaságban, a kommunisták mellett, nagyszámban voltak képviselve a különféle polgári és kispolgári demokrata elemek. De bármilyen osztállyal vagy osztályszervezettel kötött is átmenetileg szövetséget Marx és Engels, sohasem mondtak le arról, hogy szövetségeseiknek helytelen nézeteit bírálatban részesítsék. Ellenkezőleg, a bírálatot mindenféle szövetség feltételének tekintették. A Kommunista Kiáltvány, amikor a francia szocialista-demokratákkal való szövetségről beszél, fenntartja azt a jogot, hogy bírálva mérlegelje szólamaikat és illúzióikat. Éppígy, a burzsoáziával való szövetséggel kapcsolatban, a Kiáltvány kijelenti, hogy a kommunista párt egy pillanatra sem fogja elmulasztani, hogy a munkásosztályban kifejlessze a burzsoázia és a proletariátus közötti kibékíthetetlen ellentétnek minél világosabb tudatát.3 0 A bírálat elmulasztása ugyanis, legyen szó demokratikus vagy nemzeti-demokratikus harcról, minden esetben a proletariátus önálló politikai szerepének elhomályosítását, osztályöntudatának és osztályharcának megzavarását eredményezi. Marx és Engels valóban sűrűn is élt a bírálat jogával. S a szövetséges bírálata azóta is a marxizmus szövetségi politikájának szilárd alapelve maradt. 2. A német forradalom A forradalom kitörésekor Németország területe — az osztrák területeket nem számítva — 38 állam között oszlott meg, amelyeket csupán laza keretben fogott össze a Német Szövetség. A Szövetség élén a Szövetségi Tanács állott, amelyben az egyes német kormányok képviselői ültek. A hegemóniát a Szövetségben Poroszország és Ausztria bírta. Az egyes államokban eltérő gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok uralkodtak. Poroszországban a polgári átalakulás, különösen a parasztság feudális terheinek megszüntetése már a napoleoni háborúk idejében megkezdődött, de még 1848-ban sem volt befejezve. A parasztság csak a (Poroszországhoz tartozó) balparti Rajnavidéken szabadult fel teljesen, amelyet a franciák annakidején tartósan megszállottak és ahol bevezették a polgári rendet, Voltak államok, mint Bajorország, ahol a jobbágyfelszabadítás meg sem indult. A feudális eredetű úri földbirtok a mezőgazdaságban majdnem mindenütt túlsúlyban volt. Sokhelyt a földesúri bíráskodás is fennmaradt. Az államok egyrésze rendelkezett ugyan valamiféle formális alkotmánnyal, ténylegesen azonban mindenütt a feudálisbürokratikus abszolutizmus tartotta kezében a hatalmat, és a vezető hivatalok és katonai tisztségek a feudális nemesség birtokában voltak. Poroszországban kölcsönt felvenni, vagy az egyenesadót felemelni csak a 8 tartomány rendi gyűlésének (amelyeken a parasztság is képviselve volt), majd az 1847-ben létesített egyesített (országos) tartománygyűlésnek hozzájárulásával lehetett. A kapitalista nagyipar fejlődése Németországban a 30-as évek második felében meggyorsult. Ezt elősegítette az 1834-ben Poroszország és 17 más némét állam közt létrejött vámszövetség. 1830—50 közt az egy főre eső nyei svastermelés 50°/0 -kal nőtt. De a nyersvastermelés fejhányada még 1850-ben is alacsony volt. Mindössze 6 kg-ot tett ki, ugyanakkor, amikor Franciaországban 11, Nagybritánniában pedig 108 kg-ra emelkedett. A nagyüzemi fejlődés 30 A Kommunista Párt Kiáltványa. I. h. 41. 1.
