Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 951> „tartalmát tekintve", maga a proletár osztályharc nem tartozik a nemzeti mozgalmak közé. A proletariátus harca a burzsoá ellen, mondja a Kiáltvány, csak „formájára nézve" nemzeti, amennyiben minden egyes ország proletariátusának mindenekelőtt a saját burzsoáziája kezéből kell a politikai hatalmat kiragadnia. A politikai hatalom megragadásával a proletariátus önmagát ugyan a nemzet vezető osztályává szervezi. De a kommunisták a proletárok nemzeti harcaiban is a világproletariátus „közös, a nemzetiségtől független érdekeit" képviselik és azon vannak, hogy az egyes országokban folyó osztályharcot a világproletariátus közös harcává alakítsák át. A proletariátus tehát a nemzeti keretek között is a maga nemzetközi harcát vívja meg, mert a nemzetközi proletariátus részeként, a nemzetközi proletariátus közös érdekeiért küzd.24 Ezáltal megszabadítja a szociális mozgalmat a nemzeti korlátoktól,2 5 amelyek segítségével a burzsoázia és a kispolgárság ténylegesen elrekeszti egymástól az egyes országokban folyó szociális mozgalmakat. Marx és Engels azt várta, hogy már a forradalom első szakasza, a bur. •zsoá vagy demokratikus forradalom nemzetközi, európai forradalomba tor kollik, és európai háborúra vezet, úgy, mint annakidején a francia burzsoá forradalom. Ennyiben tehát felfogásuk egyezett a francia demokraták nézetével. De míg az utóbbiak felfogása voluntarista-idealista álláspontot fejezett ki, addig Marx és Engels az egyetemes forradalom és háború valószínűségét az akkori Európa társadalmi és politikai viszonyaiból vezette le. A civilizált országok — Anglia, Franciaország, Németország — szoros kapcsolatából és társadalmi fejlődésüknek, ha nem is egyező, de hasonló fokából arra következtettek, hogy a forradalom átterjed egyik országból a másikba. A Szentszövetség — Oroszország, Ausztria, Poroszország — politikájából viszont az következett, hogy ezek az államok fegyveres erővel kísérlik majd meg a forradalom leverését. így felfogásuk szerint az európai forradalomnak a szövetséges forradalmi országok és az ellenforradalmi kormányok háborújára kellett vezetnie.26 Mint ismeretes, a Kommunisták Szövetsége, vagyis a kommunista párt, amelynek a proletariátust a forradalmi harcban vezetnie kellett, az 1847. év folyamán alakult meg. Alapja az „Igazak Szövetsége" volt, amely, titkos forradalmi szervezetként, 1836 óta állott fent Párizsban. Az Igazak Szövetségének célja az egyenlősítő kommunizmus megvalósítása volt. A szövetség tagjai a párizsi kisüzemekben dolgozó német kézműveslegényekből kerültek ki, akiknek egyrésze még a céhes ideológia foglya volt és beérte volna azzal, ha legényből önálló mesterré válhatik. A tagság magvat a szabóműhelyekben dolgozó legények alkották. (A német szabóiparnak ebben az időben európai híre volt.) A vezetőségben nagy szerepet játszott Schapper, volt diák, ekkortájt igazi hivatásos puccsista, aki az 1832 — 34. években résztvett különböző német és olasz felkelési kísérletekben. Különösen nagy befolyása volt Weithngnek, aki hallani sem akart arról, hogy a proletariátus a forradalomban akár átmenetileg is támogassa a burzsoáziát. 1837-ben az Igazak Szövetsége csatlakozott az „Évszakok" néven működő titkos francia társasághoz, ameíy Blanqui és Barbès vezetése alatt állott. A Szövetség ekkor lényegileg az Év-24 Lásd: A Kommunista Párt Kiáltványa. I. h.: 21, 23, 28.1. 25 Marx levele Proudkonlioz, 1846. máj. 5. Marx—Engels: Vál. levelek. 20. 1. 26 Lásd Engels: A kommunizmus alapelvei. I. h. 516.1. és Engels: Emlékbeszéd az 1846. febr. 22-i lengyel forradalom második évfordulója alkalmából. I. h. 414. 1.
