Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 945> Franciaországban a kommunisták a „szocialista-demokratákhoz" „csatlakoztak" — ahogy a Kiáltvány magát kifejezi. A szocialista-demokraták, Ledru-Rollin vezetése alatt, a „La Réforme" című lap körül csoportosultak. Ez a kispolgári csoport és lapja a köztársaságért, az általános választójogért és a demokratikus szabadságjogokért küzdött és ezeket a követeléseket kiegészítette a munkára való jog szocialisztikus jelszavával. Amikor a „Le National", a burzsoá republikánusok lapja megtámadta a francia kommunistákat, mert ezek „tagadják a tulajdont, a családot és a hazát", a La Réforme védelmébe vette őket, azzal az indokolással, hogy „olyan tanítást képviselnek, amely maguktól a munkásoktól ered". Engels megjegyezte, hogy ebben a vitában a La Réforme a valódi demokráciát képviselte és hozzáfűzte, hogy a kommunizmus, ahogyan ő értelmezi, közelebb áll a La Réforme elveihez, mint a Franciaországban hirdetett kommunizmushoz.7 Ezzel Engels látszólag állást foglalt a La Réforme kispolgári irányzata mellett és a francia munkáskommunizmus ellen. Valójában arról volt szó, hogy a lap az egységes demokratikus front gondolatát védelmezte, amelyben a kommunisták is résztvesznek és a demokráciáért küzdött, amely a szervezkedés és a propaganda szabadságát biztosíthatta a kommunistáknak. Emellett a lapnak a kispolgárságon kívül széles tábora volt a munkásságban is. Ezzel szemben a francia kommunisták, akár a jövő utópista terveit kovácsoló Cabetre, akár a babouvisták (Babeuf követői) összeesküvéseket szövő titkos társaságaira gondolunk, elvonták a munkásokat a demokráciáért vívott tömegharc központi feladatától, s ezenkívül az utóbbiaknak, nem is beszélve helytelen taktikájukról, nem volt kapcsolatuk a széles munkástömegekkel. „A lengyeleknél a kommunisták azt a pártot támogatják, amelyik az agrárforradalmat vallja a nemzeti felszabadulás feltételéül, ugyanazt a pártot, amely az 1846-cs krakkói felkelést szervezte."8 A krakkói felkelést az emigrációban alapított „Lengyel Demokratikus Társaság" készítette elő, amely főleg nemesi származású elemekből állott. A felkelők által alakított köztársasági kormány — amelyet egyébként alig egy heti fennállás után az osztrák csapatok megdöntötték — eltörölte a robotot és a többi feudális szolgáltatást, a parasztok tulajdonába adta az általuk megművelt földet és a nemesség összes kiváltságát megszüntette. Azt is tervbe vette, hogy a nincstelen parasztokat ingyenesen földhöz juttatja. Arra törekedett tehát, hogy megsemmisítse a feudális agrárrendet és megteremtse a szabad paraszti-polgári földtulajdont. Ezen túlmenően nemzeti műhelyek felállítását tervezte, ami lépés lett volna a szocializmus irányában. Engels joggal mondotta, hogy ennek a mozgalomnak harcosai a világ összes demokratáinak szövetségesei lettek.9 Németországban szemmel láthatólag küszöbön állott a polgári forradalom. A liberális német burzsoázia, porosz vezetés alatt, úgy látszott, forradalomra készülődik. Marx és Engels a német polgári forradalom menetét a nagy francia forradalom mintájára képzelték el. Ügy gondolták, hogy „életrehalálra menő harc" fog kitörni a burzsoázia és a feudális erők között.1 0 A kom-7 Lásd Engels: A Réforme és a National. Deutsche Brüsseler Zeitung, 1847. dec. 30. uo. 574 — 575.1. 8 A Kommunista Párt Kiáltványa. I. h. 41. 1. 9 Emlékbeszéd az 1846. febr. 22-i lengyel forradalom 2-ik évford. alkalmából. MEGA. 1. rész. 6. köt. 414. 1. 10 Lásd például Engels : Az 1847-es mozgalmak. Deutsche Brüsseler Zeitung, 1848. ]an. 23. MEGA I. rész 6. köt. 391. 1.
