Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája I. Az 1848. évi európai forradalom 1. Az előzmények Az osztályharc folyamán gyakran előfordul, hogy meghatározott osztályok vagy osztályfrakciók közös osztályellenséggel kerülnek szembe. Ilyenkor a szóban forgó osztályok között szövetség jöhet létre, amely abban áll, hogy együttesen harcolnak a közös ellenség ellen. Ehhez az sem szükséges, hogy a pártok, amelyek a szövetkező osztályokat képviselik, külön megegyezést kössenek az együttműködésre. Az ilyen megegyezés megszilárdíthatja ugyan az együttműködést, de nem feltétele a szövetségnek. A marxizmus az osztályszövetséget kezdettől fogva és mind a mai napig így értelmezi. Ennek megfelelően a „Kommunisták Szövetsége" Központi Vezetőségének 1850 márciusban kelt Üzenete ezt írja: ,,Egy közös ellenség elleni harc esetére nincs szükség külön megegyezésre. Mihelyt közvetlen harcra kerül a sor ilyen ellenség ellen, a két párt érdekei pillanatnyilag egybe vágnak és mint eddig, a jövőben is magától jön létre a csupán e pillanatra szánt szövetség."1 A szövetség lehet persze tartósabb is és nemcsak pillanatnyi. Célja lehet tágabb, mint a közös osztályellenség leverése. Azt is meg kell jegyezni, hogy Marx ebben az időben, amikor a politikai tömegmozgalom szervezeti formái még fejletlenek voltak, párton nemcsak az osztályok politikai szervezeteit értette, hanem a párt fogalma alá vonta azokat a mozgalmakat is, amelyek, habár szervezetlen formában, valamely osztály meghatározott politikai törekvéseit fejezték ki.2 Marx szerint ugyanis nemcsak a párt képvisel mindig valamilyen osztályt (osztályfrakciót), hanem, akkori terminológiája értelmében, az osztály is a párt alakjában jelenik meg, mihelyt meghatározott sajátos, politikai célokra törekszik. Ezek figyelembe vételével kell megállapítani a szövetség marxista fogalmát, amely eszerint: osztályoknak (osztályfrakcióknak) pillanatnyi vagy tartósabb érdekközösségen alapuló együttműködése közös célok érdekében. A marxizmus szövetségi politikájának alapelveit, közvetlenül az 1848-as európai forradalom küszöbén és az akkori történeti viszonyoknak megfelelően, a Kommunista Párt Kiáltványa fejtette ki. A Kiáltvány, mint ismeretes, a „Kommunisták Szövetségé"-nek programját tartalmazta, amely valóságos, szervezett, bár illegálisan működő politikai párt volt.3 1 Marx—Engels: Válogatott Művek, I. köt. Bpest, Szikra. 1949. 88. 1. 2 Lásd például Marx: Osztályharcok Franciaországban. Marx—Engels: Vál. művek. I. köt. 123.1. Itt Marx a februári forradalom elejével kapcsolatban a párizsi proletariátusról mint önálló pártról beszél. 3 Amikor a Kiáltvány megállapítja, hogy a kommunisták nem alkotnak külön pártot más munkás- vagy proletárpártokkal szemben, hanem minden ország pártjainak 2*
