Századok – 1964
Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74
A JIESTA A XVIII. SZÁZADBAN 83 re előlegkölesönt nyújtottak és megkönnyítették nekik áruik elhelyezését, — a spanyol falvakban és városokban már a XVIII. század második felében megjelent a felvásárló, és kezdetét vette a szétszórt manufaktúra fejlődése. A guadalajarai manufaktúra jellemzése közben Bourgoing említést tesz „nagyszámú emberről, akik La Mancha ésKasztilia falvaiban vannak szétszórva, s akik Guadalajarának szánt gyapjú fonásával foglalkoznak."37 Közvetlenül a manufaktúrának folyik a munka mind magában a városban, mind pedig annak környékén.3 8 Valenciában „minden gyárosnak vannak a különböző városnegyedekben munkásai és a gyártási műveletek elvégzéséhez szükséges gépei".3 0 Amint látjuk, a spanyol ipar által előállított áruválaszték aránylag széleskörű volt. Volumenje azonban csekély volt és főleg a tengerpartra szorítkozott — az ország elmaradottsága és a feudális béklyók intenzívebb fejlődést nem tettek számára lehetővé. Spanyolország továbbra is jellegzetesen agrár ország maradt. Csak két városának, Madridnak és Barcelonának volt százezernél több lakosa.4 0 Áttérve az agrárviszonyokra, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a spanyol történetírásnak egészében véve is rendkívüli elmaradottsága mellett az agrárrendszer történetét még ennél is nagyobb elmaradottság jellemzi. Más országok agrárrendszerének történetével ismerős történészek egyszerűen nehezen tudják elképzelni, mily nagy mértékben feltáratlan még a spanyol történetnek ez a területe. Az irodalomban csaknem teljesen hiányzik a parasztság helyzetének megvilágítása, nincs megrajzolva a nagybirtok szervezete, nincsenek pontos adataink a földesúri tulajdon méreteiről stb. Mindezideig nem jelent meg egyetlen valamennyire is komoly munka a spanyol mezőgazdaság történetéről. A „Spanyolország és Amerika társadalom- és gazdaságtörténete" c. mű szerzői nem egyszer panaszkodnak a mezőgazdaság történetére vonatkozó monográfiák teljes hiányára.4 1 A meglevő, ezt a témát kisebb-nagyobb mértékben érintő munkák közül itt csak a legértékesebbek némelyikét említjük meg. Cárdenasnak a földtulajdon történetével foglalkozó könyve, amely 1873-ban jelent meg,4 2 nemcsak elavult, hanem szerzője—bármilyen különösen is hangozzék ez — még csak fel sem veti a földtulajdon megoszlásának kérdését. Cárdenas a földtulajdon tisztán jogi formáinak fejtegetésével foglalkozik, úgyszólván nem is érdeklődik az agrárviszonyok tényleges állapota és a parasztság helyzete iránt. Carrera Pujal Spanyolország gazdaságtörténetével foglalkozó ötkötetes munkájában43 nagyon kevés figyelmet szentel a mezőgazdaságnak. A „Spanyolország és Amerika társadalom- és gazdaságtörténete" c. mű szerzői külön fejezeteket szentelnek a mezőgazdaságnak, egybegyűjtik a XVIII. századbeli agrárviszonyokról az irodalomban feltalálható rendkívül kevés adatot és számos adatot közölnek néhány nyomtatott forrásból. Ez kétségtelen érdemük. De a mezőgazdaság történetét gyakran elég zavarosan fejtegetik. Nem ismervén a Mesta történetét, egyáltalán nem értik meg és nem tükrözik az agrárviszonyok területén ebből származó bonyolult folyamatokat. 37 fíourgoing : i. m. I. köt. 109. 1. 38 Uo. 110. 1. 39 Uo. Ш. köt. 289. 1. 40 Desdevises du Dezert : i. m. J. köt. 3. 1. 41 Ld. pl. História social t. IV., 1. 1., 136. 1. 42Cardenas : Ensayo sobre la História de la propiedad territorial en Espana. v. I-II. Madrid. 1873. 43J. Carrera Pujal: História de la Economía Espanola, t. I—V., Barcelona. 1943-1947. 7*