Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 877

KRÓNIKA A disszertáció másik opponense. Sík Endre megállapította, bogy Kende munkája, •amelyben főként önálló értékelő megállapításai a legdícsérendőbbek, hézagpótló az Afrika-irodalomban: a választott témáról éppen az ő munkája az első komoly, átfogó marxista feldolgozás. Kijelentette, hogy a munka harmadik, történeti része meggyőzően bizonyítja a szerző jó képességeit a történelmi kutatómunkára, míg egésze politikai ítélőképességének kifogástalanságáról vall még akkor is. ha egyes értékelései vitathatók. A továbbiakban mint a disszertáció legjobb részeit említette meg a munkásosztályról. ill. a parasztságról szóló alfejezeteket, az osztályharc kérdésével, majd az egység törekvésekkel foglalkozó részeket. A munka legerősebb oldalaként jellemezte a különféle hibás nézetek bírálatát mind a Francia Kommunista Párt elméletét, mind egyes helybeli vezető szervek álláspontját illetően. Egyetlen olyan lényeges kérdésnek, amelyben benyomása szerint a szerző nem lát eléggé tisztán, a fejlődés nem-kapitalista útjára való áttérést tekintette. A zavar okát abban jelölte meg, hogy a szerző nem különbözteti meg világosan a nem-kapitalista és a szocialista utat. A nem-kapitalista fejlődés.a gyarmati uralom során megindult kapitalizálódás elvágását jelenti (a gyarmatosítók tőkés üzemeintik, vállalatainak naeionalizálása, a külkereskedelem állami monopóliumának bevezetése, állami vállalatok és üzemek létesítése, termelő és értékesítő szövetkezetek szervezése stb.), ami azonban nem azonos a fejlődés szocialista út iával. A kapitalista fejlődés feltartóztatása előfeltétele a szocialista fejlődés útjára történő áttérésnek, de nem biztosítéka annak és nem kizárója a további kapitalista fejlődésnek. Ezért nem helyénvaló a felszabadulást a szocializmusba való átmenet kezdeti szakaszának sajátos formájaként értékelni, hanem csak a nem-kapitalista fejlődés útjára való áttérés lehetőségeként szabad kezelni. Hasonlóan megalapozatlan a nem-kapitalista úton fejlődő országok szembeállítása a kapitalistákkal, mivel egyelőre lényegében az előbbiek is kapitalista országok.Megalapozatlan mindezek következtében a szerzőnek az a nézete, hogy Guineában és Maliban megvannak a szocialista társadalomba való átmenet alapjai és feltételei. E kérdéskört lezárva Sík Endre opponensi véleményében megállapította, hogy a szocialista fejlődés útjára történő áttérés kót fő akadályát: a proletariátus számbeli gyengeségét és politikai fejletlenségét, valamint az egyes országok gazdasági elmaradottságát kell leküzdeni ahhoz, hogy ezek az országok valóban megindulhassanak a szocializmus építése útján. Észrevételei során az opponensi véleményben kifogásolta a honi burzsoázia globális lekicsinylését, nehezményezte Mauritánia tárgyalásának mellőzését, valamint Niger, Felső-Volta ós Dahomey Köztársaság viszonylag mostoha kezelését, majd befejezésül apróbb, zavart okozó, nem egészen precíz megfogalmazások korrekciójára tett javaslatokat. Bognár József hozzászólásában elismerve a szerzőnek az opponensek által is hangoztatott valamennyi érdemét. mindenekelőtt a felszabadult államok szocialista fejlődésének Sík Endre által tárgyalt problémáját bővítette tovább, rámutatva arra, hogy valamely ország gazdasági helyzetét és fejlődését nem pusztán a politikai függetlenség léte vagy nem-léte szabja meg, mivel lehetséges olyan politikai, lényegében illuzórikus függetlenség is, amely gazdasági függéssel párosul. Minthogy a tárgyalt országok valamennyi belső erőforrásuk mozgósítása mellett sem képesek gazdasági fejlődésüket önerejükből megoldani, a szocialista országok pedig nincsenek abban a helyzet ben, hogy mindazt rendelkezésükre bocsássák, amire szükségük van, ezekben az államokban a ..békés együttélés" — a gazdasági versengés és az ideológiai harc mellett — feltétlenül tartós állapotnak fog bizonyulni. Az önálló munkáspárt kérdésében Kende álláspontját fogadta el, tekintettel arra, hogy ezeken a területeken a prefeudalizmustól kezdve mindenféle társadalmi formáció együtt él és ezen hamarosan nem is lehet változtatni. Salgó László Kende disszertációjának arra az értékére mutatott rá, hogy áttörte a magyarországi egyetemestörténeti kutatás Európa-centrikus szemléletét, majd az angol és francia gyarmatosítás, ill. dekolonizálás különbségeiről emlékezett meg. Kifejtette, hogy az angol gyarmatosításnak az a sajátsága, hogy a franciáknál sokkal nagyobb mértékben támaszkodott a törzsi rendszerre és ezáltal azt bizonyos mértékig konzerválta, most segítségére van a neokolonializmus során abban, hogy a területet továbbra is gazdasági függésben tarthassa, míg a merevebb francia módszer eredményeként a felszabadult volt francia gyarmatokon Franciaország pozíciói sokkal inkább megrendülnek. A továbbiakban arra figyelmeztetett, hogy a szokásosnál sokkal jobban szem előtt kell tartani a Guinea és Mali közötti differenciákat is. Egészen másként jelentkezik pl. a két országban a földkérdés, amennyiben Maliban — hasonlóan Felső-Vpltához és Csádhoz — csak öntözéses földművelés lehetséges, ami nem áll fenn az Óceán melletti Guineában. Kitérve a felszabadult államok előtt álló fejlődés útjára, szintén tagadásba vette a szerzőnek a szocialista útra vonatkozó megállapításait, és mint ennek ellentmondó tényre, hivatkozott az államapparátus és a 37*