Századok – 1964
Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 877
KIIÓNIKA 885 lása során bemutatja, hogy olykor a német érdekből fenntartott feszültség még a német törekvésekkel is szembekerült. Kritikai észrevételei során Ránki György a bécsi döntés előtti erdélyi viszonyok elemzését hiányolta, ami a döntés utáni helyzet pontos ismeretéhez elengedhetetlen. A társadalmi rétegződés alaposabb ábrázolása jobban megvilágíthatná az Erdélyi Párt bázisának problémáját s kimutathatná ennek fiktív egységét. A disszertáció egyoldalúan értékeli a jugoszláv—magyar szerződést , mivel annak csak németellenes voltát hangsúlyozza, s a Bánát körüli vita jelentőségét is túlbecsüli, amikor ennek döntő jelentőséget tulajdonít Jugoszlávia megtámadásában. Végezetül az erdélyi szellem kérdését vette vizsgálat alá. Elismerte, hogy az idők folyamán kialakult valamilyen sajátos helyi patriotizmus, ugyanakkor úgy találta, hogy az értekezés ezt eltúlozza azáltal, hogy nem mutatja be, mennyire kifejezője ez az erdélyi osztály viszonyoknak. Összegezésül elmondotta, hogy az anyagban és gondolatokban gazdag, választékosan megírt munka „helyes figyelmeztetés s harc a nacionalizmus maradványai ellen". Csatári Dániel az opponensi véleméyekre adott válaszában hangsúlyozta, hogy egyetért Arató Endre néhány finomítást sürgető megjegyzésével és Ránki Györgynek a bevezetőt hiányoló megállapításával. A diplomáciatörténeti észrevételekre megjegyezte, hogy a jugoszláv—magyar szerződést csak annyiban tárgyalta, amennyiben ez a román— magyar viszonyt érinti, s nem kétséges,hogy a szerződés németellenes vonásait épp a román kormány emelte ki. Az osztályharc és a haladó erők ábrázolásával kapcsolatosan rámutatott arra, hogy az értelmiség nacionalizmusát nem becsüli le, de az adott korban a fasizmus elleni harc feladatához való viszonyulás volt a progresszió kritériuma. így, ha valakinek a világnézeti beállítottsága nom is egyezik a marxistákéval, gyakorlati állásfoglalásaival azonban támogathatja törekvéseiket. A történetírónak bírálnia kell ideológiájukat, de ugyanakkor értékelnie kell a haladó tevékenységüket. Ezen az alapon tehát nem választja el áthidalhatatlan szakadék Arató Endre véleményétől. A továbbiakban az erdélyi értelmiség Vásárhelyi Találkozó után inegtett útját vázolta s rámutatott írásaik nacionalizmusellenes vonásaira, ami az országelsöprések ós faluirtások korában harcos kiállásnak számított. A további bíráló észrevételekre válaszolva elmondotta, hogy az együttlakó népek szolidaritása abban nyilvánult meg, hogy a népi tömegek az uszítás ellenére is mindig egymás kezét keresték. Ezt a hagyományt a fasizmus elleni harccal összefüggésben először a munkásmozgalom képviselői (például Józsa Béla) kezdték feltárni. Az értekezésben az erdélyi szellem kifejezés a korabeli idézetekben négy alkalommal szerepel, és csak az együttélő népek szolidaritásának jegyében mondhat valamit a mai olvasó számára. A jelölt végezetül köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájában támogatták, és megemlékezett I. Tóth Zoltánról, aki a kérdés kutatásának útján elindította . A bírálóbizottság egyhangúlag javasolta Csatári Dániel számára a kandidátusi fokozat odaítélését. íSzász Zoltán Kerekes Lajos ..Ausztria annexiója és a nemzetközi diplomácia" e. kandidátusi értekezése a Párizs környéki békék megkötése utáni időszak egyik legtöbbet vitatott és rendkívül szerteágazó hatalmi érdekeket érintő kérdésével foglalkozik. A probléma politikai és diplomáciai oldala iránt különösen fokozódott az érdeklődés 1933 után. amikor Hitler hatalomrajutásával Németország erőszakos Ansehlusstörekvései Ausztriára irányították a világközvélemény figyelmét. A nagyhatalmi csoportoknak az Anschluss lehetőségével szemben elfoglalt elvi álláspontja és gyakorlati politikája Közép-Európa akkori elrendezésével kapcsolatos alapállásukat is kifejezte, tehát az Anschluss problémája messze meghaladta Németország és Ausztria kölcsönös viszonyának kereteit. Az 1933 után kialakult történelmi körülmények között Ausztria sorsa döntően kihatott az egész Duna-völgy jövőjére. Mindezek mellett Magyarországot is igen közelről érintette a német—osztrák— olasz kapcsolatok fejlődése, és az Anschluss-kérdés körül 1933—38 között kialakult diplomáciai harcok jelentős hatást gyakoroltak a Horthy-rendszer külpolitikai orientációjára. A munka első fejezete általános ismereteket nyújt az Anschluss-kérdés történeti kialakulásához, bár nem célja az 1933-ig terjedő másfél évtized történetének mélyreható értékelése. A további nyolc fejezetben arra törekszik a szerző, hogy 1933-tól az események előrehaladásával mind részletesebben mutassa be az osztrák kérdésnek a nemzetközi diplomáciában játszott szerepét és az Anschluss belpolitikai előkészítését. Ránki György opponensi véleményében rámutatott arra, hogy Kerekes Lajos disszertációja jól szerkesztett és olvasmányos, a szakember, de a szélesebb olvasó közön-