Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 877

KIIÓNIKA 881 meg a mezőgazdaságba irányuló finánctőke behatolása a 20-as. 30-as években, s ezért volt a finánctőkének csak a hiteleken keresztül kapcsolata a fentebb említett szervezetekkel. Ezt a nagybirtoknak nyújtott segítséget viszont - éppen a fennálló társadalmi rendszer megmentése céljából a finánctőke megadja az állami beavatkozás politikája keretében. A finánctőke tehát áldozatot hoz. ezt azonban úgy teszi. ..hogy érdekével közvetlenül se legyen ellentétben". Szakács Kálmán felhívta a jelölt figyelmét arra is, hogy a beavatkozási politika vizsgálatánál nem elég csak a beavatkozás tényeit ismertetni. Fel kellett volna tárni azt is, hogy milyen gátló tényezői voltak az állami beavatkozásnak az agrár-, a bank- és ipari tőke ellentétei miatt, s nágyobb súllyal kellett volna vizsgálni a kérdés másik oldalát, hogy milyen gazdasági hatása volt az állami beavatkozásnak az egyes főbb birtokos kategóriákra. Bár elismerte, hogy .,ennek részletes és konkrét bemutatása a statisztikai adatok hiányos ós egyoldalú, a birtokkategóriák közti különbségeket eltussoló volta miatt nagy, sok esetben áthidalhatatlan nehézségekbe ütközik. Kisebb vitára adott alkalmat a magyar—német pótegyezmény értékelése is. Incze Miklós opponens felvetette, hogy Szuhay Miklós disszertációjában nem ért egyet a pótszerződésnek Berend Iván ós Bánki György által adott értékelésével, vagyis azzal, hogy a pótszerződés megkötésekor sem volt szó a németek részéről semmiféle gazdasági engedékenységről, hanem már ekkor is az volt a céljuk. ..hogy a délkelet-európai országok erőforrásait már az adott helyzetben is maximálisan kihasználhassák". Szerző ezzel szemben úgy látja, hogy ..Németország és Magyarország érdeke a mezőgazdasági terménykivitelt illetően 1930-ig lényegében megegyezett", s a németek a szerződés megkötésekor tettek bizonyos engedményeket. Incze Miklós rámutatott arra, hogy ,,a Berend—Ránki-féle értékelés helyes értelmezése nem áll ellentétben azzal, hogy pillanatnyilag az egyezmény megkötésekor tettek a németek bizonyos engedményt .... s ez nem zárja ki azt, hogy a németek már ekkor is a délkelet-európai országok erőforrásainak maximális kihasználására törekedtek". Berend T. Iván felszólalásában Incze Miklós véleménye mellett foglalt állást és kimutatta, hogy miből adódtak a pillanatnyi kedvezmények, pontosabban az, hogy a pótegyezmény megkötése idején a németek a világpiacinál is magasabb árat biztosítottak. A németek ugyanis, hogy a szükséges, főleg állati termékeket valuta nélkül (mert ez érdekük !), magas agrárvódő vámjaik ellenére is beszerezzék, az érvényben levő védővámokat kiegyenlítő térítést voltak kénytelenek fizetni, viszont az egyezmény alapján fellendülő kereskedelmi forgalomban a magyar mezőgazdasági termékek bevitelének megnövekedése önmagában 10 millió márka plusz bevételt jelentett Németország számára, így állt elő az a helyzet, hogy a pótegyezmény megkötése idején is egészen nyilvánvalóak voltakanémet gazdasági előnyök, ami viszont nem zárta kiazt. hogy ez ne jelentett volna tényleges előnyt a magyar nagybirtoknak is az adott helyzetben. Szuhay Miklós válaszában továbbra is hangsúlyozta a németek részéről történt anyagi előnynyújtás tényét, politikai okokkal is bizonyította. Az egyezmény olyan körülmények között jött létre — mondotta —. ..amikor a magyar kormány még szilárdan a fasiszta Olaszország oldalán állt". így a németek részéről „feltétlenül szükségessé vált, hogy bizonyos anyagi előnyökkel kapcsolják magukhoz Magyarországot, amit abban a reményben tettek, hogy az később úgy is bőven megtérül, másrészt ezáltal szilárd politikai szövetségre, később pedig csatlósra is szert tudnak tenni". Incze Miklós válaszában kijelentette, hogy nem tartja bizonyítottnak Szuhay megállapításait. így a vita e kérdésben továbbra is nyitott maradt. A külpolitikával és a külfölddel kötött szerződésekkel volt kapcsolatos még Bánki György megjegyzése is. Felhívta a szerző figyelmét arra, hogy érdemes lett volna feltárni az olasz és német szerződések politikai és gazdasági kölcsönhatását. Rámutatott arra, hogy a magyar külpolitika revíziós törekvéseiben az önmagában Olaszországra való támaszkodás sohasem jelenthetett volna megoldást, ezért terelődik a külpolitikában a hangsúly a 30-as évek közepétől elsősorban Németországra. Ezt az összefüggést gazdasági momentumokban is fellelhetjük. A magyar mezőgazdaság adott struktúrája mellett az olasz piac sem jelenthetett megoldást. így tett szert nagyobb jelentőségre a német gazdasági szerződós. Ezen főkérdések megvitatása s a disszertáció egyhangú elfogadása után a bizottság javasolta- a TMB-nek a történettudományok kandidátusa fokozat odaítélését Szuhay Miklós részére. Slier Miklós Csatári Dániel „Magyar-román viszony a második világháború éveiben (1940. szept. 1. —1945. ápr. 4.)" c. kandidátusi értekezése egy rendkívül bonyolult, ellentmondásokkal teli korszak eddig részleteiben teljesen ismeretlen és még fő vonásaiban is feldől-