Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 877

878 К RÓNIKA Megállapítja, liogy súlyosbító tényezőt jelentett a válság szempontjából a magyar mezőgazdaság porosz-utas fejlődéséből eredő elmaradottság is. Az első rész második fejezetében vizsgálja a válságból való kilábolásra irányuló törekvéseket. Itt tárgyalja a nemzetközi és regionális gazdasági konferenciákat, valamint Magyarországnak a válság időszakában kötött kereskedelmi szerződéseit . Külön elemzi a magyar-csehszlovák vámháború kitörését, a magyar—osztrák, majd a magyar—olasz és a magyar—német kereskedelmi kapcsolatokat. Mindezekről összefoglalóan azt állapítja meg, hogy a konferenciák ós kereskedelmi szerződések a mezőgazdasági termékek piacának kiszélesítését szolgálták, s csak kismértékben járultak hozzá a válság siilyos terheinek csökkentéséhez. Ezután tekinti át, hogyan nyilvánult meg más tőkés országokban a mezőgazdaságba irányuló állami beavatkozási politika. Feltárja e politika fő vonásait (valutaleértékelések, vámemelés ós kontingentálás, mezőgazdaságfejlesztós, készletcsökkentés és vetésterület-korlátozás, a mezőgazdasági termékek értékesítésének állami támogatása), majd az állami beavatkozási politika magyarországi eszközeit tárgyalja. A tőkés országok állami beavatkozási politikájának fő vonásait vizsgálva a szerző arra az eredményre jut, hogy ,.az alkalmazott módszerek tekintetében jelentős különbségek figyelhetők meg az importáló és az exportáló országok között. Míg az importáló országokban a hagyományos eszközöknek volt jelentős szerepük. . . , addig az exportáló országokban egy sor új mozzanatot figyelhetünk meg, pl. a vetésterület korlátozását, a terményexport jelentős összegű támogatását, értékesítő monopolszervezetek létrehozását stb. Valamennyi országra nézve új módszerként jelentek meg a pénzügypolitikai intézkedések. . . " Magyarországon azok a beavatkozási eszközök voltak a jelentősek, amelyeket más mezőgazdasági terményeket exportáló országokban is alkalmaztak. Ilyen volt, mindenekelőtt a kötött devizagazdálkodás rendszere, melynek a külkereskedelemre gyakorolt fontos hatását helyesen hangsúlyozza a szerző. Képet kapunk egy másik jelentős beavatkozási eszközről, a felár-rendszerről is, melynek szerepe szintén az export-támogatás volt. Itt ismerteti a jelölt a kiviteli felesleg elhelyezése szempontjából jelentős, a termékek minőségének javítását célzó gazdaságpolitikai törekvéseket is. A továbbiakban tárgyalja a vetésterület korlátozására irányuló gazdaságpolitikát, amely azonban —• szűkkörű volta miatt - - nem játszhatott komolyabb szerepet a válságból való kijutásban. Alegfontosabb állami intézkedések a termónyórtékesítés szervezésére ós monopolizálására irányultak. A beavatkozásnak ez a módszere már a válság elmélyülésével kezdetét vette, de nagyobb arányú kiterjedése csak 1933 után következett be. A válság alatti állami beavatkozási politika egészét vizsgálva Szuhay Miklós azt szűri le, hogy „a mezőgazdaság helyzetéből következően sokrétűbbek voltak az agrárválságból való kilábolást előmozdító intézkedések, mint az iparral kapcsolatos beavatkozási eszközök, mert az iparban végbement magasfokú koncentráció és ennek alapján a monopolszervezetek szóles elterjedettsége állami beavatkozás nélkül is az ipari termelés csökkentéséhez vezetett." A disszertáció második fő része — egyébként a munka zöme, leglényegesebb, részletesen kifejtett része — az állami beavatkozási politika 1934—1938 közötti kiterjedését mutatja be. Ennek keretében először részletesen elemzi Magyarország külkereskedelmi kapcsolatait. Az ezekben az években kötött külkereskedelmi egyezmények nem tették feleslegessé a válság éveiben már megkezdett állami beavatkozási intézkedéseket, sőt azok további kiszélesítésére ösztönöztek. Az agrárpolitika egyre inkább a terinényértékesítés területére irányult. Miután részletesen tárgyalta a német piac szerepét a magyar mezőgazdasági terményértékesítésben, elemzi az olasz-osztrák-magyar hármasegyezmény létrejöttét, s az ezekbe az országokba irányuló agrárexportot, bemutatja a csehszlovákmagyar kereskedelmi kapcsolatokat, s végül képet ad a szabad devizájú országokkal folytatott külkereskedelmi forgalom alakulásáról. 1934—38 között — mutat rá — rohamosan megnövekedett a német és az olasz mezőgazdasági piac jelentősége. Ebben persze jelentős szerepe volt annak a ténynek is, hogy ezen országok politikai rendszerében is számos közös vonás található. Magyarország fő kereskedelmi partnereivé tehát a fasiszta országok váltak s ez együttjárt azzal, hogy a magyar uralkodó körök egyrészt átvettek a fasiszta országoktól bizonyos rendszabályokat, másrészt pedig egy sor állami intézkedést ezen országok kívánságára vezettek be. A következőkben az állami beavatkozási politikának a válság utáni időszakra jellemző módszereit vizsgálja. Részletesen elemzi a mezőgazdasági terményértékesítés és a kivitel monopolizálását. A termónyórtékesítés állami támogatása ebben az időszakban lényegében az egykezesítés révén és azok támogatásával valósult meg. Képet kapunk az egykezek létrehozásának és elterjedésének körülményeiről, valamint az egykéz szervezeteknek a kiviteli