Századok – 1964

Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74

A il ESTA A XVIII. SZÁZADBAN 79« rendszert. Kasztíliában és Leónban éppen ez időtájt alakult ki egy sajátos intézmény, a szabad paraszti faluközösségek —behetrias de mar á mar. Ezek szabadon választottak maguknak senort „tengertől tengerig", és lia nem voltak vele megelégedve, leválthatták „akár napjában hétszer is". A reconquista befejeztével a parasztság helyzete rosszabbodott. Katalóniában, ahol a belső telepítés a XII. században befejeződik, bevezetik a jobbágyrendszert. A Kasztiliai Korona földjein egyrészt rosszabbodik a parasztokkal való bánásmód, másrészt kezdetét veszi a parasztok elűzése. A XV. század második felét nemcsak a reconquista befejezése, hanem más, Spanyolország története szempontjából rendkívül fontos események is nevezetessé teszik. Először is: Kasztiliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd házassága révén megteremtették az egységes spanyol monarchiát. Másodszor: mint tudjuk, felfedezték Amerikát, s ez olyan esemény volt, amely fordulatot hozott mindenek előtt Spanyolország társadalom- és gazdaságtörténetében. A XVI. században Spanyolországban — természetesen a kor viszonyainak mogfelelően — eredményesen fejlődött az ipar, különösen a partvidéken. Szaporodott a szövőszékek száma, élénk kereskedelem fejlődött ki. A nemesfémeknek Amerikában végbement rablása és barbár zsákmányolása következtében ezek hatalmas mennyiségben özönlöttek mindenekelőtt Spanyolországba. Az eredmény az árak ugrásszerű emelkedése volt. Ez Spanyolországban kezdődött, majd onnan, mint középpontból kiindulva, elterjedt az egész világon, de a legerősebb ebben az országban volt, ahová változatlanul és elsősorban áramlottak a nemesfém rudakkal megrakott karavellák (háromárbocos spanyol vitorlások). Ezek a fémek aranyesőként ömlöttek a conquistadorok zsebeibe, eljutottak az államkincstárba, ahonnét számtalan csatornán keresztül szétfolytak a mesésen gazdagodó feudális vezető rétegekhez. A spanyol ipar hirtelen megdrágult készítmányei azonban nem tudták kiállni az olcsóbb külföldi áruk konkurrenciáját. A hatalmon levő feudális felső réteget ez kevéssé nyugtalanította. Arra nem is gondoltak — más országok korabeli nemességéhez hasonlóan —, hogy a fiatal hazai ipart megvédjék a külföldi áruk konkurrenciájától, hogy aztán adók formájában jövedelmük legyen belőle, hiszen a nemesfémek állandó áramlása más, kiapadhatatlan pénzforrást biztosított számukra. Ellenkezőleg — az emelkedő burzsoázia anyagi tönkremenetele politikailag éppen kapóra jött nekik. így aztán ebben, az akkori idők leggazdagabb és leghatalmasabb birodalmában, amelyben „sohasem ment le a nap", az ipar senyvedni kezdett, a kereskedelem hanyatlásnak indult, a városok elnéptelenedtek. Marx, aki sokat és nagy érdeklődéssel foglalkozott Spanyolország múltjának tanulmányozásával, a spanyol történelemnek erről az időszakáról a következőket írta: „A városok ipari és kereskedelmi élete hanyatlásának mérvében megritkult a belső csere, meggyengült a különböző tartományok lakóinak kölcsönös érintkezése, elhanyagolták a közlekedési eszközöket, elnéptelenedtek a nagy országutak. Ennek folytán a spanyol élet helyi jellege, a spanyol tartományok és községek függetlensége, az egyöntetűség hiánya a társadalmi fejlődésben, amit kezdetben az ország földrajzi arculata idézett elő, de később történelmileg is így alakult annak következtében, hogy a különböző tartományok önállóan szabadultak fel a mór uralom alól, kis független államokat alakítva magukból, — mindezek a jelenségek most már végérvényesen megerősödtek és megszilárdultak annak a forradalmi átalakulásnak a következtében, amely a gazdasági életben végbement és amely kiapasztotta a nemzeti tevékenység forrásait. Az abszolút monarchia Spanyolországban nemcsak olyan anyagot talált, amely már természeténél fogva sem