Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 838

FOLYÓIRATSZEMLE 83& tőségét. A sajtóban nem csupán Magyarországon, hanem Európa-szerte is szellőztetett, a Munkapárt ós elsősorban Tisza István által hevesen támadott tervet azonban az ellenzék körében kizárólag Nagy György köztársasági csoportja támogatta és Ady Endre írt mellette szóleslátókörű, pártoló cikket. A függetlenségi párti képviselők egy csoportjának Szentpétervárra látogatását, mint az Ausztriával és a hármasszövetséggel való szakítás szimbólumát azonban elvetette mind Andrássy csoportja, mind a polgári liberálisok, mind a függetlenségiek Kossuth Ferenc és Apponyi által vezetett csoportja, s (ha több megértést tanúsított is) végeredményben elutasította az SzDP is. Az utóbbit kivéve, az ellenzék többi csoportjait állásfoglalásukban — érvelésük különbsége mellett — a hármasszövetség iránt érzett szimpátiájuk vezette. Az elszigetelődós körülményei között, 1914 má jus folyamán, a Károlyi-csoport kénytelen volt tervét elejteni, s az ellenzék németbarát csoportjainak nyomása eredményeként már nem követelt feltétel nélküli szakítást a hármasszövetséggel, hanem egy Andrássy- vagy Apponyi-kormány esetén, némileg megváltoztatott politika mellett, elképzelhetőnek tartotta a hármasszövetség fenntartását. — L. NAGY ZSUZSA Smuts tábornok budapesti küldetése 1919 áprilisában címmel részietet közöl Az 1918—19-es forradalmak és az antant hatalmak c. monográfiájából. A feldolgozás bemutatja a párizsi békekonferencián az átmenetileg domináló angol — amerikai érdekeknek pillanatnyilag leginkább megfelelő felfogás, a Tanácsköztársasággal való alkudozás gondolatának fölülkerekedését az azonnali fegyveres beavatkozást szorgalmazó francia állásponton, majd ismereteti Kun Béla memorandumát, amelyet Borghese herceg és Orlando olasz miniszterelnök útján az antanthatalmakhoz intézett. A hazai irodalomban eddig ismeretlen dokumentum szerint a Tanácsköztársaság kormánya, kijelentve, hogy a népek önrendelkezésének alapján kósz a területi kérdések megtárgyalására, közli, hogy örömmel üdvözölné az antant polgári és diplomáciai misszióját Budapesten. Az ennek alapján Budapestre küldött Smutsféle küldöttség rövid magyarországi tartózkodása alatt — Smuts tábornoknak a tárgyalások folytatását javasló jelentése ellenére — nem vezetett megegyezésre az antanthatalmak és a Tanácsköztársaság között. Ennek okát a szerző abban látja, hogy a párizsi konferencián időközben több probléma körül olyan elkeseredett légkör alakult ki, hogy az angol—amerikai félnek nem nyílt alkalma további polémiákat folytatni Franciaországgal a magyar kérdésben, de nem is akarta a számára végeredményben jelentéktelen ügy miatt kiélezni a helyzetet sokkal fontosabb érdekeinek rovására. Ilyen körülmények között Smuts küldetése — a szerző által levont következtetés értelmében — csak arra az egyébként önmagában sem jelentéktelen eredményre vezetett, hogy átmenetileg megszilárdította a Tanácsköztársaság tekintélyét és hozzájárult a cseh—román intervenció kb. két hetes elhal sztásához. — A lap Szemle rovatában KEREKES LAJOS közöl cikket Bánffy Miklós politikai küldetése Romániában 1913-ban címmel, amelyben Bánffy feljegyzéseit ismerteti 1943 júniusában Bethlen István megbízásából Maniu román ellenzéki politikussal folytatott bukaresti tárgyalásáról a két országnak a háborúból való közös kiválása érdekében. A tárgyalás Bánffy által megörökített anyagából kitűnik, hogy mindkét fél felismerte Németország biztos vereségét,, valamint Románia és Magyarország együttes kiválásának nagy horderejót. Ugyanakkor a nacionalista ellentétek nem engedték meg a gondolat tervvé és tetté érlelését, mivel a magyar fél a megegyezést a fennálló status quo, Maniu és csoportja pedig kizárólag a trianoni hat/árok elismerése alapján lett volna hajlandó megvalósítani. - Sz. M. - 0. M. AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE. V. évf. (1963) 4. sz. — WELLMANNIMEE - MÁNDY GYÖRGY — MESCH JÓZSEF Száznegyven esztendős búzakalászlelet c. tanulmánya azzal, az erdélyi f íkormányszék iratai között megtalált gabonamintával foglalkozik, melyet 1821-ben azon vizsgálat záró jelentéséhez mellékeltek, mely Szerdahely szász szók közigazgatása ellen folyt, felderítendő az illetékes királybíró esetleges felelősségét az 1813—17-es éhínség idején. A gabonatermelés helyzetét a vizsgálat kielégítőnek találta, ennek illusztrálására mellékelte egy újonnan meghonosított gabonafajta mintáit. A tanulmány a vizsgálat hátterének felvázolásaként az 1750-es adóösszeírás alapján részletesen elemzi a vizsgálat által érintett 11 község társadalmi struktúráját (a telkesjobbágyok és zsellérek arányát falvanként, a jobbágyok nemzetiségi összetételét, továbbá az átlagos teleknagyságot és az egyes gazdaságok termelési eredményeit s állatállományát) — továbbá a mezőgazdasági termelés jellegét az illető községekben — különös figyelemmel az erősen elterjedt juhtenyésztésre. Második része ismerteti a búzaszemek laboratóriumi viszgálatának eredményét: ez megerősíti az egykori vizsgálat állítását, és az elemzett búzafajtát valóban termőképesebbnek ítéli az 1821-ben Erdélyben elterjedt búzafajtá-