Századok – 1964

Történeti irodalom - Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785–1848 (Ism. Trócsányi Zsolt) 824

826 TÖRTÉNETI lliODALOM 826 debreceni és sárospataki kollégium diáktársaságaival (a debreceni „Lant "ós a sárospataki „Parthenon" zsebkönyv megjelenése indokolja ezt, s az is, hogy ekkor szerepel a debreceniben Papp Endre, az Aranyt ösztönző Szilágyi István, a patakiban Szemere Bertalan, Kazinczy Gábor, Erdélyi János). Ismét külön fejezetrész számol be a kispapok magyar gyakorlóiskoláiról: a pestiről Guzmics, Döbrentei, Toldy, Széchenyi nyilatkozik elismerően, az egriből is nőnek ki irodalmi tehetségek; Nagyszombatban, Veszprémben, Temesvárolt is működnek ilyen társaságok; valamennyiükre az erősen teológiai jelleg a jellemző. A bécsi Pázmdneumban is van társaság; a pisti piaristák diákjai is kiadnak egy verseskötetet (társaságukról nem tudni). Az utolsó korszak, 1838—18 társaságai közül első helyen a berlinit említi BidDlay; Tarczy, Taubner, Kriza s mások fordulnak meg ott a diáktársaságok későbbi „fókuszai" közül egyetemi hallgatókként, a társaságot Gáspár János, egy nagyenyedi társaság vezetője szervezi meg 1842-ben. A kor evangélikus iskoláin „Petőfi nyomában" halad végig az ismertetés : Selmecen (Petőfi már szaval itt, verse órdemkönyvbe kerül), Sopronban (Petőfi itt is megfordul, innen indul Pákh Albert; 1848 tavaszán itt „diákforradalom" tör ki, iskolai reformkívánságokkal), Pozsonyban (Petőfi itt is feltűnik), Eperjesen (Irányi Dániel, Kerényi Frigyes, Hunfalvy János, Lisznyay Kálmán adnak itt találkozót egymásnak; 1845-ben meglátogatja őket Petőfi), Késmárkon (Hunfalvy Pál vezetésével). Lőcsén, Losoncon, Pesten (Taubner Károly igazgató ösztönzésére jön létre, Podmaniezky Frigyes, Bulyovszky, Falk Miksa tartoznak tagjai közé, egyideig Vajda Péter a tanárelnöke), Szarvason (Magda Pál, majd Vajda Péter körül) működik társaság. A református iskolák társaságai közül a debrecenié (itt 1839-től titkos irodalmi társaság is működik, ennek tagja Szilágyi István, Csengery Antal; később ez összeolvad az Olvasótársasággal; Petőfi is meglátogat ja őket), a sárospatakié (onnan indul Tompa), a miskolcié (volt pataki diák tanárok alapítása), a kecskemétié (Jókai kéziratos lapot ad ki ott), a csurgóié (Baksay Sándor alapítja), a nagykőrösié ismeretes — sa pápaié, amely méltán kap külön fejezetet: innen indul Petőfi, Jókai s a „kisebb csillagok" is, olyanok mint Kerkapoly Károly, Orlay-Petrieh Soma. Erdélyben a két kolozsvári protestáns kollégiumban, Nagyenyeden (Gáspárók, majd a fiatal Szász Károly társasága), Marosvásárhelyen működik társaság. Külön szakasz ismerteti a kispapok, piarista diákok egyleteit: a pesti kispapok társasága nyelvműveléssel foglalkozik, a papi nőtlenségről vitázik, az 1840-es években azonban eltávolodik a közélet kérdéseitől; Nyitrán, Vácott, Egerben (ezt Petőfi is felkeresi), Kalocsán (itt Hiador a központ), Nagyszombaton, Szalmáron, Székesfehérvárott, Temesvárt,. Veszprémben, Pozsonyban, Gyulafehérváron működik ilyen kispapi egyesület, Pécsett nem engedélyezik, Szegeden a piarista diákoknak van társaságuk. Ismét külön szakasz foglalkozik az akadémiai s egyetemi ifjúság társaságaival: Pozsonyban, az egri és győri jogakadémián működik ilyen (a győrinek Vas Gereben a lelke); mindnél fontosabb persze a pesti (ennek az 1830-as években is több nyoma van, 1842-től működik rendszeresen az 1845-i betiltásig; itt szerepel Oroszhegyi Józsa, Vasvári Pál; 1847 decemberében újabb társaság alakul, ez teszi át székhelyét a Pilvaxba). A társaságok történetét részleteiben ismertető szakaszt méltán zárja a társasági tagok 1848/9-i szerepét ismertető fejezet: a forradalom és szabadságharc vezetői közt olyan volt társasági tagokat találunk, mint Szemere Bertalan, Petőfi, Vasvári, Oroszhegyi Józsa, Jókai, Irányi József, Irányi Dániel, Sükei, Balassa János, Ráday Gedeon, Kerényi Frigyes, Pulszky, Sárosy Gyula, a két Hunfalvy, Tavassy Lajos, Csengery Antal, Asztalos Pál, Tompa, a két Szász Károly, Gyulay Pál, Gálffy Mihály. Jakab Elok, Kőváry László, Czuczor Gergely, Vas Gereben — s csak ritka kevesek (Cziráky Antal stb.) kerültek közülök a túlsó oldalra. Terjedelmes szakaszban tárgyalja Bodolay a társaságok munkáját. Ismerteti, ill. közli szabályaikat, ,,törvény"-eiket. Érdekesebb számunkra az a rendkívüli precizitású ismertetés, amelyet könyvtáraikról ad: természetesen ritkább bennük a töstőrírók előtti kor magyar szépirodalma, onnan kezdve azonban a társaságok gondosan nyomon követik a magyar irodalom fejlődósét, minden jelentősebb író művét ott találjuk könyvtárukban, s még a válogatás is (ki szerepel a legt öbbször) jórészt megfelel a klasszikussá-válás kódexének. A világirodalom természetesen kevésbé szerepel könyvtáraikban: eredeti mű alig, fordításokban azonban ott vannak a görög és latin klasszikusok, Shakespeare, Milton, Molière, Goethe, Lessing, Voltaire, W. Scott, Byron, Balzac, Hugo, G. Sand. A tudományos irodalomból az irodalomtudományt a prozódiai vita irodalma, Toldy Ferenc, Ballagi képviselik; nyelvtudományi művek is szerepelnek itt; a történetiek között ott vannak Virág Magyar Századai, Rumy Károly György Monumenta-ja, a két Péczeli, Horváth Mihály, Jászay Pál, Kemény József munkái, a stat isztikaiak közt Lassúé, Fényes Eleké, a jogtudományiak közt Montesquieu, országgyűlési kiadványok; Tessedik híres műve, „A parasztember Magyarországon" is szerepel itt. Filozófiai, teológiai, természettudományi műveket is gyűjtenek a társaságok. Könyvtárukban ott a korabeli publicisztika legjava: Széchenyi főművei (s a Hitel és Kelet Népe vitairodalma is), Wesselényi két fő-