Századok – 1964
Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74
A il ESTA A XVIII. SZÁZADBAN 75« változások leírásával kezdődik. Ilyen jellegű fejezettel kezdődik a IV. kötet 1. könyve is, amely a XVIII. századdal foglalkozik.2 Ugyanakkor a lakosság problémája olyan nagy szerepet játszik Spanyolország történetében, bogv ez úgyszólván az egész kötetet áthatja, és a szerzők a többi fejezetben is újra meg újra visszatérnek rá. Mi okozza a kötet szerzőinek véleménye szerint Spanyolország XVIII. századbeli „néptelenségét" ? Művük gondos tanulmányozása arra mutat, hogy e tekintetben nincsen egységesen kialakult álláspontjuk. Magyarázható ez nyilvánvalóan azzal is, hogy az elnéptelenedés okaira vonatkozóan általában nincs egységes álláspont, de azzal is, hogy a szóbanforgó kötet megírásában több történész vett részt: JuanMercader Riba, Antonio Dominguez Órtizés Mario Hernandez Sanchez-Barra. Azonkívül — amint erre a lábjegyzetben3 utalás történik — a gazdaságtörténettel foglalkozó 159—225. oldalakat az egész kiadvány főszerkesztőjének, Vicens Vivesnek korábbi munkái alapján írták meg. Ennek következtében a bennünket érdeklő kérdést illetően nemcsak különböző, de néha egymásnak ellentmondó felfogásokat is találunk. Így például a 129. oldalon az elnéptelenedést a következő okokkal magyarázzák: „Egyes helyeken a senorok kedvezőbb feltételeket kínáltak, és ezért vonzási központokat képeztek, más helyeken viszont az életfeltételek tűrhetetlenek voltak és az elnéptelenedés aktív tényezőivé váltak." A szerzők4 a továbbiakban arról is beszélnek, hogy lia a lakosság csekély számú és szegény, az általuk elfoglalva tartott földterület viszont terjedelmes volt, akkor a senorok érdekében állt a lakosság elűzése, mert ebben az esetben a földesurak a települések5 egész földterületét birtokukba kerítették, többek között a közösségi földeket is. Martinez de la Mazá-nak a Jaén településekről szóló munkájára támaszkodva, az említett rész szerzői azt állítják, hogy a latifundiumok szaporodása ugyanerre az eredményre vezetett. Mondják azt is, hogy ezenkívül „az állami adóterhek és a városnak a neki alárendelt falvakkal szemben gyakorolt zsarnoksága" is lehetetlenné tették a falusi életet.6 Így tehát az említett szerzők az elnéptelenedést a senorok tevékenységének és a kincstár és a városok részéről megmutatkozó elnyomásnak tulajdonítják. Az előző oldalon viszont ugyanezek a szerzők — önmagukkal ellenmon-4 dásba keveredve — azt jelentik ki, hogy a század második felében a falvakból megfigyelhető menekülés csak jelentéktelen volt, és hogy a falvakat egyáltalán nem a parasztok hagyták el, hanem a falusi „felső réteg", ami más szavakkal azt jelentené, hogy a parasztokat nem is sajátították ki !7 A Vicens Vives művei alapján megírt részben viszont más magyarázatot találunk. „Az elnéptelenedési folyamat megindulása a parasztok súlyos életfeltételeivel kapcsolatos. Sok volt a munkájuk, de csekély volt annak díjazása. A rossz termés és a kedvezőtlen éghajlati viszonyok állandóan azzal fenyegettek, 2 Mi itt a XVIII. századról beszélünk, mivel kutatásainkban erre az időszakra vonatkozó forrásokra támaszkodunk. 3 História social, t. IV., 1. 1., 159. 1. 4 Ezt a részt A. Dominguez Ortiz és J. Mercader Riba professzorok közösen írták. 5 Spanyolországban a parasztok rendszerint nem falvakban vagy tanyákon élnek, hanem kisebb vagy nagyobb városokban vagy városkákban, amelyeket településeknek szokás nevezni. 6 História social 140. 1. 7 Uo. 138. 1.
