Századok – 1964
Vita - Fügedi Erik: Megjegyzések a budai vitáról 772
780 FÜGJSDI ERIK Buda székhellyé válásával kapcsolatban még egy jelenségre kell rámutatni, amire már Kubinyi is figyelmeztetett.8 3 1 2 5 4-ben a domonkosok nagykáptalana a budai kolostorban ülésezett. A domonkosok ekkor a pápa keleti expanzív politikájának élharcosai. Nem véletlen, hogy a még pogány kunok vezetői és a magyar királyi család közti szövetséget jelentő házasságot István if j. király és Kun Erzsébet között ekkor és itt kötötték meg. Ez az első még az országos méretet is felülmúló nagy politikai tanácskozás, amelyet Budán tartanak, de — hangsúlyozzuk — ezt is a városon belül. Talán ezzel függ össze, hogy az 1308 körül írt Descriptio Europae orientális a magyar városok leírásakor szabatosan Budát jelöli meg az ország fővárosának ,,Preter Budám, ubi est sedes regni, que est maxima civitatum".84 A kutatás mai állása szerint tehát összefoglalóan a következőket mondhatjuk: Buda 1254-re a király székhelye lett. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a király állandóan Budán tartózkodott, Budán kelt okleveleit seip szabad feltétlenül Budához kötnünk 1290 előtt.8 5 Ha pedig arra a kérdésre kell felelnünk, hogy hol lakott a király Budán, akkor csak annyit mondhatunk, hogy az első években valószínűleg még a régi kúriában (a Kammerhofban), később pedig lakhatott a Várhegy déli végén, de magunk részéről mindkét helyen csupán lakótornyot feltételeznénk. A Kammerhof helyén azért, mert az régebben keletkezett szálláshely, az új helyen pedig azért, mert azt gyorsan kellett lakhatóvá tenni. De — ismét hangsúlyozzuk — a városfejlődés szempontjából ez a kérdés közömbös. A lényeges ebből a szempontból, hogy Buda székhely volt. Ezért volt Károly Róbertnek annyira fontos Buda megszerzése, s oly kevéssé Esztergom birtoklása. Az olvasónak talán már feltűnhetett, hogy a Kammerhofról több alkalommal úgy emlékeztünk meg, mint királyi kúriáról, holott a felsorolt irodalomban nem egyszer azt bizonygatták, hogy az királynéi kúria volt.8 6 Meg kell vallanunk, hogy ezzel a különbségtétellel szemben kétségeink vannak. A következő okokból: a királyi, illetőleg királynéi birtokok története ma még sokkal feltáratlanabb, semhogy ilyen határozott különbséget tehetnénk. Amikor Kun László 1277-ben az apácáknak adományozta felhévízi kondicionáriusait (tehát kifejezetten királyi kondicionáriusokat.),8 7 akkor néhány hónappal később felesége, Izabella királyné ugyanazokat a kondicionáriusokat a maga részéről is az apácáknak adja.8 8 Ez az aktus első pillanatra érthetetlen, mert a királyné hozzájárulására a magyar közfelfogás szerint nem volt szükség. A magyarázatot maga a királyné nyújt ja : nem akarja, hogy a nagyszigeti (csepeli) ispánok a nevezettek felett bármilyen joghatóságot gyakoroljanak.8 9 Aligha lehetett szó a királyi és királynéi birtokok pontos szétválasztásáról, ha a király kondicionáriusai felett a királynéi ispán gyakorolt, vagy gyakorolhatott joghatóságot. Ugyanezzel a jelenséggel egyébként Budán is találkozunk, a Kubinyi által elemzett tárnokvölgyi per kapcsán. Az 1264 szeptemberére datálható oklevélben a királynéi bíró által eskü letételére kötelezett polgárok között az a Károly is szerepel, aki más forrásunk szerint a király bírája volt Budán.9 0 A király pedig a per második szakaszának elején ugyanúgy intézkedik9 1 mint a végén.9 2 Természetesen az egyes királynék között — egyéniségüknek megfelelően — igen nagyok lehettek a különbségek. Laszkarisz Mária és Anjou Izabella helyzete között aligha lehet egyenlőség jelet tenni. Mégis a XIII. század második felében véleményünk szerint mindaddig erőltetett királyi és királynéi birtokok vagy még inkább királyi vagy királynéi kúria között éles határt vonni, ameddig a birtokok és a birtoklás történetét s a velük kapcsolatos kérdéseket (hitbér, jegyajándék fejében történő lekötés stb.) országos viszonylatban ki nem dolgozták. 3. Még két módszertani megjegyzés Ha az olvasó áttekintette a Buda kialakulásáról fentebb írt fejezetet, könnyen abba a hiedelembe eshetett, hogy Buda kialakulásában a kutatás ma még a kezdet kezdetén tart, tulajdonképpen nem is nagyon képes többre mint arra. hogy a felmerülő problémákat bemutassa. Ha azonban az olvasó tekintetbe veszi, hogy hol tartott a kutatás ezekkel " Uo. " Ed. Górka. 86 Fügedi: Óbuda, 15-16. 1. " Jankovich M. : j. h. 77.1., Kubinyi: Pecséthasználat. 126. 1., Kulinyi: A kir. és kirné kúriái, 166 — 169. 1. 81 Bp. О. I. 163. I. 88 Uo. 164.1. 88 Uo. 165. 1. „Volentes, quod nullus iudicum de Magna Insula pro tempore constitutorum in eosäem rnnditionarios iuridictionem ( 1) habeat occasione debiti ipsorum consueti aut colleetarum emergentium quavismodo ..." Bp. О. I. 73. I., V6. „Carolus de Veteri Buda miles, iudex pro domino rege in Buda." Mon. Vespr. I. 302. " Bp. О. I. 70. 1. " Bp. О. I. 73. 1.
