Századok – 1964
Vita - Fügedi Erik: Megjegyzések a budai vitáról 772
774 FÜGJSDI ERIK пак a XIII. században, de magát a tételt, hogy a királyi birtokoknak és a királyi birtokszervezetnek igen nagy a jelentősége, itt is igazolva kell látnunk. A királyi birtokon termelési (és igazgatási) egységeket hoztak létre, s a budai kerület jellemzője, hogy ezek az egységek a Dunára támaszkodva kelet-nyugati irányban nyúltak el. Óbuda a Dunától egészen a hegyekig terjedt, tőle délre Felhévíz és a kettő között később kialakuló Szentjakabfalva is hosszú csíkként húzódott a Dunától nyugat felé.21 Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ugyanilyen településnek kellett volna lennie a várhegy északi részén fekvő Szombathelynek is, hiszen plébániája a hegy alatt nyugatra fekvő Logodot is magába foglalta.2 2 Az egyházi és világi szervezés itt is teljes összhangban állt egymással, az egyes egységeknek külön-külön templomuk volt, részben önálló plébániája (Felhévíz), részben a királyi kápolnától függő, de a plébániai teendőket ellátó temploma (Szombathely). A királyi birtokok formája is római örökségnek köszönhette létrejöttét, mert esak így részesülhetett valamennyi telep és birtokrész a Duna mellett húzódó római útvonal áldásaiból. A két tényező (római örökség és királyi birtokszervezet) által létrehozott telepek közül legfeljebb Óbudán voltak meg a városi fejlődés alapjai,2 3 a többi agrárjellegű lehetett. A látszólagos statikus állapotnak a királyi székhely elmozdulása vetett véget. Rögtön hozzá kell tennünk, hogy nem gyorsan lejátszódó folyamatról van itt szó, hanem egy több fázisban végbemenő és szinte egy évszázadot felölelő lassú mozgásról. Következtetésünk kiindulópont ja itt nem is lehet más, mint a királyi hatalom jellegének változása a XII. század második felében. AII. Géza halálát ( 1162) követő belső pártharcok és a nagybirtok kialakulása erősen megtépázták a központi hatalom nimbuszát. Elsőnek az egyházi nagybirtokosok jutottak szóhoz, képviselőjük, Lukács érsek megtagadta a világi nagybirtokosok által jogosnak elismert III. Béla koronázását (1172). III. Béla még sikerrel nyerte meg magának az öreg érseket, do éppen az ő uralkodása alatt a fejlődés nagy lépéssel haladt előre, s az újonnan felépült, az érsek szomszédságában álló esztergomi palota egyre kényelmetlenebbé vált a király számára. Utóda, Imre király 1198-ban Jób érseknek engedte át a palotát,24 s bár kikötötte, hogy az érsek őt oda szükség esetén befogadni köteles, tulajdonképpen ezzel az esztergomi palota sorsa mégis megpecsételődött. 1249-ben IV. Béla végleg lemondott róla.25 Már III. Béla idején tudunk óbudai királyi palotáról is.2ff Imre utódai pedig most már gyakrabban veszik igénybe — állandó vándorlásuk közepette— ezt az épületet.2 7 Innen indul el IV. Béla is végzetes útjára Mohi felé 1241-ben. A fentebb elmondottakban semmi új sincs, a folyamatot magát régebbi történetírásunk is már helyesen rekonstruálta, bár indokát nem a gazdasági és társadalmi fejlődés törvényszerűségében kereste. Kevésbé világos azonban az Óbudától délre fekvő két királyi kúria kérdése. Tagadhatatlan, hogy Felhévízen és Szombathelyen egy-egy királyi kúria állt a XIII. században. Az egyik helyét Kubinyi.28 a másikét Zolnay2 9 határozta meg. Az sem vitás, hogy a curia kifejezésen ebben az esetben olyan épületet vagy épületkomplexumot kell érteni, amely 1. a kérdéses királyi birtok igazgatási központja, és 2. a király vándorlása során szálláshelye is. Semmit sem tudunk azonban arról, hogy mikor keletkeztek ezek a kúriák. Még a tatárjárás előtt, amikor Óbuda volt a székhely, vagy csak utána, amikor a királyi család (1252 után) a margitszigeti kolostorhoz kívánt közelebb jutni ? Mit jelent az, hogy a felhévízi kúriát kifejezetten IV. Bélához köti a hagyomány:30 azt, hogy ő építette, vagy többször lakott ott, vagy egyszerűen csak azt, hogy б adta az apácáknak? Bármi is legyen ezekre a kérdésekre a felelet, bizonyos, hogy a kúriák láncolata is északról dél felé haladt. A tatárjárást közvetlenül megelőző gazdasági fejlődés ugyanakkor átalakította Pestet. 1218-ban még szaracénokról szól a király,3 1 de 1232—35 között — amint azt Kubinyi a budai pecsétről írt tanulmányában bebizonyította3 2 — már német városlakók kaptak kiváltságlevelet. Rogeriustól tudjuk, hogy egy tekintélyes részük elpusztult a néhány évvel később bekövetkezett tatárjárásban.3 3 21 Kubinyi: Felhéviz, 90—92. I. 22 Schier X. : Buda sacra sub priscis regibus. Viennae. 1774.104.1. " FUtM. Óbula, 24-31. i. al Monumenta ecclesiae Strigoniensis I. 156. 1. " U ). I. 375. 1. •• Fiijeili: Óbuda, 14-15. 1. " Uo. 15-16.1. " Kubinyi: Felhévíz, 97—98. 1. " Zolnti/: Kir. szálláshely, 22-26. 1. "Kubinyi: Felhéviz, 97. 1. " Bp. О. I. 16. 1. "Kubinyi: Pecséthaszn. 114, 117. 1. 33 Gombos A. F.: Catalogus fontiuin históriáé Hungaricae. Bpest. 1938. 2072.1.
