Századok – 1964
Közlemények - Spira György: A vezérmegye forradalmi választmánya 1848 tavaszán 713
A VEZËRMEGVE FORRADALMI VÁLASZTMÁNYA 725 kezdve a baloldaltól, mert az április 1-én olyannyira határozott magatartást tanúsított, hanem azért, mert a nemzeti kormány önállóságának korlátozására irányuló március 28-i ellenforradalmi kísérlet visszaverése után már nem érezte magát annyira rászorultnak a radikális értelmiségiek és a mögöttük álló néptömegek támogatására, mint addig, s teljesen nem azért nem szakított egyelőre mégsem a baloldallal, mert Petőfi olyan mérsékletről tett tanúságot április 1-én, hanem azért, mert azt viszont bizonyosra ekkor még nem vehette, hogy a továbbiakban nem fog sor kerülni újabb ellenforradalmi próbálkozásokra, ekkor még nem tudhatta tehát, nem lesz-e szüksége mégis újból a forradalmi népmozgalom támogatására, amely támogatásnak az értékét az udvar március 31-i meghátrálása már eléggé megmutatta. Ez a felemás helyzet azonban mindössze két hétig tartott: amikor az uralkodó április 7-én immár ellenállás nélkül hozzájárult az első független magyar kormány kijelölt tagjainak hivatalba lépéséhez, majd április 11-én ugyancsak további ellenvetések nélkül szentesítette az országgyűlés által kidolgozott valamennyi törvénycikket, altkor a liberális nemesség körében általánossá lett az a — különben végzetes tévedésen alapuló — hit, hogy az udvar végérvényesen beletörődött Magyarország önállóságába és belső polgári átalakulásába, s ennek megfelelően általánossá lett az a meggyőződés, hogy Magyarországnak újabb ellenforradalmi próbálkozásoktól nincs miért tartania többé s hogy ezért a forradalmi népmozgalom további léte immár teljesen szükségtelen, sőt a nemességre nézve ezekután egyenesen káros. Ezzel pedig — aminek az előjelei már eddig is megmutatkoztak, aminek azonban eddig csak az előjelei mutatkozhattak meg — megpecsételődött a liberális nemesség és a radikális baloldal szakítása. A szakítás azonban még ekkor sem valamiféle heves megrázkódtatás formájában ment végbe. A liberálisok beérték azzal, ha a baloldalt az egy hónapja birtokába került hatalmi eszközöktől fosztják meg, a radikálisok pedig ellenszegülés nélkül kiengedték kezükből ezeket a hatalmi eszközöket: a liberálisok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy most, miután végre megszűntek a feudális kormányszékek s eddigi hatalmuk a nemzeti kormányra ruházódott át, meg kell szünniök a forradalmi választmányoknak is, hogy ezek az intézmények, amelyeknek a hivatása szerintük eddig is csak az abszolutizmus erőinek ellensúlyozása volt, se akadályozzák többé a kormányt a nemzet minden erejének összpontosításában, a radikálisok pedig, akiknek olyan kiemelkedő részük volt az abszolutizmus hadállásainak leküzdésében és a nemzeti kormány létrejövetelének kiharcolásában, április 15-én, a kormány Pestre költözését követő napon maguk is minden további nélkül elismerték, hogy ezután „senkinek nem szabad parancsolni, csak a felelős ministeriumnák",68 mert tisztában voltak azzal, hogy ha most felvennék a kesztyűt, kétségtelenül alul maradnának, ha viszont most, soraik épségét megőrizve, visszavonulnak, akkor idővel, az ellenforradalom — általuk bizonyosra vett6 9 — újabb támadása esetén még nagy hatást gyakorolhatnak majd a forradalom jövőjének, a nemzet sorsának alakulására. A megyei választmány utolsó ülései tehát nem elkeseredett pártharcoknak, hanem — kölcsönös szolidaritási gesztusok megtételének lettek színtereivé. Április 15-én, a választmány feloszlásakor — mint láttuk — a radikálisok nyilvánítottak szolidaritást a liberális kormány iránt, ezt megelőzően pedig a liberálisok a baloldal iránt — egy közvetlen gyakorlati jelentőséggel ugyan nem bíró, elvi szempontból viszont annál fontosabb ügyben. Még a forró márciusvégi napok egyikén, március 29-én történt ugyanis, hogy a pesti márciusi ifjúság vezetői, Petőfi, Vasvári. Bulyovszki, Degré ós mások levelet intéztek a vidéki főiskolák hallgatóihoz,70 az ellenforradalom ismeretes próbálkozásainak elhárítása céljából ,,a forradalom, egyenlőség zászlajának kitűzésé"-re szólítva fel a címzetteket. A kassai főtanoda jámbor diákjai viszont, mivel — úgy látszik — megrémültek a forradalom jelszavának emlegetésétől, ezt holmi indokolatlan vérontásra való felhívásnak fogván fel. kérdést intéztek a középponti választmányhoz, vajon hitelesnek ós hivatalosnak kell-e tekinteniök a hozzájuk érkezett iratot,7 1 a középponti választmány pedig az ügyet tárgyalás végett áttette a megyei választmányhoz. •• Еггб! a választmány aznapi ülésének vázlatos jegyzőkönyvében a 63. sz. bejegyzés. — A radikálisok egyébként hasonló maguktartást tanúsítottak ugyanaznap a középponti választmány ülésén is, s így ott is akadálytalanul kimondhatták a „választmány működésének megszüntetését" [erről Pest, apr. 15-kén (A rendre ügyelő választmány utósó ülése délutáni 4-6 óráig), NU 1848. ápr. 18., 680. sz. 1228. 1.1. " Ezt kimutatja Spira György: Kossuth Lajos forradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel. Emlékkönyv KossuthLajos születésének 150. évfordulójára II. Bpest. 1952. 159 — 160. 1. "> Erről MT 1848. ápr. 14.. 26. sz. 105. 1., valamint a 73. jegyzetben idézendő tudósítás. 71 A kassai főtanodai ifjúság a középponti választmányhoz. Kassa, 1848 ápr. 12 (erről lentebb B/21. sz. alatt lesz még szó). Innen az idézet is.
