Századok – 1964

Közlemények - Spira György: A vezérmegye forradalmi választmánya 1848 tavaszán 713

714 S FIR A GYÖRGY keretek között is — tovább működtek az abszolút rendszer legfőbb magyarországi letéteményesei, a központi magyar kormányszékek s — ami kivált nagy súllyal esett a latba — helyükön maradtak a 60 ezer főnyi legénységgel1" Magyarországon állomásozó császári sorezredek is. Tovább működtek azután — ha tevékenységüket a forradalmi választmányok szintén szűkebb térre szorították is — a nemesség politikai vezetőszerepének eddigi legfőbb biztosítékai, a megyei hatóságok, egyelőre helyén maradt s — ha a néptömegek legégetőbb követeléseit most már kénytelen volt is megszívlelni -— tulajdon jelentőségét , a forradalom vívmányainak kodifikálójává lévén, még növelni is tudta a továbbra is kirekesztőleg rendi elemeket tömörítő országgyűlés, sőt a nemesség hatalmi helyzete egyenesen és nagymértékben öregbült is azáltjal, hogy csakhamar megalakult az olső független magyar kormány, amelynek a tagjai valamennyien a nemesség képviselői közül kerültek ki. S csak e két nagyszabású hatalmi szervezet mellett, harmadikként jött számba a forradalmi választmányok hálózata és a forradalmi választmányok irányításával megszerveződő nemzetőrség, amelyeknek a keretei között a néptömegek közvetlen és közvetett képviselőinek is lehetőségük nyílott arra. hogy cselekvően beleavatkozzanak az ország sorsának alakításába. És a forradalmi választmányok működésének nemcsak az a körülmény szabott korlátokat , hogy eszerint nem lettek s nem is lehettek a hatalom egyedüli gyakorlóivá, hanem az is, hogy maguk sem kerültek s nem is kerülhettek a forradalom népi balszárnyának kizárólagos irányítása alá. A forradalmi népmozgalom elég erős volt ahhoz, hogy ezekben az újkeletű hatalmi szervekben helyet teremtsen s nem egy esetben elhatározó súlyt biztosítson a maga képviselőinek, ahhoz azonban nem volt eléggé erős, hogy ezeket az intézményeket teljesen a maga irányítása alá helyezze : a forradalmi választmányok irányítását a népi balszárny képviselőinek mindenütt — még a tízezres munkástömegnek otthont adó fővárosban is — meg kellett osztaniok más, mérsékeltebb elemekkel, azoknak a nemesi és polgári köröknek a képviselőivel, amelyek maguk is készek voltak közreműködni a Habsburg-abszolutizmus felszámolásáért folyó harcban s maguk is hajlandóak voltak többé-kovésbé engedni a néptömegek antifeudális követeléseinek. Abból, hogy a forradalmi választmányok irányításán ilyeténképpen sokban eltérő célkitűzéseket valló s nem egy kérdésben éppenséggel ellentétes érdekű irányzatok képviselői osztoztak, persze az következett, hogy ezek az alakulások kezdettől fogva tárgyává és terepévé lettek a forradalom táborához csatlakozott radikálisabb és mérsékeltebb csoportosulások között kialakuló küzdelemnek: a forradalom balszárnya minden erejével azon volt, hogy fokozza ezeknek a forradalmi intézményeknek a szerepét az országgyűlés és a kormány ellenében, az országgyűlés és a kormány viszont azon, hogy szerepüket csökkentse, magukon a választmányokon belül pedig mindkét fél mindent elkövetett annak érdekében, hogy a maga állásait kiterjessze ésamásik állásait visszaszorítsa,>ailletve hogy az egyes határozatok meghozatalánál a maga álláspontját érvényesítse a másiké ellenében. Törésre azonban ez a küzdelem a forradalom első szakaszában nem vezetett : mindkét fél tisztában volt azzal, hogy. a másik teljes háttérbeszorításához nincs elegendő ereje, s mindkét fél tisztában volt azzal, hogy a közös ellenség, a Habsburg-abszolutizmus rendszere elleni harcban rászorul a másik támogatására. így tehát a forradalmi választmányok, ha egyfelől nem vitathatták is el az országgyűlés és a kormány vezetőszerepét, sőt messzemenően támogatták is ezeket a szerveket Bécs ellenében, másfelől a forradalom első szakaszában maguk sem kényszerültek állásaik feladására, ellenkezőleg: képesek lehettek több-kevesebb nyomás s egyértelműen baloldali nyomás alá helyezni a nemességnek Pozsonyban országosan egybegyűlt s a forradalom vezetésére igényt emelő képviselőit. * A forradalmi választmányok közül a legjelentősebb szerepet mindvégig az elsőnek megalakult középponti választmány játszotta — nem csupán s nem is elsősorban azért, mert rövidesen valamennyi hasonló választmány irányítójának ismerte el, hanem mindenekelőtt azért, mert közvetlenül támaszkodhatott a pesti népnek — mind számukat, mind elhatározottságukat tekintve az egész országban egyedülálló — forradalmi tömegeire s mert tevékenységéből közvetlenül is kivehették a részüket a forradalom kezdeményezői, a márciusi fiatalok vezetői. De mindjárt a középponti választmány után vagy talán éppen azzal egy sorban kell említeni a Pest megyei választmányt, hiszen ez, jóllehet A középponti választmányba pl. az első napokban mindkét fél újabb meg újabb tagokat választatott be pótlólag a maga hívei közül - anélkül azonban, hogy a választmányon belüli pártarányok megváltoztatására irányuló ilyetén kísérletek a valóságban bármiféle lényeges eltolódást eredményeztek volna, egymás hatását ui. ezek az erőfeszítések mindig kölcsönösen kiegyenlítették. (Érről bővebben Spira György: A magyar forradalom 1848-49-ben. Bpest.. 1959. 87.1.)