Századok – 1964

Tanulmányok - Galántai József: Tisza és a világháború 687

704 GAI.ÁNTAI JÓZSEF Tisza július 10. és 14. közt megváltoztatta álláspontját. Tschirschky még július 10-én azt jelenti, hogy Berchtold panaszkodott Tiszára, aki nehezíti az energikus fellépést.6

1

De még ugyanezen a napon Burián, a király személye körüli magyar miniszter, aki közvetített Berchtold és Tisza közt, Budapesten járt, és sikerült neki közelebb hozni az álláspontokat. Ezt az is mutatta, hogy Tisza még aznap utasította a horvát bánt, gyűjtsön anyagokat, „amelyek a Szerbiából ellenünk irányuló üzelmekre vetnek fényt és szerb hivatalos köröknek ellenünk irányuló cselekedeteit vagy mulasztásait bizonyítják."6

2

Ez az anyaggyűjtés nyilvánvalóan nem a merénylet kivizsgálására irányult, hanem a Szerbia elleni fellépés ürügyét igyekezett megalapozni. Július 11-én Berchtold már azt közölhette Tschirschky vei, hogy tegnap óta további közeledés történt Tiszával a Szerbiának küldendő jegyzékre vonatkozóan. Július 13-án Tschirschky már arról küldött jelentést, hogy Berchtold reméli, másnap reggel egyenesbe jön Tiszával az idtimátum tartalmát és határidejét illetően.6

3 Valóban. Július 14-re Tiszát mintha kicserélték volna. Ezen a napon Bécsben volt. A már napokkal előbb kitűzött megbeszélésre jött, amelyen a Szerbiával szemben támasztandó követeléseket kellett megbeszélni, mivel a július 7-i minisztertanácson erre nézve nem jött létre megállapodás. A július 14-i értekezleten Berchtoldon és Tiszán kívül részt vett Stürgkh és Burián is. A megbeszélés a teljes egység és harmónia jegyében folyt le. Nemcsak a követelések pontjaira vonatkozóan — amelyek közt több nyilvánvalóan elfogadhatatlan volt — jött létre megállapodás, hanem arra nézve is, hogy a formája ultimátumszerű legyen, méghozzá igen rövid — 48 órás — lejárattal. Megállapodtak abban is, hogy az ultimátum átadásával megvárják, míg Poincaré, a francia köztársaság elnöke befejezi pétervári látogatását. Az ultimátumot x'igy szerkesztették meg, hogy az elfogadhatatlan legyen. Ezen értekezlet eredményéről néhány nappal később Hoyos gróf így nyilatkozott a bécsi német követség beosztottja előtt: „A követelések olyanok, hogy egy állam, amely bármily csekély öntudattal és méltósággal rendelkezik, lehetetlen hogy elfogadja azokat."6

4

Tisza most már egyáltalán nem fékezte a háború kirobbantóit — mint azt tette addig — , ellenkezőleg, velük teljesen egyezett. A megbeszélés után Berchtold megelégedéssel jelenthette az uralkodónak, hogy „a Szerbiával szemben támasztandó követelések tekintetében teljes megegyezés jött létre.. . A Belgrádhoz intézendő jegyzék ma megállapított szövege olyan, hogy egy háborús döntés valószínűségével számolni kell."6

5

Berchtold arról is tájékoztatja az uralkodót, hogy Tisza ragaszkodik a minisztertanácsnak még az ultimátum elküldését megelőző határozatához, mely szerint „a Monarchia a Szerbiával való háború által — kisebb határkiigazításoktól eltekintve — területhódításra nem törekszik". Berchtold tudósította Tsehirschkyt is a megbeszélés „örvendetes" eredményéről: „Tisza az ő felfogásával örvendetes módon egyetértett, sőt néhány ponton élesítést hajtott végre."6

6 Az ultimátum szövegét előkészítő megbeszélés után Tisza azonnal felkereste Tsehirschkyt. Tschirschky jelentésében közli Tisza hozzá intézett szavait — melyeket a tanulmány elején már idéztünk —, majd beszámol 61 Die deutschen Dokumente zum Kriegsausbruch. I. köt. 50. 1. 62

Tisza István Összes Művei. Levelek. II. köt. Bpest. 1924. 15. 1. 63 Die deutschen Dokumente zum Kriegsausbruch. I. köt. 60. 1. 64 Die deutschen Dokumente zum Kriegsausbruch. I. köt. 114—115. 1. 65 Österreich-Ungarns Aussenpolitik. VIII. köt. 447—448. 1. 06 Die deutschen Dokumente zum Kriegsausbruch. I. köt. 76. 1.