Századok – 1964
Tanulmányok - Galántai József: Tisza és a világháború 687
TISZA ÉS A VILÁGHÁBORÚ 701 levelezése valamint a követtel tárgyaló bécsi politikusok jelentései bizonyítják, de maga Tschirsohkv is így beszélt erről később a háború kitörése után. Andrássy jegyzi fel emlékiratában: „Miután a szerb kérdést megpendítettük, Tschirschky nagykövet, mint azt nekem később elmondta, minket erélyes akcióra törekedett befolyásolni és azt éreztette velünk, hogy Berlinben Ausztria-Magyarország elvesztené értékét mint szövetséges, ha nem bírná a szerb kérdést megoldani. A német császár és a kancellár azon a nézeten voltak, hogy legelőnyösebb volna a gyors katonai fellépés."5 1 Tisza már július 6-án tudomást szerzett a német császár ós kormány támogatásáról. Berchtold tudósította őt Tschirschky sürgető magatartásáról is: „Éppen most távozik tőlem Tschirschky — írta —, aki közölte velem, hogy táviratot kapott Berlinből, mely szerint császári ura felhatalmazta arra, hogy teljes nyomatékkal kijelentse, hogy Berlinben várják a Monarchia Szerbia elleni akcióját és Németországban nem értenék meg, ha az adott alkalmat elszalasztanánk anélkül, hogy' csapást mérnénk."5 2 Tisza ennek ellenére alapjában — bár részben módosítva — kitartott addigi álláspontja mellett, mely szerint a háborúval várni kell, mert most nem előnyös kirobbantani. Július 7-ére a Szerbia elleni diplomáciai akció megbeszélésére közösminisztertanács volt összehíva Bécsbe. Közvetlenül a minisztertanács előtt Berchtold, Stürgkh (osztrák miniszterelnök), Tisza és Tschirschky jelenlétében Hoyos beszámolt berlini útjáról. Tisza ebből is jól láthatta a német vezetők állásfoglalását. Mikor Hoyos arról beszélt, hogy Szerbia további sorsát illetően Berlinben azt mondotta, hogy a szomszédai közti felosztást tervezik, Tisza ez ellen tiltakozott, és ezt csak mint Hoyos magánvéleményét volt hajlandó tudomásul venni. Erre Berchtold is kénytelen volt kijelenteni, hogy Hoyos itt csak magánvéleményét fejezte ki.5 3 De Tisza számára ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a bécsi körök hogyan akarják realizálni a háború kedvező kimenetelét, és ettől kezdve ezzel a kérdéssel is foglalkozott. Ez annál is inkább indokolt volt, mivel ezekben a napokban már számolt a háború lehetőségével, bár továbbra is azon a véleményen volt, hogy kedvezőbb későbbi időpontra való halasztása. Mint a minisztertanácson mondotta, „egy Szerbia ellen vezetendő háborús akció lehetőségét ma valószínűbbnek tartja, mint ezt rögtön a szarajevói merénylet után hitte volna", de „neki személyesen az a nézete, hogy ebben a pillanatban nem kell feltétlenül háborút viselni". Ezzel a minisztertanács többi tagja nem értett egyet. Megegyeztek abban, hogy diplomáciai akcióval kezdik a dolgot, és katonai akcióra csak az ultimátum visszautasítása esetén kerül sor. De míg Tisza „kemény követeléseket", de nem elfogadhatatlanok at kívánt, a többiek szerint „Szerbiához annyira messzemenő követeléseket kellene intéznünk, amelyek következtében a visszautasítás előrelátható lenne, úgy, hogy a katonai beavatkozás útján való gyökeres megoldás útja készítessék elő". Ebben a kérdésben nem jött létre megegyezés, azért Tisza „hangsúlyozni kívánja, hogy ha álláspontja nem vétetnék figyelembe, kénytelen volna ebből a maga személyére nézve a konzekvenciákat levonni". Mivel a követelések jellegére nézve nem jött létre megegyezés, ennek pontjaira vonatkozóan határozatot nem hoztak. Tisza álláspontja annyiban tér el a korábbitól, hogy erélyes diplomáciai akciót, esetleg ultimátumot már ő is szükségesnek tart, de nem eleve 51 Diplomácia és világháború. 45. 1. (Kiemelés tőlem — G. J.) 52 Österreich-Ungarns Aussenpolitik. VIII. köt. 370. 1. 53 Die deutschen Dokumente zum Kriegsausbruch. I. köt. 35. 1.
