Századok – 1964
Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921–1924) 661
676 BEKEND T. IVÁN—RÁNK] GYÖRGY A vagyon-,.átcsoportosulás" e nagv feltűnést keltő, számos egyéni tragédiával járó folyamata azonban egyáltalán nem azt jelentette, hogy a kistőkések és kistulajdonosok általában az infláció kárvallottjai közé tartoztak volna. A pénzromlás a kis- és középüzemek számára úgyszólván mindazokat a lehetőségeket megteremtette és hasznot biztosította, melyre a nagytőke helyzeténél már utaltunk. Ha a hitelek terén nem is rendelkeztek olyan kapcsolatokkal, és ezért a valorizálatlan kölcsönök előnyeit kevésbé élvezhették, a termelési költségek leszorítása, a munkabérhányad nagyarányú csökkenése és az emelkedő árak számukra is nagy hasznot hoztak. Másrészt különösen kedvező volt, hogy az alacsony termelési színvonal mellett az infláció, a pénz áruba menekülésének hatására jelentkező különleges árukereslet csökkentette, átmenetileg megszüntette a nagyipar és a monopóliumok korábban nyomasztó versenyét, s szabadabb termelési-értékesítési feltételeket teremtett. A pénzromlás okozta konjunkturális lehetőségek csábítottak önállósodásra. Igen magas volt a kamat, a kereskedői haszon ehhez képest alacsony, de az üzlet fenntartásának költségeit mégis kis forgalom mellett is meg lehetett keresni. A fejlődésben korábban erősen _ akadályozott kis- és középüzemek nagyobb lehetőségeire utalnak a tömeges új alapítások is. 1923 szeptemberében pl. egyetlen nap alatt 59 részvénytársaság kért bejegyzést a budapesti cégbíróságnál. 1921-ben 2636 részvénytársaság működött az országban, 1924-ben pedig már 4073.46 Ez utóbbi számok már a nagykereskedelmi vállalkozások számának gyors emelkedését is magukban foglalják. A kereskedelmi részvénytársaságok száma ezen években kétszeresére emelkedett. Az inflációs konjunktúra hatására a kisipar is fellendült. Az induláshoz szükséges tőke biztosítása a romló pénz mellett könnyebbé vált, s így az önálló iparosmesterek száma Budapesten a háború előtti 16 425 főről 192l-re 22 215-re, 1924-re pedig 24 666 főre emelkedett.47 A kisiparhoz hasonlóan a kiskereskedelem is érezhette az inflációs konjunktúra és spekuláció előnyeit. E lehetőségek kihasználását ez esetben is a nagyszámú új inflációs alapítás jelzi: az önálló kereskedők száma az infláció idején mintegy 25%-kal növekedett.4 8 A bejegyzett cégek közel fele, 45 %-a kereskedelmi jellegű volt. 1911-ben Budapesten 9440 kereskedő működött, 1924-ben 18 370. A textilkereskedők száma megháromszorozódott, s jórészt hasonló volt a növekedés a vas-, bőr- s háztartási cikkek kereskedőinél. A bútor-, vegyészeti és vegyeskereskedők száma kétszeresére nőtt.49 A közép- és kisburzsoázia, valamint a kistulajdonosok középipartól és nagykereskedelemtől kisiparig és kiskereskedelemig terjedő pozíciói tehát az infláció alatt általában erősödtek. A tönkremenés, felszámolás ezekben az években alig tizedelte soraikat. Köreiket a tőke „átcsoportosulása" általában nem károsította. A cégtörlések aránya a cégbejegyzésekhez viszonyítva soha korábban nem volt ilyen kevés, mint éppen a 20-as évek elején. 1880-tól a cégtörlések általában az új alapítások 30—50%-át tették ki, 1921 és 1924 között viszont mindössze 10 — 20%-át ! Az újonnan létesített ipari, kereskedelmi és egyéb cégek — melyeknek zömét éppen az itt tárgyalt kategóriák alkották — száma az infláció öt éve alatt több mint 8 ezerrel gyarapodott, vagyis 46 Statisztikai Évkönyv 1919—1922. 89. 1.; 1923—1925. 122. 1. 47 Laky Dezső: Az iparosok szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Bpest. 210, 215. 1. 48 Bene Lajos : Budapest Székesfőváros kereskedői. 49 Közgazdasági Szemle, 1924. 358. 1.
